Az antibiotikumoknak kétségbevonhatatlan létjogosultságuk van a modern orvostudományban. Gondoljunk csak bele: 100 évvel ezelőtt a születéskor várható átlagos élettartam csupán 47-48 év volt, manapság pedig már 80 év körül van. Ebben a drámai növekedésben vitathatatlan szerepe volt az antibiotikum felfedezésének.
Az első ilyen gyógyszer a Penicillin volt, amit a skót Alexander Fleming fedezett fel, és amelyet 1943-ban kezdtek el tömegesen gyártani. Az 1940-es években úgy tekintettek a penicillinre, mint ami segítségével véglegesen megoldható lesz az emberiség kórokozók elleni harca.
A penicillin piacra dobása után az antibiotikumelőállítás robbanásszerűen fejlődni kezdett, a gyógyszergyárak évről évre újabb vegyületekkel álltak elő. Segítségükkel számos rettegett és pusztító kór eltűnt vagy futó kellemetlenséggé szelídült, a fertőző betegségek pedig összességükben jelentősen hátraszorultak a fejlett világ halálozási statisztikáiban. A szerek felelőtlen használata azonban a vártnál hamarabb megbosszulta magát: a baktériumok egyre ellenállóbbá váltak az antibiotikumokra, és az antibiotikumrezisztencia egyre sürgetőbb problémává nőtte ki magát.
A probléma abból fakad, hogy a baktériumok 20 percenként képesek egy új generációt létrehozni, a törzsek pedig addig mutálódnak és fejlődnek, amíg valamelyik generáció meg nem találja az antibiotikum elleni védelem módszerét. Ennek következtében egy idő után bizonyos típusú antibiotikumok rendkívül gyorsan elavulnak. Az antibiotikumok tehát olyan erős szelekciós nyomást gyakorolnak a kezelt baktériumokra, hogy szabályosan kikényszerítik a kezelést túlélő genetikai változatok kifejlődését. Ráadásul a rezisztenssé vált baktériumok tovább tudják adni ezt a tulajdonságot a következő generációknak és így "szuper" baktériumok jöhetnek létre, vagyis olyan kórokozók, amelyek ellen valamennyi rendelkezésre álló antibiotikum hatástalan
A WHO korábbi nyilatkozata szerint, ha a mai tendenciák fennmaradnak, akkor potenciálisan visszatérhetünk az antibiotikumok előtti korszakba. Magyarán könnyen előfordulhat, hogy néhány év múlva egy egyszerű tüdőgyulladásra sem lesz megfelelő gyógyszer. ennek elkerüllése érdekében a WHO hosszútávú akciótervében szerepel a hagyományos és tradicionális gyógymódok (fitoterápia, homeopátia, kínai orvoslás) oktatása és integrálása az ellátórendszerekbe.
Mit tehetünk az antibiotikumrezisztencia ellen?
Mi magunk is sokat tehetünk annak érdekében, hogy megnehezítsük a baktériumok túlélésért folytatott küzdelmét. Ilyen kulcsfontosságú lépés az antibiotikumok használatának racionalizálása: kizárólag annak szabadna ilyen készítményeket kapnia, aki valóban rászorul, és a gyógyszereket megfelelő módon, ideig és mennyiségben szabadna csak szedni. Példának okáért: a felső légúti fertőzéseket tízből kilenc esetben vírusok okozzák, teljes mértékben szükségtelenül tehát rájuk antibiotikumot szedni, hiszen ezek a szerek a vírusokkal szemben hatástalanok. A rossz beidegződés miatt azonban gyakran maguk az orvosok írják fel ilyen betegségeknél is az antibiotikumot, de olyan is sokszor megesik, hogy a páciensek nyomást gyakorolnak az orvosukra, hogy az antibiotikum mellett döntsön.
Annak érdekében, hogy mi magunk ne okozzunk még nagyobb bajt, fontos, hogy az antibiotikum-szedéssel kapcsolatos szabályokat mindig betartsuk:
- csak akkor szedjünk antibiotikumokat, ha azt orvos írta fel
- mindig fejezzük be a teljes kúrát, akkor is, ha már jobban érezzük magunkat
- soha ne tegyük félre vagy adjuk oda a számunkra felírt antibiotikumokat másnak
- előzzük meg a betegséget. A fertőzések megelőzése érdekében a rendszeres kézmosásnak és személyes higiénének is kiemelkedő szerepe van.
