A teát legalább 4000 éve termeszti és használja az ember. Az alkalmazása az ókori Kínából ered, ahol a zöldtea-fogyasztás kultúrája kialakult (a zöld, illetve a "hagyományos" fekete tea ugyanannak a növényfajnak a leveléből készül; a zöld teát a feldolgozás során pörkölik, míg a fekete teát fermentálják, azaz erjesztik). Azokban az országokban, ahol élő hagyománya van a zöldtea-fogyasztásnak - elsősorban a Távol-Keleten -, az emberek tovább élnek, és ritkábban szenvednek daganatos, illetve szív- és érrendszeri betegségekben.
A hagyomány szerint az első teázó egy kínai császár volt, aki eredetileg csupán vizet akart forralni, de a forrásban lévő vízbe belesodort néhány (tea)levelet a szél. A levelek nemcsak a víz színét és illatát változtatták meg, hanem - mint kiderült - az ízét is. Arról is írott források tanúskodnak, hogy Kínában már jóval az időszámítás kezdete előtt orvosi célokra (is) használták az Európába csak a XVII. században eljutott teát.
Japánban ugyanakkor a tea nem egyszerűen egy ital, hanem kulturális tradíció is, amelyhez a külsőségek mellett (teaház) a csend, a nyugalom és a rá szánt, alkalmanként 35-40 percnyi idő is hozzátartozik.
A rohanó hétköznapokban nehéz megtalálni a feszültségoldó keleti tearítusok helyét, ugyanakkor egy friss hazai kutatás adatai szerint honfitársaink is rendszeresen fordulnak a zöld teához annak pozitív élettani hatásai reményében. Mint a válaszokból kiderül, a magyarok közel négytizede (37 százalék) tudatosan próbál a stressz ellen védekezni, és ehhez a teázást is az eszköztárban tartja. A felmérés egyik meglepő tapasztalata szerint idehaza a zöld tea népszerűbb a fekete teánál, elsősorban a természetesebb, gazdagabb beltartalmi értékei miatt.
Ugyanezen megfontolásból sokan fordulnak egy másik, szintén az régóta használt gyógynövényhez, a rózsagyökérhez is (a tudományos körökben Rhodiola rosea néven ismert növény nem rokona a rózsaféléknek), amelyet fáradtsággal, dekoncentráltsággal szembeni védekezésül több száz éve fogyasztanak egyes ázsiai és észak-európai országokban.
MAT-HU-2100748 (2021.07.12.)
A cikk támogatója a Magne B
6.
A kutatásról szóló részletes beszámoló elérhető a Magne B
6 weboldaláról ide kattintva .
