Akárkivel megtörténhet, aki mindkét végéről égeti a gyertyát, hogy valami azt súgja, tarts szünetet. Egyél egy csokit vagy cukrot. Lógj egy kicsit, pihenj és csak akkor menj vissza a feladatodhoz, ha már jobban érzed magad. Összességében véve: fizikailag kimerült vagy. Ezzel ellentétben a Stanford Egyetem pszichológusai új tanulmányukban azt mondják, hogy a felfrissülés kényszere mind csak elménkben létezik.
A Psychological Science nem régiben megjelent számában a kutatók egy régóta fennálló elméletet kérdőjeleznek meg, miszerint az akaraterőnk korlátozott, sok tényező által behatárolt fogalom. A stanfordi csapat ezzel szemben úgy véli, az akaraterőről alkotott személyes nézeteink meghatározzák, mennyi ideig és milyen mértékben leszünk képesek dolgozni egy nehéz mentális feladaton.
"Ha azt gondolod, hogy az akaraterő biológiailag korlátolt, nagyobb eséllyel fáradsz el a bonyolult feladatok megoldása közben" - mondta el Veronika Job vezető kutató. "Ezzel ellentétben, ha arra gondolsz, hogy az akaraterő nem gyengíthető, tovább kitartasz."
A kutatók egy négy részes tesztsorozatot készítettek a stanfordi diákok akaraterőről alkotott képük befolyásolására. Az hallgatók egyik csoportjának azt mondták, az akaraterő külső hatásoktól függő, behatárolt képességünk, míg a másik csoport tagjainak úgy tudták, hogy az akaraterő csak tőlünk függ. Egy mentálisan megterhelő feladat után az első csoport tagjai rosszabbul teljesítettek a szokásos koncentrációs teszteken, mint azok, akik azt gondolták, hogy uralkodnak akaraterejük fölött.
"Az elméletnek, miszerint akaraterőnk korlátozott szellemi forrás, tovább nem gondolt hatásai vannak" - mondta el Carol Dweck pszichológus, a kutatócsoport tagja. "Az eddig is problémákkal küzdő diákoknak azt mondtuk, a koncentráció ereje korlátolt és tartsanak több szünetet tanulás közben. Ha viszont az akaraterőnk valójában belső tényezőkön múlik csak, az erősebbé teszi az embereket a kihívásokkal való megbirkózásban."
A stanfordi kutatók szerint eredményeik segíthetnek a problémákkal küzdőknek, például a cukorbetegeknek, akik szigorú diétát követnek; a függőségükkel harcoló embereknek vagy azoknak a munkavállalóknak, akik feszes határidővel néznek szembe.
"Ez egy jó példa arra, amikor felfogásunknak hatása van teljesítményünkre" - mondta el Greg Walton, aki szintén részt vett a kutatásban. "Az akaraterő nem annyira biológiai vezérlésű, mint ahogy azt képzeljük. A benne levő hit az, ami hatással van viselkedésünkre."
