A 30 napos emberkísérletnek az volt az egyik nem titkolt célja, hogy kipróbáljuk és megmutassunk, mennyire egyszerű vagy épphogy nehéz lemondani olyan dolgokról, amelyek amúgy a mindennapjaink szerves részei. A húsról való lemondás sokszor téma a szerkesztőségben - és nem csak azért mert az évek óta vegán életmódot folytató kolléganőnk, Enikő nagyon meggyőzően érvel emellett. Persze, ilyenkor kicsit mindannyian elbizonytalanodunk és irigykedve nézzük, hogy a tökéletes alakját vajon az állati eredetű termékek kerülésének vagy a szerencsés géneknek köszönheti-e.
A vegánságra szerintem egy hónapra is alkalmatlan lennék, de egy lakto-ovo vegetáriánus simán lehet belőlem. Az még rendben van, hogy a halakra rá sem nézek egy ideig, de legalább a tojás és a sajt maradhasson végső mentőövként. Reménykedve abban, hogy hús nélkül sem fogok éhen halni. Abszolút optimistán vágtam tehát bele a húsmentességbe, azzal vigasztalódva, hogy rengeteg más lehetőségem van arra, hogy a fehérjebevitelről gondoskodjak, és még az ízlelőbimbóimra is tekintettel legyek. Azt is elhatároztam, nem sok értelme lenne ennek a kihívásnak, ha áttérnék a rántott sajt és rántott zöldségek fogyasztására, és amúgy is a zöldség legfeljebb nyers vagy alig párolt állapotában jöhet, minél nagyobb mennyiségben.
A húsmentes, de ugyanakkor egészséges táplálkozás kivitelezése azonban ennél kicsit felemásabbra sikerült, legalábbis eddig. Nem azért, mert kivitelezhetetlen lenne az elképzelés, sőt. Ennél prózaibb oka van a kudarcaimnak. Az elhatározás ellenére nekem ugyanis azért nem jött össze minden egyes nap a változatos és egészséges táplálkozás, mert nem szántam elég időt az étkezéseim megtervezésére, a receptek levadászására, és azok megvalósítására. Mindez persze csak részben magyarázható azzal, hogy a kívántnál kicsit több időt töltök mostanság bútor- és lakberendezési áruházakban, a főzésre szánt időt pedig különféle szakemberekre való várakozással töltöm. Tudom, jó kifogás.
A kedvenc levesemre azért volt időm
Fájdalmas leírni, de a tervezettnél többször ettem rántott sajtot, rántott zöldséget, sült krumplit, és még jó sok szénhidrátot. Nem nagyon lepődöm meg, hogy ezek után két óra elteltével újra éhes lettem. Csak kicsit vigasztal, hogy kilókban ez egyelőre nem látszik - úgy tűnik, a felújítással együtt járó idegeskedésnek, rohangálásnak mégis van némi pozitív hozadéka. Az időhiány ellenére is sikerült viszont megfőznöm az egyik kedvenc levesem - igazi sikerélmény volt.
Az ominózus leves amúgy a megrögzött húsevőket is leveszi a lábáról. Kipróbáltam, higgyenek nekem. Valójában egy paradicsomos csicseriborsólevesről van szó, amely nem mellesleg Marokkó egyik legnépszerűbb étele. Rengeteg változata létezik, hússal és hús nélkül is isteni finom és laktató. Mindenképpen nagy adagot érdemes belőle készíteni, úgyis elfogy. Az alapreceptet egy külföldi oldalról lestem, de átalakítottam a saját ízlésem szerint (nálam amúgy elkészítésenként változik, attól függően, éppen mi van otthon).
A következő cikkemben arról is beszámolok, hogyan vélekednek a dietetikusok a húsmentességről, illetve, hogy milyen hatással van az egészségre, ha hosszabb vagy akár rövidebb időre kiiktatjuk étrendünkből ezt a fehérjeforrást .
