Nos, bármennyire is izgalmasan hangzik a külső-belső megújulásról szóló elmélet, a valóság kevésbé letisztult és extravagáns. Mint azt a LiveScience írja, valóban vannak olyan szerveink, amelyek teljes mértékben meg tudnak újulni, mi több, ehhez még csak hét évre sincs szükség, mert a folyamat néhány hónap alatt maradéktalanul lezajlik. Ezzel együtt testünk más részei jóval csekélyebb ütemben változhatnak, illetve vannak szervek, amelyek születésünktől fogva ugyanolyanok maradnak halálunk napjáig.
„A bőr és a bélrendszer zöme nagyon gyorsan cserélődik, jellemzően néhány hónapon belül” – mondta el a portál megkeresésére Olaf Bergmann, a stockholmi Karolinska Intézet sejt- és molekuláris biológiai kutatóegységének vezető kutatója. Ezzel szemben például a májsejtek valamelyest lassabban regenerálódnak, ahogy arról Bergmann és munkatársai beszámoltak egy, a Cell Systems című folyóiratban idén júniusban közölt tanulmányukban. Szénizotópos kormeghatározással vizsgáltak májszövetet, aminek során arra a következtetésre jutottak, hogy a legtöbb májsejt három éven belül cserélődik le.
Más szervekben és szervrendszerekben ugyanakkor sokkal lassabban replikálódnak a sejtek, jócskán meghaladva akár a bevezetőben említett hétéves időablakot is. Bergman a szívet említette példaként, amelynek kardiomiocitái (a szívösszehúzódásokért felelős sejtek) alig 40 százalékban cserélődnek a teljes élet során. A csontváz sejtjeinek pedig körülbelül tíz év kell a megújuláshoz. Még állandóbbnak tekinthetjük az agyat: a hippokampusz sejtjeinek alig 1,75 százaléka újul meg évente egy 2013-as tanulmány szerint, miközben Bergmann elmondása alapján egyes neuronok az ember teljes élettartama alatt megmaradnak. Hozzátette, még az olyan sejtpopulációk, amelyek képesek megújulni, sem cserélődnek le teljes egészében, csupán részben az évtizedek folyamán.
Miért nem maradhatunk mindig fiatalok?
Joggal merül fel azonban mindezek után a kérdés, hogy amennyiben egyes testrészeink, mint a bőr, a bélrendszer és a máj, néhány évente teljesen megújulnak, akkor vajon miért nem maradunk fiatalok örökre. Ennek hátterében biológiai korunk áll. Hiába fiatalok viszonylag bizonyos sejtjeink, biológiai életkorunk tükrözi, ahogyan az idő múlására reagál szervezetünk. A sejtjeiket megújító szervek is öregszenek a sejtcsere közben fellépő változások, például a mutációk által. DNS-ünk ilyenkor folyamatosan osztódik és másolódik: hosszú távon pedig elkerülhetetlenek a hibák a folyamatban. A mutációk aztán lassanként felgyülemlenek, és kihatással lesznek a sejtek életére vagy egyes gének kifejeződésére. Mindezek nyomán pedig óhatatlanul is érezni fogjuk magunkon a mögöttünk hagyott évek terhét.
