A körömrágás szinte bármilyen stresszes élethelyzetben, elgondolkodtató szituációban vagy munkahelyi nehézség hatására ránk törhet, és öntudatlanul a szánkba téved a kezünk tévénézéskor és a buszmegállóban állva is. A körömrágónak - a csúnya körmöket leszámítva - már fel sem tűnik a rossz szokás, környezetében azonban mindenkinek szemet szúr a tevékenység, ami köztudottan valamilyen belső feszültségnek, szorongásnak lehet a jele. Ha kicsiről, ha nagyról van szó, nemcsak praktikákat kell "bevetni" ilyenkor, hanem a lelki okokat is fel kell kutatni.
Kóros, nem kóros - mi áll mögötte?
Természetesen enyhébb esetben sem állíthatjuk, hogy a körömrágás egészséges jelenség lenne, ám ilyenkor kellő motivációval felvértezve, magunktól is megpróbálhatunk felhagyni a cselekvéssel. Érdemes átgondolni a lelki problémáinkat: mi az, ami stresszes lehet az életünkben, hiszen akár egy jól átgondolt környezet- vagy munkahelyváltás, egy rossz párkapcsolatból való kilépés, a szülőkkel, nagyszülőkkel való konfliktusok rendezése, egy régi félelmünkkel való szembenézés is elindíthat bennünket a leszokáshoz vezető úton.
Le akarok szokni róla!
A cél és az elérhetetlennek tűnő álom első körben az, hogy a körmök olyan méretűre nőhessenek, hogy azt aztán egy manikűrös ügyesen rendbe tudja tenni. Hogy hogyan juthatunk el idáig? Az érintettek tippjeiből mazsoláztunk.
- A gyógyszertárakban, bioboltokban kaphatók kifejezetten a körömrágásról leszoktató ecsetelők, lakkok, melyek közül néhány teljesen láthatatlan és észrevétlen a felvitel után, azaz férfiak is bátran alkalmazhatják őket. Hatásmechanizmusuk alapja, hogy nyállal érintkezve rendkívül rossz ízű anyag szabadul fel belőlük.
- A tapasztalatok szerint az utazás, a nyaralás vagy a környezetváltozás nemcsak a dohányzásról való leszokás ideális időszaka lehet, hanem a körömrágásé is. Ilyenkor csendes, nyugodtabb hétköznapokat élünk, kevesebb okunk van a szorongásra.
- A ragtapaszos módszer is beválhat: egyszerre egy ujjunkat ragtapaszozzuk le, és ha megnőtt alatta a köröm, akkor kell formára reszelni, lelakkozni valamilyen ápoló lakkal. Ilyenkor már sajnálja az ember lerágni. Ezután jöhet a többi ujj is sorban.
- Léteznek borzasztó ízű testápolók. Ha rendszeresen kenjük a kezünket, majd ezután vesszük a szánkba, biztosan elmegy a kedvünk a körömrágástól.
- Sokaknak segít a rendszeres manikűr, a lakkozás és a műköröm, ezek ugyanis szépen elkészítve visszatartják "tulajdonosaikat" attól, hogy kárt tegyenek bennük.
- A stressz levezetésére - körömrágás helyett - jót tehet a rágózás, vagy egy maroklabda nyomkodása. Otthon viselhetünk kesztyűt napközben.
- Mindig legyen nálunk a leszokás után körömolló, így a beszakadt, berepedt köröm láttán sem esünk kísértésbe, hogy rágással hozzuk helyre!
- Próbáljuk megfigyelni az utcán, a buszon vagy nagyobb tömegben, hogy másnál hogy mutat, ha a körmét rágja. Kiábrándítóan fog ránk hatni, ha kívülállóként szembesülünk a látvánnyal.
És ha a kicsi rágja?
A gyermekeknél jelentkező körömrágás esetén hasonló okok húzódhatnak meg a háttérben, a módszer is némileg hasonló, amit a szülő bevethet, csupán a korosztályhoz kell igazítani a "trükköket". A gyermekkori körömrágás legkorábban 4 éves kor körül jelentkezik, de inkább 6-7 éves kortól válik gyakorivá, és többnyire az ujjszopást váltja fel. Ez a tevékenység hasonló nyugtató funkciókat tölt be, mint "elődje", de már társul mellé valamiféle bűntudat is, hogy - bár már nagy gyerekről van szó - mégis szükségeltetik számára valamilyen "kisbabás" öröm. Ebben a korban ráadásul számos feszültséggel, stresszel járó időszak jön a gyermek életében, ami eleve okot adhat a szorongásra: az iskolától az újszerű elvárásokig minden okot adhat a körömrágásra.
Ha a rossz szokás néhány hónap után elmarad, nem kell sokat foglalkozni vele, ám itt is igaz, hogy nagyon oda kell figyelni a gyerekre akkor, ha folyamatosan a szájában van a keze, esetleg más tünetek, panaszok (gyakori fej- és hasfájás, alvási gondok, beilleszkedési nehézség) is társulnak a körömrágás mellé.
Tanácsok szülőknek
- Sosem szabad bünteti a gyermeket a körömrágásért, mert csak rontunk a helyzeten!
- Gondoskodjunk gyakrabban a sima körmökről, reszeljük le, ragasztgassunk rá vicces sebtapaszt, keressünk valamilyen kedves körömmatricát, ami visszatartja a rágástól!
- Igyekezzük ne mindig a saját akaratunknak alávetni a gyermeket, hagyjuk érvényesülni! Sokszor az elfojtott érzelmek állnak a körömrágás mögött.
- Kicsiknél a személyes foglalkozás, közös családi program és együttlét, törődés szüntetheti meg a szorongást. Ilyenkor a kis kezeket foglaljuk le mással, hogy véletlenül se tévedjenek a szája felé.
- A keserű lakkok ideig-óráig megoldást jelentenek, de a valódi okot nem szüntetik meg. Ha kell, kérjük gyerekpszichológus segítségét a biztos leszokáshoz, nehogy a körömrágás egészen felnőttkoráig kísérje a gyermeket.
