(1963-ban a Magyar Filmgyártó Vállalat is úgy gondolta, hogy meg kell védenie a népet a kapitalista furmányoktól, a frizsidertől, a kertes háztól, mert a tiszta és egyszerű nép a tehén faránál vagy a csúcsesztergagépnél érzi jól magát, romlatlanul. Volt heves vita a frizsider és a szocializmus kompatibilitásáról az Élet és Irodalomban, és láthatóan e kínzó kérdéskörhöz szólt hozzá Fejér Tamás filmje is, amely elmagyarázta a panellakóknak, hogy azok sem boldogabbak ám, akik a kertes házakban csalják férjüket. Forgatókönyv: Csurka István!)Tessék a fenti csurkálmányt amerikaivá szélesíteni. A pázsit persze zöldebb, a házak nagyobbak, az autók is, de a lelkek nem sokkal tágasabbak. Bár a figurák itt érdekesebbek, egyénibbek. Közös jegyük: érzelmileg és szerepvállalásaikban szinte valamennyien retardáltak. Az egyik férfi – félbemaradt jogász, otthon pesztonka – társadalmi szerepét elveszti, nemi azonosságát is csak a szomszédasszonyban találja meg (többször). Neje – dokumentumfilmes a tévében – túl van az emancipáción, rideg, mint a gép, érzelmeit szakmájának tartogatja. A másik férfit – reklámos, menő – inkább a digitális pornó érdekli. Felesége – a kultúrantropológus – elébb kívülről figyel és kritizál, majd belesüllyed maga is a korábban elutasított, kis horizontú világba.Erős vonásokkal egyénített figurák, összetéveszthetetlenül különbözőek, és mégis szomszédok. Mint a velük élő volt zsaru, a mutogatós exelítélt, valamint a kertváros összes gyűlölködő vagy sápítozó lakója.A hol drámába, hol thrillerbe hajló film legjobb képsorait az irónia működteti: a játszótéren pletykáló kismamák és az olvasóköri szereplők remekbe sikerült jellemrajzai megmaradnak.Kiegyensúlyozott forgatókönyv, nagyon pontos, kiváló színészi alakítások (Kate Winslet) a fő- és mellékszerepekben. Tőrőlmetszett humortalanság, nyelvi ötlettelenség, előre látható fordulat egy magát beteljesítő jóslattal kapcsolatban, száraz profizmus a jelenetezésben, és némi gyávaság a film elkent befejezésében. Nagyjából ennyi a mérleg. (Rendezte: Todd Field.)Megnézhető, de nem hagy maradandó, nyolc napon túli nyomokat bennünk.
