8 megszívlelendő gondolat a halálról, gyászról

gyász kutatásával (tanatológia) foglalkozni, és ő volt az, aki a magyarországi hospice mozgalmat útjára indította.

Pályája során beteg, haldokló gyerekekkel és felnőttekkel, hozzátartozókkal dolgozott leginkább, az utolsó napjaikat, óráikat próbálta könnyebbé tenni. Filozófiáját a mindennapokban is alkalmazta: szerinte az élet ugyanis nem a halállal végződik, az csupán egy átlépés egy másik minőségű és formájú életbe. Az utolsó percek, órák a Földön szerinte azonban éppen ettől válnak oly' fontossá.

Ha valaki érdeklődik a pszichológus hányattatott, kalandos élete után, az Asszony a fronton című szépirodalmi igényességű művét ajánljuk! Ebben mindkét házasságáról, a háború borzalmairól és annak utóéletéről is megrázó sorokat olvashatunk, aki a kezébe veszi, meghatározó olvasmányként jegyzi majd meg.Tapasztalatairól, praxisából vett történeteiből alapozó fontosságú műveket publikált a gyerekek haláltudatával kapcsolatban. Számos könyvében foglalkozik a haldoklás folyamatával, a halálra felkészülés fontosságával, a gyászmunkával, a nyílt kommunikáció erejével, a haldoklók és gyászolók álmaival, a rítusokkal.

Érdemes felidéznünk néhány fontos gondolatát, akár a lelki egészség világnapja apropóján, akár az elmúlás évszakát megragadva, megértve, hogy gyászolni is meg kell tanulni.

Fontos idézetek tőle - nem csak gyászolóknak

• "Az emlékek ápolása a folyamatosság érzését és tudatát adja; a múlt beépítése a jelenbe és a gyermekeken át a jövőbe. A gyökértelenség a mai ember egyik nagy baja, sérülékennyé teszi 'énünket'. Beszéljünk azokról, akik meghaltak, hogyan éltek, milyenek voltak, hogyan gondolkoztak, miben hittek, mit 'tettek' az életükkel, mit hagytak a következő nemzedékre," (Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek, Pont Kiadó, Budapest, 2000.)
• "De az ember mégis, mégis ragaszkodik. Húzza az időt. Pedig tudtam, hogy nem szabad. 'A halál idejét sem siettetni, sem elhúzni nem szabad' - tanítjuk." (férje haldoklásáról, Polcz Alaine: Egész lényeddel, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006.)
• "Minden halál a saját halálunkra emlékeztet, figyelmeztet, s aki ezzel nem tud szembe nézni, annak a haldoklás, a meghalás látványa is kritikusabb terhesebb". (Polcz Alaine: Gyászban lenni, Pont Kiadó, Budapest, 2000.)
• "Mindig is ezt tanítjuk a gyászolóknak: 'Mit adtam, mit kaptam? Mit vétettem? Ő mit vétett?' Gondold végig, éljed át." (Polcz Alaine: Egész lényeddel, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006.)
• "A halottnak pedig helyreigazító, tükörvillantó szerepe van. Életútjának áttekintésére hív, és ezzel a továbbélőket saját életútjuk felmérésére ösztönzi. Figyelmeztet az elmúlásra, a hiábavaló tettekre, mulasztásokra, az élet értelmetlenségére-értelmére, azaz önmagunk és mások megítélésére, megmérésére". (Polcz Alaine: Gyászban lenni, Pont Kiadó, Budapest, 2000.)
• "Valahogy mintha az élet teljességét szeretném, és a halálra készülődés teljességét. Mindent egészen, és eközben mindent ezer darabra kell bontani". (Polcz Alaine: Egész lényeddel, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006.)
• "Kik mondják azt, hogy egyedül könnyebb? Többnyire a nők. Mert a nők még mindig szolgálják a férfiakat. A nőnek mindig marad valami kis territóriuma: a háztartás, amennyiben fiatalon háziasszony is volt. A férfiak hamarabb lesznek tehetetlenek, nem szoktak hozzá, hogy ellássák magukat." (Polcz Alaine: Ideje az öregségnek, Jelenkor, Budapest, 2008.)
• "Elfogadni tudni a másik halálát annyit jelent, mint elfogadni egy 'soha viszont nem látást', egy hang és gyengédség, esetleg gyűlölet megszűntét, melyek hordozói voltak a kapcsolatnak, belenyugodni a közösen elképzelt jövő szétfoszlásába, az örökös és végleges hiányba". (Polcz Alaine: Gyászban lenni, Pont Kiadó, Budapest, 2000.)