Túl azon, hogy a gerincpanaszok esetén követni kell az orvos utasításait, a betegeknek aktívan is részt kell venniük a terápiában, tenniük kell a gyógyulásért. Ezt kiadványában külön is kiemeli az Országos Gerincgyógyászati Központ, amely elsősorban gerincbetegek kezelésére fókuszál. Túl azon, hogy az érintetteknek adott esetben mentális segítségre, pszichológus közreműködésére, a relaxáció és a stresszkezelő technikák elsajátítására is szükségük lehet, nélkülözhetetlen a gyógytorna is. Ez a gerincbántalmak kezelésében és megelőzésében mindig kiemelt szerepet kap, nem elég csak egy-egy alkalommal végezni, otthon is kell gyakorolni. Ennek oka, hogy a rendszeres gyógytornával növelhető a gerincet stabilizáló izmok ereje, állóképessége, ezáltal eleve fokozható a gerinc ellenálló-képessége és terhelhetősége. Viszont ahhoz, hogy a gyógytorna jótékony hatását érezni lehessen, kitartó munkára van szükség: lehetőség szerint minden nap, de legalább hetente el kell végezni a gyógytornásztól tanult gyakorlatokat. A terápiában való ilyen jellegű részvétel elengedhetetlen ahhoz, hogy a kezelés sikeres lehessen. Az alkalmazott módszerek köre igen széles: a gyógytornász aktív stabilizációs tréninget, funkcionális tréninget, vagy éppen streching technikákat is taníthat az érintetteknek.
Kulcskérdés a fájdalom
A betegeknek a gyógyszeres fájdalomcsillapítás mikéntjével is tisztában kell lenniük, nem szabad véletlenszerűen, nem megalapozottan gyógyszereket szedniük. Ez különösen igaz a nem vényköteles gyógyszerekre, amelyeket sok beteg hajlamos kontroll nélkül alkalmazni, szedésükről az orvost sem feltétlen tájékoztatva. Ezt azért kell elkerülni, mert a nem előírásszerű alkalmazás alááshatja a gyógyszerek klinikai vizsgálatokkal alátámasztott hatékonyságát, a terápia sikertelenségét, mellékhatások megjelenését eredményezheti.
A nem szteroid gyulladáscsökkentők nem megfelelő alkalmazása okozhat például gyomornyálkahártya-károsodást, amely akár fekélyhez is vezethet, de kialakulhatnak emiatt szív- és érrendszeri problémák, jelentkezhet vérnyomás-emelkedés és ödéma is. Ha a betegek ilyesmit szednek, akkor a gyomor- és bélrendszeri kockázatok miatt érdemes savkiválasztást gátló, illetve lekötő készítményeket is szedniük - és erről a kezelőorvost is tájékoztatni. Be kell számolniuk még az étrend-kiegészítők, gyógyteák, alternatív és keleti gyógymódok esetleges alkalmazásáról is, és ezekről érdemes a gyógyszerésznek is beszélni a vényköteles készítmények kiváltásakor.
Óvatos adagolás
A gerincbetegekkel foglalkozó orvosok gyakran tapasztalják azt is, hogy az érintettek túl sok vagy túl kevés gyógyszert vesznek be, a szedést pedig nem jól időzítik. Pedig a megfelelő dozírozás kulcskérdés, ahogyan az is, hogy a páciens indokolatlanul hosszú ideig ne szedjen gyógyszereket. Ennek ellenére van példa arra is, hogy a betegek évekig is fölöslegesen szednek olyan készítményeket, amelyek esetükben hatástalanok, érdemben nem enyhítik a panaszt. Gyakori hiba az is, hogy a betegek több gyógyszer is szednek azonos hatóanyaggal, azt gondolván, hogy a patikákban beszerzett nem vényköteles készítmények különbözőek. Pedig azok gyakran tartalmazzák ugyanazt a hatóanyagot, egyidejű szedésük pedig túladagoláshoz, nem kívánt mellékhatásokhoz vezet. Kevesen tudják azt is, hogy a vény nélküli készítményeket mindenképp el kell hagyni az olyan esetekben, ha a fájdalom már három hónapnál régebben fennáll, és nem enyhül. Ilyenkor mindenképpen orvosi segítséget kell kérni, ami jelenthet megfelelő gyógyszerválasztást, és azt is, hogy a szakember segít korrigálni a pszichoszomatikus problémákat. Ajánl például viselkedésterápiát, mozgásterápiát, manuálterápiát, ellátja a beteget életvezetési tanácsokkal.
