Dr. Lynn Alden és dr. Jennifer Trew, a British Columbia Egyetem munkatársai szorongással, és a társas érintkezések terén gátlásokkal küzdő önkénteseket kértek fel, hogy négy héten át heti két alkalommal tegyenek másokkal valami kedveset, például adjanak át apró ajándékokat, ajánlják fel, hogy hazavisznek valakit az autójukkal munka után, vagy látogassák meg egy beteg ismerősüket. Ugyanennek a kísérletnek a részeként a szakemberek egy másik, szintén szorongó, kapcsolatokat nehezen létesítő egyénekből álló csoporton a kognitív viselkedésterápia módszerét próbálták ki, amelynek az a lényege, hogy a páciensnek tudatosan olyan helyzetben kell részt vennie, amitől amúgy tart és általában próbálja megúszni.
Négy hét elteltével mindkét csoporton javulás volt észlelhető, ám azok, akiknek kedveskedniük kellett másokkal, nagyobb változást mutattak, ők ugyanis ezután sokkal kevésbé kerülték el a másokkal való érintkezéseket, és arról számoltak be, hogy elégedettebbek lettek a kapcsolataikkal.
Dr. Nick Grey, a londoni Szorongás és Trauma Központ igazgatója először nem hitt a fenti módszer sikerében, ám az eredményeket látva úgy érzi, ha önálló terápiaként nem is állja meg a helyét, a kezelések részeként valóban segíthet a gyorsabb és hatásosabb gyógyulásban, vagy akár egy hosszabb terápiás kezelés első lépése lehet egy ilyen feladat a beteg életében.
A társas szorongás vagy szociális fóbia az egyik leggyakoribb szorongásos zavar , nők körében gyakoribb, és sokaknál tizenéves korban alakul ki. Az érintettek általában attól félnek, hogy valamilyen kínos helyzetbe kerülnek mások előtt, ezért inkább kerülik a többi emberrel való érintkezést, ha azonban mégis ilyen szituációba kerülnek, arcuk kipirosodik, izzadnak, remegnek, szívverésük felgyorsul, gyomruk pedig összeszorul.
