Ahogy telnek az évek, bár lelkünk maradhat örökké fiatal, testünk sajnos megérzi az idő múlását. Általában a férfiak 45 éves kor felett, a nők 55 felett szembesülnek először szív- és keringési problémákkal. A gyengébbik nemnél azért tolódik ki ez az idő, mert a változókor kezdetéig az ösztrogén szívvédő hatása fokozottan érvényesül. A változókor után ez az előny már elvész és a nők hamar utolérik a férfiakat, ami a szív- és érrendszeri betegségek előfordulási gyakoriságát illeti.
Az artériák megbetegedései: érelmeszesedés (arteroszklerózis) és érelzáródás (arterotrombózis)
Keringési rendszerünk két részre bontható: artériás és vénás keringésre. Az artériák avagy verőerek a friss, oxigénben dús vért szállítják a sejtekhez, míg a vénák az elhasznált, szén-dioxiddal terhelt vért viszik a tüdőbe, gázcsere céljából.
Gyakori hibája az ülőmunkát végző, mozgásszegény életmódot folytató embereknek, hogy egy fizikai munkát végző ember kalóriaszükségletét viszik be szervezetükbe minden étkezéskor. Így aztán hamar elhíznak. Pedig különösen a kor előrehaladtával figyelnünk kellene erre, ugyanis a magas koleszterinszint hozzájárul az érelmeszesedés kialakulásához.
Érelmeszesedéskor az artériák belsejében koleszterinben gazdag lerakódások, plakkok jönnek létre. Ez egy lassú, több éven át tartó folyamat, mely fiatalkorunkban tünetmentes, majd ahogy telik az idő, a plakkok elmeszesednek, egyre nagyobbak lesznek, egyre jobban beszűkítik az érpályát, akadályozva ezzel a vérkeringést. Ráadásul a szűkebb érben jobban koncentrálódnak, és könnyebben kicsapódnak a véralvadásban résztvevő vérlemezkék.
A plakk lerakódása tulajdonképpen az ér helyi gyulladását jelenti. Ezért, mint mindenhol máshol a testben, ahol gyulladás van, fehérvérsejtek gyűlnek az érfalba, például a makrofágok, amelyek szétesésekor nagy mennyiségű vérrögképződést kiváltó anyag szabadul fel. Ha a gyulladásos érfal a plakk területén megreped és ezek az anyagok, valamint az érfal rostos elmei, simaizom fonatai kapcsolatba lépnek a vérrel, a vérlemezkék összetapadnak, és gyorsan létrejöhet a vérrög.
Más szavakkal: a véralvadás folyamata az érpályában lezajlik. Az így keletkezett vérrög az artériás oldalon egyes szövetek elhalását, azaz infarktusokat (szívinfarktus, kritikus végtagelhalás) vagy akár szélütést (stroke) okozhat. Ilyenkor ugyanis az elzáródás utáni szövetrészek nem jutnak elég oxigénhez és tápanyaghoz.
A probléma gyógyszeres kezelésének egyik legegyszerűbb, mégis évtizedek óta hatékony elme a vérlemezkék összetapadásának, a vérrög kialakulásának gátlása a megfelelő készítményekkel.
Vénás trombózisok
Míg a vérrög az artériás oldalon döntően a vérlemezkék összecsapódásából jön létre, addig a vénás rög fibrinhálóból és egyéb alkotórészekből áll, bár a rög kialakulása mindkét típusnál az érszakasz valamilyen okból bekövetkező sérülése miatt jön létre. A vénákban kialakuló, majd esetleg leváló vérrög vándorlása során elakadhat a végtagokban, és ott felületes vagy mélyvénás trombózist hozhat létre vagy eljuthat a tüdőbe és az életveszélyes tüdőembóliáért felelős.
Megelőzés
- Nagyon fontos a rendszeres testmozgás, különösen ülőmunkát végzőknél. Akik már átestek trombózison, konzultáljanak kezelőorvosukkal a mozgásformát illetően. Általában az úszást minden orvos helyesli ilyenkor (is).
- Ha sokat vezetünk, legalább kétóránként álljunk meg egy pihenőhelyen, és mozgassuk meg lábainkat. Ha már volt trombózisunk, beszéljük meg kezelőorvosunkkal, vállalhatunk-e repülőutat.
- Ha súlyfeleslegünk van, próbáljunk leadni pár kilót, és szokjunk le a zsírdús, rostszegény táplálkozásról.
- Időről-időre vizsgáltassuk ki szívünk és keringési rendszerünk állapotát, különösen, ha a családban előfordult már ilyen típusú megbetegedés.
