Leptoszpirózis a neve ennek a zoonózisnak, tehát állatról emberrel átvihető fertőzésnek.
Szerencsére nem túl gyakori - az EPINFO című magyar epidemiológiai szaklap adatai szerint Magyarországon 1999-ben 91 ilyen beteget igazoltak laboratóriumi módszerekkel -, ennek ellenére mégsem elhanyagolható jelentőségű fertőzésfajta. Vannak igen súlyos formái is (tavaly öten haltak bele Magyarországon). Számuk nő - 1999-ben az elmúlt öt év átlagának ötszörösét támadta meg a kór.
Az összes magyarországi beteg háromnegyede férfi volt, gyerek viszont (tizenegy év alatti) nem akadt közöttük. Főleg nyáron-ősszel fordul elő, illetve olyan helyeken, ahol nincsenek évszakok, magyarán a trópusok örök nyári éghajlatán. A sok víz kedvez a betegség elterjedésének, míg a szárazságnak legalább annyi haszna van, hogy aszály idején nem kell számolni leptoszpirózissal.
Disznópásztor-betegség
Mindenféle házi és vadonélő állat fertőzés forrás lehet, nem véletlenül nevezték "disznópásztor-betegségnek" is. A rágcsálók, egerek vizeletükkel terjesztik a kórt, miközben maguk nem betegszenek meg. Elsősorban állattenyésztéssel, állatfeldolgozással kapcsolatba került személyek a veszélyeztettek. A betegséget kórokozójáról, a Leptospira interrogansról nevezték el. A betegség egy-két hetes lappangási idő után az egész szervezetet megbetegíti: a szem kötőhártyájától a vesékig, a májtól az izmokon át a szívig. Ennek megfelelően a tünetek vegyesek: láz hidegrázással, fejfájás, izomfájdalom, hányinger, hányás, kötőhártyavérzés. Szinte minden más panasz és jel is előfordul: nyirokcsomó- és máj-megnagyobbodás, kiütések, vérnyomásesés, szívritmuszavarok. Nagyobb bajra utal, ha a beteg bőre be is sárgul, az a máj komolyabb érintettségére utal. Légszomj, köhögés, vérköpés is előfordul, súlyos légzészavarig fokozódó tüdőeltérésekkel. Vigaszul annyit, hogy gyógyulást követően ritkán kell maradványtünetekkel számolni.
Összekeverhető
Van még egy komoly probléma: mint a fenti tünetekből látható, kevés a leptoszpirózisra jellemző specifikus eltérés. Össze lehet keverni számtalan betegséggel, a maláriától a tébécéig (vérköpés!), a Pfeiffer-féle mirigyláztól az egyszerű influenzáig. A leptoszpirózis - komoly differenciáldiagnosztikai probléma. Tudás, tapasztalat kell ahhoz, hogy az orvosban felmerüljön a kór gyanúja. Szerencsére léteznek ellenanyagok, melyek laboratóriumi körülmények között igazolhatják a betegséget. Sajnos nem az első napokban, mert legalább egy, de inkább több hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy az antitestszint emelkedése egyértelművé, azaz a diagnózis biztossá váljék. A kezeléséről: antibiotikum nélkül egy hét, antibiotikum adása mellett hét nap a gyógyulási idő. A betegség magától is meggyógyul. Sok folyadékot kell inni.
Be lehet oltani a veszélyeztetetteket, de ennél is fontosabb az óvintézkedések szigorú betartása: zárt cipő és csizma viselése nedves helyeken, réteken, a fürdés kerülése iszapos vizekben, gondos kézmosás, illetve védőkesztyű használata. Kézsérülés esetén - legalábbis a gondos üzemorvos - egyenesen eltilthatja a munkától a dolgozót. Röviden ennyit erről a betegségről, amellyel remélhetőleg csak ebben a rövid összefoglalóban fognak találkozni, az elkövetkezendő évtizedekben is. VII. évf. / 3. szám
