A 4 éve házas Nick és Kashfia számára a koronavírus-járvány miatti kényszerű karantén egyik veszekedést hozta a másik után, az összezártság ugyanis még jobban érezhetővé tette a személyiségük közötti különbségeket. "Én szeretem a kockázatokat, míg a férjem sokkal óvatosabb. Múlt szombaton például nagyon összerúgtuk a port, mert ki akartam menni egy még nyitva levő múzeumba, ő azonban kijelentette, hogy erről szó sem lehet" - meséli Kashfia, aki már amiatt is pörölt a férjével, hogy "miért gépel olyan hangosan".
A karantén súlyosan megsebezheti a kapcsolatot
Melissa Thoen párterapeuta szerint nem véletlen, hogy a párok, hasonlóan Nickhez és Kashfiához, többet veszekszenek a szokásosnál. "A viták abból adódnak, hogy senkinek nincs elég tere, ráadásul érzelmileg is túlhevültek" - szögezte le, majd hozzátette, a kapcsolatokat súlyosan megsebezheti az ilyen típusú stressz. Példának a kínai Xi'an városát hozta fel, ahol annyi válási kérelmet adtak be a karantén lejárta után, hogy a hivatalos szervek nem győzik elég gyorsan feldolgozni őket.
"Mindennél fontosabb, hogy a jelenlegi helyzetben gyakrabban és világosabban kommunikáljunk a másikkal. Ha eluralkodik rajtunk a pánik, lépjünk egyet hátra, és ne csak magunknak, hanem a párunknak is adjunk lehetőséget arra, hogy kifejezhesse magát. Remek technika például, ha elmondjuk, milyen érzések kavarognak bennünk, majd megkérjük a kedvesünket, ismételje el a szavainkat" - tanácsolja a szakember.
Mondjuk el a partnerünknek, hogy aggódunk érte
A 36 éves Michael Day azt mondja párjáról, a 35 éves Byron Regejről, hogy sokkal aggodalmaskodóbb, mint ő. Míg Regej egy ideje már otthonról dolgozik , Day egyik üzleti megbeszélésről a másikra jár. Többször is összekülönböztek amiatt, hogy Day mindkettejüket veszélybe sodorja, így végül abban maradtak, hogy kivesznek egy tengerparti házat, és ott várják meg a járvány végét. Bár Day még mindig úgy gondolja, hogy túlreagálják a dolgot, tiszteletben tartja Regej érzéseit, és komolyan veszi aggodalmát.
"Használjuk az 'úgy érzem' és a 'hallom' szavakat. Ha szerintünk a partnerünk túl sokszor megy el otthonról, mondjuk azt neki, hogy 'ideges leszek, ha leszaladsz a parkba, mert nagyon aggódom, mi lesz veled és mi történhet a családunkkal'. Ilyen egyszerű" - így Thoen.
De mi a helyzet azokkal, akik nem a párjukkal, hanem lakó- vagy szobatársakkal osztoznak az otthonukon? Nos, ott kicsit trükkösebbek a dolgok.
Nem most van itt az ideje a konfliktuskerülésnek
A 34 éves Zara Lockshin IT-szakember két szobatárssal él együtt, így viszonylag nehéz távolságot tartani vagy kerülni a személyes kontaktust. "Nem tudod szabályozni, hova és mikor menjenek, milyen gyakran mossák meg a kezüket, vagy mit gondoljanak erről az egész helyzetről. Egyszer például valamilyen különleges kávét szerettek volna beszerezni a karantén idejére, ami azonban sok mászkálással járt volna, és nekem kellett elmagyaráznom nekik, hogy minél többször megyünk ki, annál nagyobb veszélyben vagyunk" - mondja Lockshin, aki szerint az is szóba került már, hogy az egyik szobatársa odaköltözteti hozzájuk a barátnőjét. Ez szintén nagyon elkeserítette a lányt, aki egyébként konfliktuskerülőként hivatkozik önmagára.
Egyik nap végül úgy döntött, összehív egy kupaktanácsot, ahol új szabályokat fektettek le. Megbeszélték például, hogy csak sétálni, biciklizni vagy a szükséges dolgokat megvenni mennek ki a házból. A szakember azon a véleményen van, hogy ez egy rendkívül okos lépés volt Lockshin részéről, és másoknak is azt javasolja, próbáljanak hasonlóan nyíltan kommunikálni, és igyekezzenek meghallgatni a másikat.
"A vita legjobb módja az, ha tudunk hallgatni. Értsük és halljuk meg azt, amit a másik mond, és legyünk empatikusak. Ami pedig még fontosabb: ha valami zavar bennünket, azt beszéljük meg, nem most van itt az ideje a konfliktuskerülésnek" - hangsúlyozza Thoen.
Ne nyúlkálj az arcodhoz! Egy trükk, amivel könnyebben leszokhatsz róla - olvassa el a részletekért az nlc.hu cikkét !
Forrás: nypost.com
