A teljesítményt az agy és a mozgatórendszer összehangolt működése hozza létre, az emberi szervezet tartós terhelését pedig az alkalmazkodóképessége teszi lehetővé. A teherbírás, a teljesítőképesség fejlesztésének vágya (munkában, sportban egyaránt) gyakorlatilag az emberiséggel egyidős.
Mozgás és munka
Az egyszeri és a rendszeres fizikai tevékenység - a munkavégzés - szervezetre gyakorolt hatását mennyiségi adatokon keresztül vizsgálják.
A fizikai munkavégzés mozgással valósul meg, amelyet a mozgatórendszer hajt végre. Az izmok - ellentétben más belső szervekkel - csak mozgatóidegükkel együtt képeznek mozgásszervet, enélkül működésképtelenek.
A különböző izomcsoportok összetett mozgásai két alapvető, a dinamikus és a statikus izomtevékenységre vezethetők vissza. Az előbbiben a megrövidülés, az összehúzódás, az utóbbiban a megfeszülés az izom-összehúzódás uralkodó formája. Dinamikus jellegű munka például a futás, az úszás, a kerékpározás, míg a statikus izomtevékenység legjellemzőbb példája a súlyemelés. E kétfajta izomműködés ismerete segíti megérteni a fáradtság, illetve a terhelhetőség határának kérdését.
A statikus munkavégzés közvetlenül az izmok erejétől függ. Nagyobb súly felemeléséhez, viteléhez nagyobb erő szükséges. Más a helyzet a különféle dinamikus munkákban, ahol is szintén lényeges tényező az izomerő, de bizonyos intenzitás mellett a munkavégzést a szervezet oxigénfelvevő képessége határozza meg. A munkavégzés energiát igényel. Az energia termeléséhez a szervezetnek oxigénre van szüksége, melyet a légzőrendszer vesz fel, majd a szív és a vérkeringési rendszer juttat el a sejtekhez.
Kell egy kis energia
A szervezet munkavégző képességét élettani oldalról legjobban az oxigénfelvevő képességgel jellemezhetjük. Ugyanakkor meghatározott összefüggés van az oxigénfelvétel és az energiatermelés között is. Nyugalomban a szervezet oxigénfelvétele 250 ml/perc. Egy liter oxigén belégzésével a szervezet - vegyes táplálkozás esetén - kb. 20 kilojoule-t (5 kcalt) szabadít fel az energiatartalmú táplálékokból. A 250 ml/perc oxigén belégzése tehát kb. 5,2 kilojoule-t (1,25 kcalt) jelent. Az ember tartósan a nyugalmi oxigénfelvétel három-négyszeresét igénylő, közepes nehézségű munkát képes végezni, ami 4-5 kcal/perc, azaz kb. 20 kilojoule energiaforgalmat jelent. Könnyű munka alatt a nyugalmi érték kétszeresére, míg nehéz munka esetében 4-8 szorosára emelkedik az oxigénfelvétel. Nyugalomban 314 kilojoule (75 kcal), a könnyű munkánál 628 kilojoule (150 kcal), közepes munkánál 628-1256 kilojoule (150-300 kcal) a szervezet energiaigénye óránként. A lakosság többsége (figyelembe véve a gépesítést, automatizálást) ez utóbbi kategóriához tartozik.
A teljesítmény határai
Egészséges, fiatal férfiak egy műszak alatt a közepes munka felső határát tudják fenntartani, tehát 8 óra alatt az energiaszükséglet 10,024 megajoule - (2400 kcal). Ez a munka kb. 6 km/óra sebességgel való járásnak felel meg sík terepen. A nap többi részében végzett tevékenységet is figyelembe véve tehát ezeknek a fizikai dolgozóknak a napi energiaszükséglete 16,76-18,855 megajoule (4000-4500 kcal). Ennél nagyobb energiaigény a mezőgazdaságban, a nehéziparban és a bányászatban is egyre ritkább. Olyan munkaintenzitással, amely a nyugalmi 1,5-2 liter/perc oxigénfogyasztásnak a 6-8-szorosát igényli, a nem edzett ember kb. 30 percet meghaladó munkavégzésre nem képes. Ennél is nagyobb igénybevétel esetén csak egy-két percig végezhető a tevékenység. Nem edzett ember maximális munkavégző képességét jellemző maximális oxigénfelvevő képesség - az aerob kapacitás vagy vita maxima érték - kb. 2,5 l/perc. Vizsgálatok sora igazolta, hogy a sejtek oxigénfelvevő képességét egy évezredek óta ismert és használt gyógynövény, a ginseng jelentős mértékben javítja - és nem csupán a fizikai terhelhetőséget növeli, hanem javítja a szellemi teljesítményt és a koncentrálóképességet is.
A fáradtság foka lelkiállapotunktól is függ
A statikus és a dinamikus munka alatti fáradtságérzést idegrendszeri tényezőkön kivül az ember erkölcsi-akarati tulajdonságai is befolyásolják. Mivel az izomerő illetve az aerob kapacitás megfelelő eljárásokkal jól mérhető, megállapíthatjuk, hogy az azonos élettani képességekkel rendelkezők - a pszichikai adottságaiktól illetve a munkával való kapcsolatuktól függően - azonos feladat végzésekor előbb, vagy később jelzik a fáradtságot. Egészen mindennapos példával élve: tapasztalhatjuk, hogy olyan súlyt vagy csomagot, amit egyedül csak sűrű pihenők beiktatásával cipelünk haza, barátunkkal beszélgetve "észrevétlenül" tudunk vinni. A fáradtságérzés először a központi idegrendszerben jelentkezik, amikor még a különböző szervek jelentős tartalékokkal rendelkeznek.
