Egy friss tanulmány arról számolt be, hogy a kettes típusú cukorbetegek ugyanolyan gyászfolyamaton mennek végig, mint azok, akik elvesztik egy szerettüket: először a tagadás, a harag és a depresszióba süllyedés jellemzi őket, majd eljutnak az elfogadás állapotáig, míg végül képesek lesznek reménnyel és pozitivizmussal fordulni a jövő felé.
A Nottingham Egyetem szakemberi arra hívják fel az egészségügyi dolgozók figyelmét, hogy minden egyes cukorbeteg egyéni gondozást igényel, mivel megfelelő támogatás nélkül akár 18 évig is elhúzódhat, mire valaki teljes mértékben úrrá lesz kialakult betegségén.
A felmérések azt mutatják, hogy míg néhányaknak egy hónap is elég, hogy adaptálódjanak az újonnan kialakult helyzethez, másoknak ez két-három évig is eltarthat, ám négyből egy ember segítség nélkül sosem jutna el az utolsó fázisig, a teljes elfogadásig. Dr. Neil Coulson, a tanulmány szerzője elmondta, hogy ahány ember, annyiféle reakció lehetséges a betegségre, ezért az orvosoknak sem szabad valamennyi cukorbeteget egy kalap alá venni.
A kutatás során a szakemberek 163 cukorbeteget figyeltek meg, és kiderült, hogy azok, akik már a diagnózis felállítása előtt is sejtették, hogy baj van, könnyebben fogadták el helyzetüket. A kutatók azt feltételezik, hogy amennyiben az egészségügyi dolgozók tisztában vannak vele, milyen fázisokon mennek át a betegek, sokkal hatékonyabb támogatást tudnak számukra nyújtani.
A cukorbetegség csak Angliában 2,8 millió embert érint, de feltételezések szerint további egymillióan élnek a betegséggel anélkül, hogy diagnosztizálták volna azt. A cukorbetegek nagyjából kilencven százalékánál áll fenn kettes típusú cukorbetegség , ami vagy azért alakul ki, mert a szervezet nem termel elég inzulint a megfelelő működéshez, vagy azért, mert a test sejtjei nem megfelelően reagálnak az inzulinra. A kettes típusú cukorbetegség az egészségtelen életmóddal és az elhízással is összefüggésbe hozható.
