Bizony gyakran téved, aki a saját függőségének mértékét akarja meghatározni. A káros pszichés függőség lényegében "bujkáló ellenség a falak között" – a szokás úgy igyekszik fenntartani magát, hogy elaltatja az ember józan ítélőképességét: a logikus, racionális gondolkodást. Tévhitekkel, minden valódi alapot nélkülöző állításokkal tereli el a figyelmet, hogy ne kelljen semmit tenni ellene.
A leggyakoribb kifogás például, hogy "bármikor le tudnék mondani róla, ha akarnék". Csak egyetlen apró tényt hagy figyelmen kívül: a probléma lényege valójában éppen az, hogy nem akar leszokni. Ha azonban így tesszük fel a kérdést: miért akar súlyos egészségkárosodást okozni önmagának? – már le is lepleztük az öncsalást. Ez a leleplezés azért nagyon fontos, mert a sikeres leszokás első lépése a függőség belátása, felismerése. E lépés nélkül nem tudunk kellő erővel fellépni a káros szokás ellen, hiszen nem ismerjük fel "valódi arcát".
A függőség mértéke nagyon sok tényezőtől függ. Az örökletes biológiai tényezők, a szociokulturális környezet, az aktuális stresszfaktor, a szocializáció - ezek mind szerepet játszanak abban, hogy mekkora erőket kell majd bevetnie, ha végül meg akar szabadulni káros szokásától. De egyvalamit le kell szögezni: bármilyen faktorok bármennyire is lökjenek a függőség felé, a dohányzásról le lehet szokni, és ebben az akaraterőn és elhatározáson kívül a siker érdekében külső segítséget is érdemes lehet igénybe venni.
A függőség erőssége nem személyiségtípusoktól, jellemektől függ – csak az erősségét kell meghatározni, hogy tudja, mennyire van veszélyben, mennyi erőt kell majd bevetnie, ha le akarja győzni. Ha tisztán akar látni, töltse ki Nikotinfüggőségi tesztünket, és olvassa el az eredményt.
