A kimondott szónak ereje van. Ebből kiindulva a Thrive Global nevű weboldal arra kérte olvasóit, hogy írják meg nekik, melyek azok az önkorlátozó mondatok, amelyeket 2020-tól nem használnak többé. Ezekről a kijelentésekről azért is érdemes lemondani, mert nélkülük derűlátóbbnak érezhetjük magunkat, valamint még jobban megláthatjuk a bennünk rejlő lehetőségeket.
"Túl elfoglalt vagyok"
Ezt a mondatot az emberek többsége akár naponta is hajtogatta 2019-ben. Egy kórház sürgősségi osztályán dolgozó orvos hozzászólása azonban rávilágított arra, hogy mennyire káros lehet a mentális egészségünkre nézve, ha folyton ezt mondogatjuk. Emiatt ugyanis nehezebben állunk neki a dolgainknak, ráadásul még nyomorultul is érezzük magunkat a teendőink súlya alatt.
Ehhez hasonló a "nincs elég időm" és ennek különböző változatai. Egy ügyvezető igazgatóként dolgozó hölgy elmondása szerint ez eddig sosem szolgálta őt, inkább csak kifogásként jött jól. A nő az új évre megfogadta , hogy inkább azt igyekszik tudatosítani magában, hogy ami számára fontos, arra úgyis biztosan talál egy kis időt. Ha pedig valami valóban nem fér bele az életébe, akkor nemet mond rá - anélkül, hogy megbántaná a másik felet.
"Elég jó vagyok?"
Az idei évben érdemes búcsút inteni önmagunk folyamatos megkérdőjelezésének is, és ehelyett dolgozzunk inkább a saját belső értékeink tudatosításán. Mondjunk le továbbá a "nekem ez is elég" típusú hozzáállásról, ez ugyanis egy holisztikus life coach szerint végtelenül korlátozó, és megálljt parancsol az álmainknak. "Lehet, hogy ebben a pillanatban elég számomra, ami vagyok és ahol tartok, de nem szeretnék itt megállni. Fejlődni akarok, és elérni azokat a dolgokat, amikre vágyom az életben" - szemléltette a helyes hozzáállást a szakértő.
Boldogság és bocsánatkérés
Jobb, ha tartózkodunk attól a kijelentéstől, hogy "ő tesz boldoggá", a boldogság érzését ugyanis inkább magunktól kell megkapnunk, nem pedig másoktól. Emellett tegyük tiltólistára a "nem akarok veszekedni, de...", a "köszönöm, de...", és a "hát nem furcsa, hogy..." kezdetű megnyilvánulásokat is. Felejtsük el az állandó bocsánatkérést és sajnálkozást, valamint az "ez van, ezt kell szeretni" jellegű életfelfogást is.
Egy chicagói edzőterem tulajdonosa pedig 2020-tól az " igen " szóval bánik óvatosabban: az eddigi szokásával ellentétben csak akkor bólint rá egy meghívásra vagy lehetőségre, ha az értéket ad hozzá az életéhez, illetve valamilyen módon az ő fejlődését szolgálja. Talán mi is megfogadhatjuk a tanácsát.
