És én megfogadtam: soha többé nem megyünk a fiamékkal együtt nyaralni! – hadarja Klári, csinos, precíz, ötvenvalahány éves könyvelőnk, akiről tudom, hogy imádja a fiát, büszke az okos menyére, és nagyon készült erre a nyaralásra. – Igaza volt a férjemnek, aki sokáig ellenállt – teszi hozzá keserűen –, mert nem akart a gyerekekkel közösködni. Azt mondta, jobb lenne, ha kettesben utaznánk!
– Megbolondult az időjárás, máskor már kánikula van ilyenkor az olasz tengerparton, most meg hideg volt, és esett, magam is láttam az interneten – mondom csöndesen.
– Fütyülök az időjárásra, aki előszezonban nyaral, annak számítania kell a rosszabb időre! Így is tudtunk úszkálni három napon át, és láthatod, lebarnultam – jelenti ki felindultan. – A menyemmel volt baj – teszi hozzá drámai hangon.
Pedig a nyaralás jól indult. Kocsival mentek, a férje és a fia felváltva vezetett, útközben is remekül érezték magukat. És a jókedv a rossz idő ellenére velük maradt az első három napon. Nagyokat ettek, jókat sétáltak, kerékpárt béreltek, kirándultak, sokat nevettek. Csakhogy a negyedik reggelen kisütött a nap, és a barnulni vágyó meny azonnal levágtatott a strandra, meg sem várta a család többi tagját.
Kiderült, mennyire jó gazdik olvasóink
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
– Képzeld el, mire mi is leértünk, levette a bikini felsőrészét, és félmeztelenül grasszált! Azt hittem, elájulok, amikor megláttam. Akkor jöttem rá, hogy korábban nem voltam velük strandon, tehát csak most szembesültem azzal, hogy egy magamutogató nőszemélyt vett feleségül a fiam. Ezt a lányt tartottam okosnak és intelligensnek? Hogy tévedhettem ekkorát?
– Kibírtad csöndben? – kérdezem, mire Klári felcsattan.
– Hogy bírtam volna ki, amikor az egész strandon csak két német lány meztelenkedett a menyemen kívül! Biztosan tudod, hogy az olaszoknál nem divat a felsőrész nélküli fürdőruha. Csoda, hogy nem figyelmeztette senki!
– Csak te. Ugye?
– Nem neki szóltam, hanem a fiamnak – feleli Klári ingerülten. – Ne nézz rám így, szólnom kellett, mert szégyelltem magam a menyem miatt! Csakhogy a fiam lekvár. Azt állította, hogy őt nem zavarja, megszokta már. Hallottál már ilyet? Férfi az olyan, akit egyáltalán nem idegesít, ha a felesége ország-világ előtt kitálal mindent? Megáll az eszem! Aztán a következő napfényes délelőttön olyan méregbe gurultam, hogy megmondtam a fiamnak, ha ő hallgat, akkor majd én figyelmeztetem őnagyságát.
– Megtetted?
– Nem, mert a szerencsétlen gyerekem megérezte, hogy "helyzet van", tehát szólt a kisasszonynak, aki felvette a felsőrészét, csakhogy "bedobta a durcit" is, és az egyhetes nyaralás vége mosolyszünettel telt. Némán ült közöttünk a vacsorán, nem nevetett a vicceken, nem akart társasjátékozni, vásárolni, úgy viselkedett, mint egy idegen. Ettől a fiam ideges-feszült lett. A férjem nagyokat hallgatott, én próbáltam jókedvre deríteni a csapatot, de nem sikerült.
– Nem lett volna okosabb hallgatni?
– Nem, mert sajnáltam a fiamat...
– ???
Klári nagy levegőt vesz, közben látom, hogy gonoszka fények csillannak a szemében. – A mi családunkban általában csinosak a nők, de legalább nőiesek. Nézd meg a lányomat! Bögyös. Én öreg vagyok a menyemhez képest, de nekem sem kell négy számmal nagyobb melltartót vennem. De a menyem...!
– Nem értem! Arról beszélsz virágnyelven, hogy a menyed vasalódeszka? – kérdezem meglepve, majd kitör belőlem a nevetés. – Klári, mi volt a bajod? Az, hogy a felsőrész nélkül grasszál, vagy az, hogy lapos...?
– Az utóbbi – mondja drámai hangon. – Szegény kisfiam, csak ez jutott neki.
– Ehhez semmi közöd – mondom, mire Klári felcsattan.
– Úgy reagálsz, mint a férjem! Ő is ezt hajtogatta.
– Tudomásul kell venned, hogy a fiadnak ez tetszik...
– Lárifári! Ő egészséges férfi. Talán egy plasztikai sebész segíthetne... Nem gondolod?
Legjobban: