Sokat hallani manapság az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumokról, amelyek elterjedésében a betegek helytelen, szükségtelen antibiotikum-használata is komoly szerepet játszik - ez azonban nem hozza magával automatikusan, hogy le kellene mondanunk az antibiotikumokról, hiszen vannak olyan betegségek, amikor igenis szükség van rájuk, mert életet menthetnek.
Mikor van szükség antibiotikumra?
Egyszerű lenne persze annyit mondani aranyszabályként, hogy hallgassunk mindig orvosainkra, és ha ők nem tartják szükségesnek, akkor tényleg ne szedjünk aktuális tüneteinkre antibiotikumot. Sajnos azonban világszerte azt mutatják a tapasztalatok, hogy megesik, hogy az orvosok (olykor a betegeik nyomására, olykor maguktól) automatikusan ezt a kezelést javasolják olyankor is, amikor nem lenne feltétlenül szükség rá. Ezért aztán mindenképp jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy általában milyen esetekben lehet ténylegesen szükségünk az antibiotikumra , és mikor nem szabad használnunk semmiképp sem.
Az antibiotikumokat gyakran és okkal alkalmazzák az alábbiak esetén:
- tüdőfertőzéseknél, amelyekbe a bakteriális tüdőgyulladás is beletartozik
- húgyúti és a nemi szerveket érintő, bizonyos esetekben szexuális úton terjedő fertőzéseknél
- szemfertőzéseknél, például bakteriális eredetű kötőhártya-gyulladásnál
- erősebb fül-, orr- és torokfertőzéseknél
- a bőrt érintő, súlyosabb fertőzéseknél
- bakteriális eredetű bélfertőzésnél
A felsoroltaknál általában akkor szükséges antibiotikummal élni, ha a tünetek komolyak (például ha a fertőzés magas lázat von maga után, vagy ha a gyulladás terjedni kezd a fertőzött terület körül), illetve magas rizikó (idős kor, potenciális tüdőgyulladás ) megléténél.
Az orvosoknak persze sokszor csak a tapasztalatukra és a beteg alapos kikérdezésére építve (laborvizsgálatok nélkül) kell dönteniük arról, hogy az antibiotikumot választják-e. Ha pedig ilyenkor túlságosan széles körben ható, vagyis sokféle baktériumot egyként elpusztító szert választanak, akkor jelentősen megnő a veszélyes annak, hogy a kezelés károkat okoz - például mert felborítja a bél mikrobiomjának egyensúlyát. Mindez csak annyit von maga után, hogy észben kell tartani: az antibiotikum nem játék, és a precíz, előírás szerinti szedési metódust mindenképpen be kell tartani - legfőképp akkor is végig kell szedni a meghatározott mennyiséget, ha már mérséklődnek vagy akár meg is szűnnek a tünetek. Továbbá jó, ha antibiotikumhasználat idején probiotikumot is szedünk, hogy legalább részben visszapótoljuk a bélrendszer szükségtelenül elpusztított, hasznos baktériumait.
Ezzel párhuzamosan pedig azt is tartsuk észben, hogy mikor szükségtelen (és a jelentkező melléhatások miatt inkább káros, mint hasznos) az antibiotikum-használhat. Az antibiotikum mindenekelőtt bakteriális, nem pedig vírusos megbetegedések gyógyítására alkalmazható szer, vagyis például az alábbi, gyakoribbnak mondható vírusfertőzések esetén teljesen hatástalan:
- megfázás
- influenza
- bronchitis
- köhögés
- enyhébb fülfájás
- gyomorrontás
Ha ilyen bajok esetén veszünk be antibiotikumot, akkor egyrészt nem tettünk semmit a tüneteinket okozó vírusokkal szemben, míg viszont a testünkben élő, részben nagyon is hasznos baktériumokat pusztítani fogjuk vele - bizonyos baktériumokat pedig megtanítunk rá, hogyan védekezhetnek eredményesen az ilyen szerek ellen, ami akár életveszélyes helyzeteket is eredményezhet majd olyan esetekben, amikor valóban antibiotikumra lesz szükségünk. Semmiképp ne kezdjünk hát el orvosi konzultáció, vizsgálat nélkül szedni semmilyen antibiotikumot, és az orvosunknál se kérjük a felírását csak azért, mert hatásos szerként él a fejünkben! Legyünk továbbá bátran szkeptikusak, ha orvosunk automatikusan ezt írná fel nekünk olyan esetben is, amikor a fentiek alapján nem lenne indokolt!
A vírusfertőzések kezelésénél, amikor az orvos 3 nap türelmi időt javasol, érdemes kiegészítő gyógymódokhoz (például homeopátia) fordulni! Érdeklődjünk orvosunknál a lehetőségekről!
