„A várandósság erőteljes hormonális változással jár, amelynek során a kismama egyfajta inzulinrezisztens állapotba kerül. A szervezet általában megfelelően kezeli ezt a változást, ám ha a kismamánál korábban már IR-t diagnosztizáltak, vagy túlsúllyal vág bele a várandósságba, akkor elképzelhető, hogy a vércukorszintje nem marad a normál tartományban, és kialakul a terhességi cukorbetegség (GDM)” – magyarázta dr. Para Györgyi, a Cukorbetegközpont diabetológus-belgyógyász szakorvosa.
Nem mindig elég az életmódváltás
Sok esetben elegendő némi életmódváltást eszközölni: a kvantált étrend (amely meghatározott időpontokban, meghatározott mennyiségű szénhidrát bevitelét írja elő) és a napi, rendszeres (nem izzasztó, de kellemesen kifárasztó) testmozgás segítségével többnyire megfelelően kontrollálható a vércukorszint.
A gyermeket váró diabéteszesek esetében arra törekszünk, hogy a vércukorértéket a nap 24 órájában 3,6 -7 mmol/l között tartsuk. Ha az életmód-terápia mégsem hozná meg a kívánt változást, és a kontrollvizsgálatokon továbbra is magasabb értékeket mérünk, akkor inzulinra is szüksége lehet a kismamának” – ismertette a diabetológus.
Inzulin? Csak azt ne!
Sok kismama megrémül, amikor szóba kerül az inzulinkezelés, ez ugyanis általában napi több injekció beadását jelenti. Az öninjekciózás gondolata elsőre valóban ijesztő lehet, de ma már otthoni körülmények között is kényelmesen és jól dozírozható a gyógyszer. Az inzulin beadható fecskendővel, inzulin tollal vagy inzulinpumpával is.
A kismamák esetében teljesen természetes, hogy a baba biztonságával kapcsolatos aggodalmak is szóba kerülnek a diabetológiai konzultáción. Gyakran felmerülő kérdés, hogy nem okoz-e kárt a babának az inzulin. Mivel az inzulin nem képes átjutni a méhlepényen (placentán), ezért nem jut el a magzathoz, így ha az előírtaknak megfelelően alkalmazzák, biztonságosan használható.
Az inzulinkezelés visszautasítása viszont tartósan magas vércukorszintet eredményez, az pedig súlyos szövődményekhez vezethet. A terhesség alatti magas cukorérték miatt az édesanyánál terhességi magas vérnyomás (preeklampszia) alakulhat ki, a nagy magzati születési súly következményeként megnő a szülési komplikációk (császármetszés, váll elakadása, szülőutak sérülése) kockázata, és az újszülött szervezetében kedvezőtlen, akár hosszú távú változásokat is előidézhet ez az állapot.
Milyen inzulint kaphat a kismama?
„Az inzulin kiválasztása és adagolása a kismama egyéni szükségletei szerint történik, amit a többi között az inzulin típusa, a szénhidrátbevitel és a kismama életvitele, fizikai aktivitása is befolyásol. Általánosságban elmondható, hogy a várandósság idején humán inzulint és inzulinanalógokat is alkalmazunk a kismamáknál, hagyományos intenzív inzulinkezelés formájában. Ez gyorsan ható, valamint bázisinzulinok alkalmazását foglalja magában” – mondta el dr. Para Györgyi.
Az úgynevezett gyors hatású inzulin alkalmazása az étkezésekhez kötött: általában 10-15 perccel étkezés megkezdése előtt kell beadni, és rövid ideig (3-5 óráig) fejti ki hatását. Az étkezések előtt adagolt inzulint a várandósság előrehaladtával hosszú hatású inzulinnal is ki kell egészíteni. Ezt naponta egy vagy két alkalommal (reggel és/vagy este) szükséges beadni.
Az inzulinkezelések mellett a terápia fontos részét jelenti a folyamatos, naponta több alkalommal történő vércukormérés, továbbá a gondozást végző szakorvossal, dietetikussal és mozgásterapeutával történő, heti szintű konzultáció. „Ez azért is rendkívül fontos, mert az inzulinszükséglet a terhesség alatt folyamatosan változik, így az inzulinadagok rendszeres módosítására is szükség lehet” – tette hozzá a szakértő.
