A legutóbbi számában megjelent két tanulmány is a nyelv és az érzelmek közötti kölcsönhatással foglalkozik.
Érzelmeink szavakba öntése akár terápiás módszer is lehet. Katharina Kircanski és kollégái a Kalifornia Egyetemtől ugyanis felfedezték, hogy a verbális kifejezés még a negatív élményeket is képesek befolyásolni. Kísérletükben arachnofóbiás, azaz pókiszonyos résztvevőket kértek fel arra, hogy mindennap próbáljanak meg közeledni egy pókhoz. A résztvevők egyik csoportjának eközben azt az utasítást adták,hogy a félelmeiket és a negatív érzéseiket fogalmazzák meg szavakkal, miközben a pók felé közelednek. A másik csoportot azonban arra kérték, hogy érzelmileg semleges szavakat használjanak. A harmadik csoportnak a pókoktól független témákról kellett beszélniük, a negyedik csoport pedig semmilyen utasítást sem kapott.
Az eredményekből kiderült, hogy az első csoport stratégiája vált be a legjobban, ugyanis azok tudták a legjobban csökkenteni a félelmüket, akik képesek voltak szavakba foglalni a negatív érzéseiket. Sőt ez a csoport tudta a legjobban megközelíteni a pókot is. A kutatók szerint ezért még akkor is segíthet megbirkózni az érzelmeinkkel a beszéd, ha negatív dolgokról van szó.
Az Alabama Egyetem kutatói szerint az egyes eseményekről szerzett emlékeink is befolyásolják a nyelvet, amit használunk. Amikor ugyanis egy múltbeli eseményről beszélünk (angolul), az eseményt folyamatos, vagy befejezett állapotként írjuk le. Ezeknek a különböző használata ugyanakkor arra is hatással van, ahogy a jelenben érezzük magunkat. Will Har, az egyetem kutatója ezt négy kísérlettel bizonyította. Az eredményeik arra utaltak, hogy ha valamilyen negatív eseményről úgy beszélünk, hogy az már lezárult, a hangulatunk is jobb lehet.
