Terhességi toxémia tünetei és kezelése

A terhesség második felében kialakuló, jellegzetes tünetekkel, szélsőséges esetekben magzati és anyai életveszélyes állapottal járó betegség.

Az elsődleges terhességi toxémia immunológiai eredetű, ugyanattól a férfitól második terhesség ritkán jelentkezik.

A másodlagos ("rárakódásos") terhességi toxémia előzetes már fennálló vesebetegség, magas vérnyomás és/vagy cukorbetegség talaján alakul ki. A terhesség korábbi szakaszában jelentkezik, újabb és újabb terhességek során a súlyossága fokozódik, és az anya alapbetegségét is súlyosbítja.

Az elsődleges toxémia esetén a szelektív sejtpusztulást a méhlepényben az okozza, hogy a magzat és az anya fehérje (antigén) szerkezete nagyon hasonló, így nem indul be időben a lepénybolyhokat védő (blokkoló) antitestek termelődése, ezáltal azok ki vannak téve a sejtes immunrendszer támadásának. A következő terhességnél viszont a memóriasejtek a védő antitestek termelését azonnal beindítják, melyek befedik az idegen szövetek felszínét, így a szelektív sejtpusztulás nem következik be.

Másodlagos terhesség esetén a boholyfelszín sejtjeinek pusztulását az alapbetegség (magasvérnyomás, vesebetegség, cukorbetegség stb.) okozza.

A tünetekért és a betegség lefolyásáért alapvetően két, a méhlepény keringését szabályzó hormon egyensúlyának megbomlása felelős. A prosztaciklin a méhlepény felszínes sejtjeiben, míg a tromboxán a mélyebb rétegekben termelődik.

A méhlepény keringését a prosztaglandin hormon, a prosztaciklin (PGI2) és a tromboxán (TXA2) szabályozza az alábbi módon:

	PGI2	TXA2
Erek feszülési állapota	értágulat	érösszehúzódás
Vérlemezkék összecsapzódása	gátolja	fokozza
Méhizomzat tónusa	csökkentése	fokozza
Érfalak átjárhatósága	csökkentése	fokozza
Vérnyomás	csökkentése	fokozza
Lepénykeringés	fokozása	csökkenti

Ha a lepényszövet vérrel érintkező felülete nagyobb mértékben pusztul, mint a mélyebb rétegek, a prosztaciklin-termelés csökken, a tromboxán termelődése változatlan marad.

A tünetek a tromboxán hatásaiból adódnak: az érfal átjárhatóságának növekedése testszerte vizenyőben és fehérjevizelésben mutatkozik meg. Az érösszehúzódás miatt magas vérnyomás alakul ki. A fokozott trombózishajlam és a lepénykeringés csökkenése miatt lepényelégtelenség alakul ki. A vérlemezkék összecsapzódása miatt testszerte mikroszkópos vérrögök alakulnak ki (DIC = disszeminált intravazális coagulatio = szétszórt, érpályán belüli véralvadás).

Legsúlyosabb esetekben az anyánál epilepsziaszerű görcsök (eclampszia) és HELLP-szindróma (hemolysis, elevated liver enzymes, low platelet count = vörösvérsejtek szétesése, megemelkedett májenzimek, alacsony vérlemezke szám) lép fel. A számos helyen bekövetkező mikrotrombózis miatt a vérlemezkék és véralvadási faktorok elfogynak, és vérzékenység alakul ki (konzumpciós koagulopátia).

A vérnyomás és testsúly mérésével, a vizeletfehérje rendszeres meghatározásával a betegség hatékonyan szűrhető, a terhesgondozásnak ma ez a legfontosabb feladata. A magzat állapotának vizsgálata ultrahang és kardiotokográfia (magzati szívműködés és a méhtevékenység egyidejű vizsgálata) segítségével lehetséges. Ezeknek a vizsgálatoknak a célja a magzati vészhelyzet időben történő felismerése.

A vérnyomás csökkentése az orvos elsődleges feladatai közé tartozik. Ehhez még mai is elsőként az alfa-metil-DOPA hatóanyagot szokás választani. Szintén a választható gyógyszerek közé tartoznak a dihidralazinok és a szívre szelektíven ható béta-blokkoló gyógyszerek (metoprolol, atenolol, stb.). Az Egyesült Államokban a kalciumcsatorna blokkoló nifedipinnel értek el jó eredményeket. A nifedipin, amellett, hogy csökkenti a vérnyomást, fokozza a méhlepény keringését is.

A méhlepény keringésének javítására szokás kisdózisú (1-2 mg testsúly-kilogrammonként) aspirint is adni, mert ebben a dózisban az aspirin gátolja a tromboxán termelődését.

Valamennyi gyógyszeres kezelés célja a sejten belüli kalciumszint csökkenése, mert tromboxán túlsúlyra ez az állapot váltja ki a toxémia szinte összes jelenségét.

Ma már tilos a folyadék- és sómegvonás, hiszen a beteg vértérfogata éppenséggel kisebb a normálisnál. Ennek okán vizelethajtót sem adunk az ödéma csökkentésére, mert az elégtelenné teszi a lepény keringését.

Fontos a magzat állapotának folyamatos nyomon követése kardiotokográfiával és ultrahang segítségével. A terhesség azonnali befejezése és szakszerű koraszülött ellátás javasolható az alábbi esetekben, ha:

1. magzati fejlődés stagnálása,
2. magzati oxigénhiányra utaló jelek,
3. vagy az anyánál eszméletvesztéssel járó rángógörcs (eclampsia) jelentkezik.

Az eklampszia kezelése a világ legtöbb helyén az Egyesült Államokban kidolgozott Pritchard-séma szerint történik, melynek legfontosabb gyógyszere a vénás és izomban, valamint infúzióban adott magnézium-szulfát. A magnézium a sejten belül a kalcium helyét foglalja el, de nincs kalciumszerű hatása.

A kívülről még nem látható ("látens") vizenyő (ödéma) kimutatásának legegyszerűbb módja a rendszeres testsúlymérés, mely otthon is könnyen kivitelezhető. Kórosnak tekinthető a hetente 0,5 kg-nál nagyobb testsúlynövekedést, mely természetesen helytelen életmód miatt is kialakulhat.

Terhességben a normális vérnyomás eltér a nem terhes állapothoz képest. Toxémia fenyegethet, ha az artériás középnyomás (a szisztolés érték és kétszer az alsó, diasztolés érték osztva hárommal) tartósan meghaladja a 90 Hgmm-t.

Első terhességnél még nem tudhatjuk biztosan, hogy elsődleges vagy "rárakódásos" toxémiával állunk szemben. Ezért a terhességet követően, részletes belgyógyászati kivizsgálás javasolt a háttérben esetleg meghúzódó betegségek kizárására. Újabb terhesség vállalása csak ezt követően javasolható.