Akik a tudósokat kérdik az úgynevezett kineziológiai szalagok hasznáról, a legjobb esetben is egy szkeptikus félmosolyt kapnak. A tudomány jelenlegi állása szerint ugyanis ezeknek a ragadós, rugalmas textilszalagoknak semmiféle kimutatható hasznuk sincs. A fizioterapeuták azonban arról számolnak be, hogy pozitív tapasztalataik vannak a csíkok használatáról. Megint mások erre legyintenek, mert a szalagokat csak egy réspiacra felépített termékcsoportnak látják, amelynek marketing hullámára felültek a fiziók, gyúrók és csontkovácsok, s előbb ruháztak be egy szalagtapasztási tanfolyamba, mintsem meggyőződtek volna a módszer hatásosságáról.
Egy japán orvos, Dr. Kenzo Kase alkalmazta először 1979-ben a kineziológiai szalagokat, mert azt szerette volna, hogy a manuális terápiák (masszázsok, kiropraktika , és fizikoterápia) rendkívül hatékony ugyan különböző betegségek kezelésére, gyógyítására, de a hatások gyakran átmenetiek. Szeretett volna megoldást találni rá, hogy a kezelések közötti intervallumban is fenntartsa a hatásokat, és tartósítsa a manuális terápia eredményeit. Az USA-ban 1995-ben, Európában pedig egy évvel később jelent meg a módszer, amely aztán szélsebesen el is terjedt.
Valóban használnak a kineziológiai tapaszok?
A hasznában hívők szerint a kineziológiai szalag a sportolóknak nagyon hasznos, mert akár egy edzés közepén is fel lehet tenni, s ezzel megelőzhetők a hirtelen sérülések . A szalag ugyanis alapvetően stabilizálja az egyes izomcsoportokat, ízületeket, s ez megakadályozza az esetleges további károsodásukat. Az eszköz rugalmassága és különböző mértékű megfeszíthetősége révén lehetővé teszi a mozgást, de nem olyan mértékben, hogy sérülés alakuljon ki. Továbbá lehetőséget teremt a versenyek befejezésére, s az orvosi kezelés kitolására az esemény befejezése utánra.
A gyakorlatban a sportolók és a fiziók azt tapasztalják, hogy a szalag segíti a test rehabilitációját, mert a kimerült vagy sérült testrészeket átmenetileg tehermentesíti. Emellett a módszer segít visszaállítani az izmokat a helyes mozgásra, ami pedig csökkenti a fájdalmakat , és az ízületek gyógyulását. A zavaró fájdalmakat egyes területeken azzal csökkenti, hogy stimulálja őket, s így megváltozik, elviselhetőbb lesz a fájdalomérzet.
Az orvosok döntő többsége azonban nem hisz a szalagok hasznosságában, mert azt eddig nem sikerült bizonyítani. Sőt - miközben elismerik, hogy a szalagoknak az izmok működésére van hatásuk - azt egyáltalán nem látják eldöntöttnek, hogy ez hasznos vagy káros.
Ugyanakkor a szalagoknak nyilvánvalóan erős a placebohatásuk. Máshol talán nem, de a versenysportban minden olyan elem rendkívül fontos, amely a legcsekélyebb mértékben is képes javítani a teljesítményen. A sportolóknál pedig az önbizalom, a félelemnélküliség (amelyhez a szalagok viselése hozzájárul) kimutatható teljesítménynövekedést eredményez. A placebohatás egyébként is elég rejtélyes jelenség, amelynek minden folyamatát ma sem ismeri pontosan az orvostudomány, így a szalagoknak egyéb pozitív befolyása is lehet a sportolók szervezetére.
