Kenneth Heaton, a Bristoli Egyetem orvoskutatója a mester 42 művét elemezte és vetette össze 46, kortársaitól származó művel. Heaton úgy találta, hogy Shakespeare-nek a többi szerzőhöz képest kiemelkedően jó képessége volt arra, hogy fizikai tünetek alapján jellemezze a szereplők érzelmi állapotát, olyan pszichoszomatikus tüneteket írt le megfelelő összefüggésben, mint a szédülés, gyengeség vagy ájulás, az érintésre vagy fájdalomra adott tompult, vagy éppen túlzott érzékenység.
A makrancos hölgy, a Rómeó és Júlia, a Cymbeline és a Troilus és Cressida férfi karakterei például szédülést, szédelgést, hirtelen megszédülést tapasztalnak érzelmi felindulásukkor. Tizenegy esetben kapcsolható a kutató szerint fulladás és légszomj az intenzív érzelmekhez A két veronai nemesben és néhány másik drámában. Hasonló tünetek csak egy-két esetben bukkannak fel a kor többi szerzőjénél.
Shakespeare a gyászhoz és a stresszhez több alkalommal társít műveiben fáradtságot, kimerültséget, így a Hamletben, A velencei kalmárban vagy az Ahogy tetszik című komédiában, ez fele ilyen gyakorisággal fordul elő a kortársak munkáiban. Erős érzelmi hatásra bekövetkező hallászavart ír le a Lear királyban, a II. Richárdban és a János királyban is.
"Shakespeare azon felfogását, hogy az érzékelés eltompulása vagy felfokozódása hátterében pszichológiai ok állhat, úgy tűnik, nem osztották kortársai" - összegezte Heaton közleményében.
A kutató úgy véli, Shakespeare segíthet a mai orvosoknak is abban, hogy felismerjék, amikor a pácienseik fizikai tünetei valójában érzelmi problémákat takarnak.
A tanulmányt a Journal of Medical Humanities című brit szakfolyóirat csütörtökön tette közzé.
