Nagyszülő is születik

Az első gyermek születésével átalakulnak a családban a szerepek, intenzív változás áll be a rendszerben. Az egykori szülők nagyszülők lesznek, akik szívesen lépnek akcióba, hogy irányítsák az újdonsült családot. Márpedig a határokat újra kell tárgyalni.

Az első gyermek születése radikális változást jelent a család rendszerében. A családalakítás, családdá válás új szintje ez, a szülővé válás életciklusa. Legfontosabb feladat ekkor párból szülővé - házastársból szülőtárssá - válni, a "jövevényt" befogadni a családba, és átalakítani a családi szerkezetet.

Az első gyermek megszületésével átrendeződik ugyanis az egész családi kapcsolatrendszer is, úgy, hogy az magába foglalja a szülői mellett a nagyszülői szerepet is; vagyis megszületik egy új alrendszer, a nagyszülői. A család ugyanis rendszer - bárki bármit tesz, az befolyásolja a többiek viselkedését -, melyen belül alrendszerek vannak. Ilyen a szülői, a gyermeki és a nagyszülői alrendszer; vagy a házastársi és szülői alrendszer.

A családi rendszerben szükségszerű változásoknak kell bekövetkezniük: helyet kell csinálni az újszülöttnek; el kell fogadni az új szerepeket, és megtanulni alkalmazkodni az új struktúrához; új viselkedési módok és új szabályok kimunkálásával. Mindez nem mindig zökkenőmentes.

Szülők, nagyszülők

Már a babavárás ideje alatt fontos elkezdeni tudatosan kialakítani a leendő szülők és a nagyszülők gyermek körüli kapcsolatát. Ez nem tartozik a könnyen megbeszélhető problémák közé, hiszen elkerülhetetlenül lesznek érdekütközések. Az újdonsült családtagon keresztül egyszerre többen is szeretnének örömhöz és sikerhez jutni. Mindenki más módon aktivizálódik a közelgő örömmel és feladattal kapcsolatosan; mindenki jól meg akar felelni új szerepében.

Valójában mindenkinek jut(hat) is szerep, hiszen egy csecsemő ellátása állandó, 24 órás műszak. A nagycsalád a baba számára igen jó. Hiszen rá figyelő, az ő szükségleteit kielégíteni törekvő szerető személyek állnak készenlétben. Kétségtelen, hogy nyilván minden családtag igyekszik a tőle telhető legjobbat nyújtani, amit tud. Vagy, amit rá oszt, kér tőle az anya, aki gyermeke szükségletei kielégítésének a legfőbb koordinálója. Vajon elfogadja-e ezt a "főszerepet" a nagycsalád? Akkor igen, ha a "fiatal és tapasztalatlan" anya mellett tanácsadói szerepben gyakran elmondhatják véleményüket.

Egy jól működő kapcsolatban ugyanis lehet egyezkedni. Ha a szülőpár meghallgatja a nagyszülők tapasztalatait - akiknek fontos, hogy érezzék, ezek fontosak gyermekeik számára -, és aztán saját nézetükhöz igazítva maguk is megbirkóznak a problémával.

A nagyszülők néha végletesen úgy érzik, gyermekük nélkülük nem is tud megküzdeni a szülőség kihívásával. Szükségük van arra, hogy érezzék, fontosak, mert tudattalanul attól szoronganak, hogy gyermekük teljesen felnőtt, és feleslegessé válnak. Hiszen gyermekük szülővé válásával a köztük lévő asszimetria csökken, s a viszony inkább partneribb.

Nagycsalád anno

Valaha természetes volt, hogy a nagycsalád úgynevezett segítő hálót alkotott az egyének s így a friss szülők körül, s kinek amire szüksége volt, nemigen kellett kérni, a rokonság jogán járt az embernek. Megvolt annak is a rendje, hogy a csecsemőjével otthon lévő kismamát kímélte a rokonság a főzés terheitől, és komatálat vittek neki. Az is szokás volt, hogy a kismama édesanyja vagy anyósa pár hétig ott élt vele, minden tudását átadta a csecsemő gondozására vonatkozóan, és elvégzett helyette sok munkát. Sőt valójában a nagycsaládban, a közelben élő testvértől, unokatestvértől jó eséllyel el lehetett tanulni a gyermekgondozást.

Persze napjainkban amit egy anya vagy anyós kínálni tud a csecsemőgondozás technikai kérdései terén, az nem feltétlenül az, amit a modern kismamák igényelnének. A babával való kapcsolat kialakítása terén is adódhatnak nézetkülönbségek a generáció között. A szülőknek tisztában kell lenni azzal, hogy ami számukra bizonyítottan jó módszer (olvastak, hallottak róla), a nagyszülők számára érthetetlen, saját tapasztalataiknak ellentmondó lehet. Érdemes ezekről beszélgetni, elmagyarázni, mi áll a háttérben. Sokszor hasznos persze meghallgatni a nagyszülőket is, kipróbálni az ő módszereiket is, ha azok illeszkednek a szülők saját nevelési elképzeléseibe.

Ha mindenki legjobb tudásával és képességével járul hozzá a kicsi jóllétéhez, készen kell állni mások meglátásainak elfogadására is, és ugyanilyen fontos megerősíteni egymást abban, hogy jó szülők, nagyszülők vagyunk. A nagymama segítsége lehet negatív élmény is, ha az anya azt éli meg, hogy kirekesztik őt anyai szerepéből.

Egy azonban biztos: a támogató jelenlét megfelelő mértékben nagyon jó a kismamának, és a nagymamának is megadja azt az érzést, hogy fontos és számítanak rá.

A nagyszülőktől való elkülönülés sok esetben nehéz, hiszen gyakran túlságosan is részt kívánnak venni gyermekeik életében az unoka megjelenésével. Bátran kell a nagyszülők "tolakodó jelenlétének" határt szabnunk, ha az már terhes a számunkra! Kérjük meg őket, hogy olyan módon legyenek jelen életünkben, ahogyan az nekünk is jó. Érezzék, hogy szükségünk van rájuk, de engedjék, hogy éljük a saját életünket!

Mindenki boldog lehet

A többgenerációs család akkor tud jól működni, ha a szülők állnak a "hierarchia csúcsán", ha övék az elsődleges döntési jog gyermekükkel kapcsolatos minden kérdésben. Az ő feladatuk, hogy egymással együttműködve, harmóniában biztosítsák gyermekük testi, mentális és érzelmi fejlődését.

A nagyszülők feladata pedig az, hogy ebben a szülőknek tanácsaikkal, meglátásaikkal, érzelmi támogatásukkal segítséget nyújtsanak, természetesen a konkrét segítség mellett. Tanácsaikat, ellenvetéseiket nyugodtan megbeszélhetik a szülőkkel, és átgondolhatják együtt az aktuális kérdést, de a nagyszülőknek el kell fogadnia, hogy a végső döntés joga az anyáé és az apáé; tiszteletben kell tartani, és követni az ő elvárásaikat, elveiket.

Félreértés ne essék, nem a nagyszülői jelenlét, szeretet és törődés korlátozásáról van itt szó. Hiszen a nagyszülői szeretet valami egészen más, mint amit a szülő tud adni gyermekének. Megszűnik a felelősség miatti szorongás, a munka és a család közti néha stresszes légkör. A nagyszülők elengedettebben, oldottabban tudják idejüket az unokákkal tölteni, amiből mindkét fél sok örömöt kaphat. De mivel a felelősség a szülőket terheli gyermekük neveléséért, nekik kell megszabni a kereteket. Ezt a nagyszülőknek tiszteletben kell tartani. A határok legyenek világosak, és ahhoz tartsa magát mindenki.

Szerepek és határok

Egy család akkor működik jól és zökkenőmentesen, ha mindenki a saját funkcióját, szerepét tölti be, nem igyekszik más szerepét felvenni, és tiszteletben tartja a határokat, melyek a különböző alrendszerek között vannak. A család egészséges működésének alapfeltétele az, hogy ezek a határok világosak, rugalmasak, esetenként átjárhatók legyenek.

A túl merev határ nem jó, mert ha egy család falat von maga köré, megszűnnek a külső kapcsolatok, így semmiféle közös tevékenységre, segítségre nincs lehetőség. Ez a helyzet akkor, ha a szülők eltiltják a nagyszülőket a gyermektől, s így a család hierarchiáját próbálják meg szabályozni azzal, hogy határt húznak a nagyszülők felé. Ezzel azonban gyermeküket is megfosztják a nagycsalád igazi lényegétől, támogató erejétől.

Ha a határok elmosódnak, vagy szinte nem is léteznek, az legalább ennyire egészségtelen. Senkinek nincs benne magánszférája, nincsenek kialakult korlátok, kaotikusan működik az egész család. Ez a helyzet, ha a nagyszülők beleavatkoznak háztartási vagy nevelési kérdésekbe; vagy ha az egyik szülő minden döntésbe bevonja saját szüleit; s az ő iránymutatásukat követi párjáé helyett.

A gyermekvárás körül mindenkiben felerősödnek saját gyermekkorával, saját szüleivel kapcsolatos érzései. Ezekkel jó gondolatban sokat foglalkozni. Amikor pedig az ember már maga is szülővé válik, szükségszerűen újra kell rendezni a saját szüleivel való kapcsolatát, akik immár nagyszülői szerepbe léptek elő.

A legfrissebb tartalmainkért kövess minket a Google Hírekben, Facebookon, Instagramon, Viberen vagy YouTube-on!

Olvassa el aktuális cikkeinket!

Orvosmeteorológia
Fronthatás: Nincs front
Maximum: +31 °C
Minimum: +19 °C

Általában sok napsütés várható a képződő gomolyfelhők mellett, amelyek az ország keleti, délkeleti felén tornyosulnak magasabbra. Ott vastagabb fátyolfelhőzet is lehet. A csapadéktevékenység elsősorban az ország keleti, délkeleti felére húzódik, ott több hullámban valószínűek záporok, zivatarok, sőt heves (szupercellás) zivatarok is kialakulhatnak, amelyeket felhőszakadás, nagyobb méretű jég, valamint viharos, erősen viharos széllökések kísérhetnek. Az északnyugati szél a Dunántúl mellett már a középső országrészben is feltámad. Zivatarok környezetében viharos, akár erősen viharos széllökések is lehetnek. Délutánra 26 és 36 fok közé melegszik fel a levegő, északnyugaton lesz a leghűvösebb, míg délkeleten a legmelegebb. Fronthatásra napközben nem kell számítani.

Hogy érzed magad?

Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!


Hogy érzed most magad fizikailag?

Hogy érzed magad?

Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!


Milyen most a lelkiállapotod?

Hogy érzed magad?

Legjobban:
Legrosszabbul:
Kezdjük újra