Sugárbetegség tünetei és kezelése

2019.08.01.

 Szabó Emese

 Dr. habil Turai István MD, PhD, MPHM (London) sugárbiológia-sugáregészségügy szakorvos

Mi a sugárbetegség?

Sugárbetegség alatt az ionizáló sugárzás hatására létrejövő szervi elváltozások összességét értjük. Nemcsak atombomba, nukleáris baleset, külső (testen kívüli) sugárforrásoktól származó - akár csupán néhány perces - baleseti sugárterhelés, illetve sugárszennyezett levegő belégzése vagy sugárzó izotópokkal szennyeződött táplálék fogyasztása miatt alakulhat ki, hanem akkor is, ha valaki például sugárzó anyagot (nem felismert radioaktív izotópot) hord magánál.

Ha 1 graynél nagyobb sugárdózis éri a szervezet egészét vagy nagyobb részét (több mint a felét-kétharmadát), akkor viszonylag rövid időn belül (órák-napok alatt) kialakulhat a sugárbetegség nem specifikus tünetegyüttese. Ha balesetnél egy sugárforrástól csak a test csekély hányada kap sugárterhelést, akkor napok vagy hetek elteltével az érintett testrész sugársérülése lép fel, ami nem azonos a sugárbetegséggel. A korai sugárkárosodás tüneteinek leggyakoribb kiváltó oka a sejtpusztulás, viszont a késői sugárkárosodásnál a sugárhatásnak kitett sejtek nem pusztulnak el. Utóbbinál a genetikai állományban mennek végbe mutációk, aminek következtében az érintetteknél évek, sőt évtizedek múlva - kísérleti állatokban az élettartamtól függően hónapok vagy évek múltán - daganatos betegségek vagy genetikai károsodások alakulhatnak ki. Fontos itt megjegyezni, hogy a sugárhatásra kialakuló öröklődő betegségeket laboratóriumi állatkísérletekben igazolták, de emberi populációban még nem mutatták ki.

A sugárbetegség előfordulása

Sugárbetegség rendkívül ritkán fordul elő. Krónikus változata csak az uránbányászok és az ötvenes években a szovjet nukleáris iparban dolgozók körében fordult elő, akik - mai megítélés szerint nem kellően biztonságos munkaszervezés és védőfelszerelések híján - éveken át voltak kitéve az ionizáló sugárzás káros hatásának.

Egyes rosszindulatú daganatok gyakoribb előfordulását évtizedekkel korábban egyéb munkahelyeken is megfigyelték. Például Amerikában és Nyugat-Európában az 1900-as évek elején rádiumtartalmú festékkel festették a világító számlapú órákat és bizonyos járművek műszerlapjait, az ehhez használt ecsetet pedig az ajakhoz érintve nedvesítették. Az így lenyelt rádium miatt évekkel később gyakoribb volt a dolgozók körében a csontrák.

Ismert az is, hogy a 100-120 évvel ezelőtt a röntgennel foglalkozók (főleg a röntgendiagnoszták) gyakran puszta kézzel nyúltak be a sugárzási térbe. Emiatt évtizedekkel később bőrrák jelent meg a kézfejükön. Az esetek egy részében ez az ujjak, ujjpercek amputálását tette szükségessé, de többen meg is haltak.

A sugárbetegség heveny formája a II. világháború végén, a Hirosimára és Nagaszakira dobott atombombák után lett ismert, akkor került be a köztudatba. Ez a forma rövid ideig tartó sugárterhelés hatására alakult ki, halottak és sérültek százezrei maradtak a romok alatt, a sugárzás következményeivel pedig később is számolni kellett. Egy éven belül mintegy 240 ezer fő halt meg a két japán városban súlyos termikus égések, valamint a légnyomás és sugárexpozíció kombinált hatása miatt.

A következő állomást a szovjetunióbeli Csernobilben 1986-ban bekövetkező nukleáris baleset jelentette. Bár nukleáris balesetek korábban is előfordultak - az angliai Windscale-ben 1957-ben, illetve az egyesült államokbeli Harrisburgban 1979-ben -, de ezeken a helyeken sem sugárbetegség, sem sugársérülés nem fordult elő a mérsékelt környezeti sugárszennyeződése ellenére.

A sugárbetegség az elmúlt években amiatt is bekerült a hírekbe, mert 2006-ban Alekszandr Litvinyenko orosz titkosügynök polónium-210-mérgezés (egy nagyon veszélyes alfa-sugárzó radioaktív izotóp) által kiváltott heveny sugárbetegségben hunyt el két hét alatt Londonban.

A sugárbetegség okai

Magát a sugárbetegséget az ionizáló sugárzás váltja ki, amely a szervezetet érve legelőször fizikai és kémiai jelenségeket okoz. Ezek közé tartozik az ionizáció (az a folyamat, amikor egy atomból vagy molekulából elektromos töltéssel rendelkező ion keletkezik), a víz radiolízise (a vízmolekulák elbomlása szabadgyökök keletkezésével), illetve különböző molekulaszerkezeti változások. Ezek a folyamatok másodperceken belül lezajlanak, viszont az ionizáló sugárzásnak kitett emberek szervezetében a biológiai változások időben elnyújtva - órák, napok, hetek, évek, sőt évtizedek után - figyelhetők meg. A fizikai és kémiai folyamatok miatt a sejtekben, szövetekben és szervekben működési zavarok és - súlyos sugárterhelést követően - morfológiai elváltozások alakulnak ki. Ezek vezetnek olyan funkcionális problémákhoz és szövettani elváltozásokhoz, amelyek a klinikai tüneteket okozzák.

A csernobili halálesetek többségét termikus bőrégés okozta. Fotó: iStock

A csernobili halálesetek többségét termikus bőrégés okozta. Fotó: iStock

A sugárbetegség diagnózisa

Klinikai tüneteket az ionizáló sugárzás miatt kialakuló kóros elváltozások hosszabb-rövidebb idő után okoznak, de laboratóriumi módszerekkel kimutathatók anélkül is, hogy az érintettnél egészségügyi panaszok jelentkeznének. A hematológiai tünetek már az első napoktól észlelhetők, 0,5 gray egész testet érő dózis fölött ilyen a limfocitaszám csökkenése, a granulocitaszám kezdeti emelkedése, majd csökkenése, illetve a trombocitaszám csökkenése. Mérhetőek olyan biokémiai változások is, mint a fehérje és nukleinsav bomlástermékek, valamint a szövetkárosodást jelző enzimek szintjének emelkedése. Utóbbiak azonban csak indikatív jellegűek, dózis-hatás összefüggést nem igazolnak.

A sugársérülés diagnosztikájában a speciális laboratóriumi felszereltséget és szakismeretet igénylő citogenetikai eljárásoknak van kulcsszerepük. Baleseti sugársérülés gyanújakor az érintettektől levett vérminta limfocitáit vizsgálják, azokban nézik a rendellenes kromoszómákat. A kromoszómatörések értékelése már 0,1-0,15 gray sugárterhelés kimutatására is lehetőséget ad. Ennél a dózisnál a páciensnek sem klinikai tünetei, sem vérképelváltozásai nincsenek. A módszer hátránya, hogy nem sugárspecifikus, azaz nem képes kimutatni, hogy a rendellenes kromoszómák sugárzás vagy egyéb fizikai, kémiai hatások miatt szaporodtak-e meg. Akkor sem alkalmas a sugárdózis becslésére, ha a sugárzás csak nagyon kicsiny testfelületet - például kezeket - ért. Mindemellett az összes ismert biológiai eljárás közül a citogenetikai módszerekkel lehet a legpontosabban megbecsülni az egész testben vagy annak jelentős volumenében elnyelt sugárzó energia mennyiségét, ezáltal a sugárkárosodás súlyosságát.

A sugárbetegség tünetei, kórlefolyása

A heveny, krónikus és késői sugárbetegséget el kell egymástól különíteni, tüneteik nem ugyanazok. A nem súlyos (rövid távon nem nagy) sugárterheléssel járó esetekben a kezdet észrevétlen is maradhat, a heveny szakasz elmaradhat. A sugárterhelés mértéke a lefolyást mindenképpen meghatározza. Például az egész testet érő 1-2 gray effektív dózis miatt enyhe akut sugárbetegség alakul ki, míg 2-5 gray súlyos, néha halálos következményekkel járhat. Ilyenkor gyors és hatékony gyógykezelés mellett a túlélésre még van esély, viszont 6 és 10 gray között már alig. Ha az egész testet érő akut sugárterhelés 10 graynél nagyobb, túlélésre már nincs esély.

A heveny sugárbetegség fázisai, tünetei

A heveny sugárbetegség alapvetően négy fázisra osztható, tünetei annál hamarabb alakulnak ki és annál súlyosabbak, minél nagyobb sugárzás érte a beteget.

1. fázis

Egy-két vagy több óra után olyan kezdeti tünetek jelentkeznek, mint a nehezen csillapítható hányinger és hányás, gyengeség, étvágytalanság, émelygés, fejfájás, levertség, szenvtelenség, rossz közérzet. Súlyosabb esetben - napok múltán - bélgörcs, hasmenés, verejtékezés, láz, bőrpír, ingerlékenység és mozgáskoordinációs zavar alakul ki. Nagyon súlyos (halálos) sugárterhelésnél véres hányás és véres széklet, valamint légzési nehézség léphet fel. A halál oka leggyakrabban a szepszis és a sokszervi elégtelenség.

  • A helyi sugársérülések leggyakrabban a többnyire fedetlen bőrfelületeket érintik, így leggyakrabban a kezek, majd ritkábban a fej és a nyak területén fordulnak elő. Emellett csökken a fehérvérsejtek száma, 2-4 hét elteltével pedig foltokban kihullhat a szőrzet (főleg a haj), átmeneti (néhány hónapig tartó) vagy maradandó sterilitás alakulhat ki. Ezek az első tünetek, amelyek a leginkább sugárérzékeny szövetekben és szervekben jelentkeznek.
  • Általánosságban elmondható, hogy a szövetek és szervek annál érzékenyebbek az ionizáló sugárzás iránt, minél gyorsabban osztódó és minél jobban differenciált sejtekből állnak. Ez alapján a leginkább sugárérzékenyek a nyirokszövetek (ezekben képződnek a fehérvérsejtek közé tartozó limfociták), a vörös csontvelő (a vérképzés helyszíne), illetve általában a fehérvérsejtek, a bélhámsejtek, az ivarsejtek és a bőr osztódó sejtjei. Ha a bőrben elnyelt dózis 3 graynél kisebb, bőrpír vagy ideiglenes szőrzetkihullás nem várható, ez ugyanis a bőr sugársérülésének küszöbdózisa. Ha a dózis 3 graynél nagyobb, az előbbi tünetek mellett kötőhártya-gyulladás is jelentkezhet az első napokban, ahogyan szájszárazság, fémes íz érzése és fültőmirigy-gyulladás is. A sugárzásnak közvetlenül kitett testrészeken (jellemzően a kézen) emelkedett hőmérséklet is mérhető kontakt termográfiával még a klinikai tünetek (elsődlegesen a bőrpír) jelentkezése előtt.


2. fázis

A heveny sugárbetegség első tüneteit lappangási szakasz követi, ami alatt a tünetek eltűnnek, a beteg jól érzi magát. Ez az időszak annál rövidebb, minél nagyobb a sugárdózis: 10 gray terhelés fölött el is maradhat, kicsi terhelés mellett párnapos lehet, míg 2-3 gray mellett 3-4 hétig is eltarthat.

3. fázis

A harmadik fázis az úgynevezett kritikus szakasz, amelynél a kezdeti tünetek súlyosabb formájához pontszerű bőrbevérzések, véres széklet és esetleges bélelzáródás is társul, az immunrendszer károsodása miatt pedig fertőzések is felléphetnek. A vérsejtek száma annál jobban és annál gyorsabban csökken, minél nagyobb volt a sugárdózis, és minél jobban károsodik a vérképzés. A túlélés szempontjából a legkritikusabb időszak a besugárzás utáni 3-4. hétre esik.

4. fázis

Ha a beteg túléli a 3. szakaszt, a következő fázis az úgynevezett lábadozási szakasz. Ez a felépülés lassú, hónapokig is elnyúló időszaka.

Késői sugárkárosodás és tünetei

Az akut szakasz elmúltával - hónapok, évek, sőt évtizedek - elteltével jelenhet meg a késői sugárkárosodás. Ez ugyanannak a kezdeti sugárhatásnak a következménye, de a lassú kórélettani folyamatok miatt csak hosszú idő után mutatkozik meg. Formája nem tipikus, nincsenek ugyanis olyan specifikus tünetek, amelyek csak a sugárbetegségre lennének jellemzőek.

  • Klasszikus késői sugársérülés a krónikus bőrgyulladás és a szemlencsehályog, amelyek akkor alakulnak ki, ha az évek alatt szerzett sugárdózis 5-15 gray. Kialakulhat szürke hályog is, amely 2-7 gray esetén 8 év után, 7-12 gray esetén 4 év után jelentkezik.
  • Késői sugársérülés a magzati károsodás is, amely már akkor fölléphet, ha a magzatot 0,2 gray sugárzás éri (ilyen károsodást 0,1 gray alatt nem észleltek). Ebből a szempontból a legkritikusabb a terhesség 8-15. hete. A magzatkárosodás inkább spontán vetélést okoz, nem veleszületett rendellenességet. Például a csernobili baleset miatt kitelepített 135 ezer főből 1630 volt terhes nő, de gyerekeik körében a veleszületett rendellenességek aránya nem nőtt és nem tért el az országos átlagtól. A spontán vetélések és a koraszülések száma viszont megduplázódott.
  • Vannak olyan - úgynevezett sztochasztikus, azaz valószínűségi - hatások is, amelyek csak későn, évekkel, évtizedekkel a sugárterhelés után jelentkeznek. Ezek nem speciális kórképek, hanem olyan kóros jelenségek, amelyek kisebb arányban mindig érintik az embereket. Ilyenek a rosszindulatú daganatos megbetegedések, a különböző genetikai károsodások, mutációk és öröklődő betegségek. Hirosimában és Nagaszikaban például jóval gyakoribb lett a fehérvérűség 5-8 év múltán, de 15 év elteltével a leukémia előfordulása már nem haladta meg a más japán városokban mértet. A tömör, körülírható daganatoknál más a helyzet, ott a lappangási idő 20-30 évnek bizonyult. Emellett szóltak azok a vizsgálatok is, amelyek a Marshall-szigetek közelében végzett kísérleti amerikai atomrobbantás utóhatásait értékelték. A legsúlyosabb légköri termonukleáris fegyverkísérlet 1954-ben történt, a szigetlakók akkor lélegeztek be radioaktív jódizotópokat tartalmazó levegőt, majd 20 évvel később 5 százalékuknál pajzsmirigyrák alakult ki (ami a természetes előfordulás mintegy ezerszerese). A legfrissebb környezeti mérések azt mutatják, hogy jelenleg a Marshall-szigetek sugárszennyezettsége kétszer akkora, mint Csernobil körül.
  • Egyes rosszindulatú daganatok gyakoribb előfordulását sugárveszélyes munkahelyeken dolgozók körében is évtizedekkel később figyelték meg. Például az urán- és egyéb ércbányászok körében gyakoribb a tüdőrák. Viszont annak kialakulásához nagyon nagy dózisban kellett halmozódnia a hörgőkben és a tüdőhólyagocskákban a súlyosan károsító poroknak és radioaktív anyagoknak. Hasonló módon jelentkezett csontrák évtizedekkel később azok körében, akik korábban rádiumtartalmú festékkel dolgoztak, vagy bőrrák azok körében, akik röntgennel foglalkoztak azt megelőzően, hogy a káros hatás ismert lett volna, és védték volna magukat.


Teratogén hatás és következményei

Ha a sugárterhelés az ivarsejteket is érinti, azokban mutációk (kromoszóma-rendellenességek) mutathatók ki, amelyek következtében a majdani utódokban öröklődő betegségek alakulhatnak ki. Utóbbit laboratóriumi állatkísérletekben igazolták, de embernél még nem mutatták ki. Azaz sem az atombombák, sem a csernobili (vagy bármely egyéb sugárbaleset okozta) sugárterhelés hatásának kitett emberek utódaiban nem növekedett meg az öröklődő betegségek gyakorisága. Ugyanakkor az atombombák hatásának kitett közel 1500 japán terhes nő gyermekeinek 3 százalékánál magzati (teratogén) károsodások léptek fel. Ez az esetek többségében átmeneti (néhány év alatt elmúló) mentális retardáció volt, ami azt jelentette, hogy a gyerekek szellemi fejlődése elmaradt kortársaikétól. Minimális számban, de azok között, akik a terhesség 8-15. hetében (a magzati fejlődés leginkább sugárérzékeny időszakában) kaptak sugárterhelést, kisfejűség alakult ki.

A sugárbetegség kezelése, megelőzése

A sugárbetegséget megelőzni azzal lehet, hogy aki sugárveszélyes munkahelyen dolgozik - például röntgenasszisztens, sugárzó anyagokat is használó laborban kutat, atomerőműben dolgozik - betartja a munkavédelmi szabályokat, munkahelyi előírásokat. Ha balesetről érkezik hír, akkor - a hatóság tájékoztatása után - elsődleges az elzárkózás, ami azt jelenti, hogy csukott ajtó és ablak mellett (a légkondicionálót leállítva) a lakásban kell tartózkodni. Ezzel párhuzamosan a hatóságok lezárják a sugárszennyezett területet, szükség esetén elrendelnek kitelepítést.

Ha atomerőműben történik baleset, akkor a sugárbetegség megelőzésében kulcsszerepe van az úgynevezett jódprofilaxisnak, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2018. évi kiadványa egy új, egyértelmű terminológiával nevesít: a pajzsmirigy jódblokkolása. A pajzsmirigyben halmozódó jód azért kap fontos szerepet, mert az atomreaktorban keletkező radioaktív jódizotópok a mikro-méretű aeroszol részecskékre tapadva gyorsan kijuthatnak az erőműből, és a pajzsmirigyben felhalmozódnak. Ezt előzi meg a jódprofilaxis, amelynél a stabil jódot nagy, a szervezet napi jódigényét közel ezerszeresen meghaladó adagban viszik be a szervezetbe, ezáltal jóddal telítve a pajzsmirigyet. A pajzsmirigy jódblokkolása általában kálium-jodid tablettával vagy oldattal történik. A fél-egy órán belül bevett készítményekkel a pajzsmirigy sugárterhelése nyolcvan-százszorosan csökkenthető, míg az 5 óra elteltével végzett jódprofilaxis már csak a felére csökkenti a pajzsmirigy sugárterhelését. A 24 óra után bevett nagy dózisú stabil jód már gyakorlatilag hatástalan.

Ezen túlmenően egészségügyi ellátásra akkor van szükség, ha a sugárbaleset valakit közvetlenül érint. Ilyenkor a sugárbetegség direkt következményeit nem lehet megszüntetni, de a tünetek, így például a bőrpír, a bőrviszketés vagy a sugárégés súlyosabb tünetei enyhíthetők, a szövődmények kezelhetők. Azon személyek a szerencsésebbek, akiknél csak egy testrészt ért sugárterhelés, és csak ezen körülhatárolható területen alakul ki sugárkárosodás. Ilyenkor a szervezet jóval magasabb sugárdózist is túlélhet. Ezzel együtt, ha súlyos nekrózist kiváltó radioaktív égési sérülések alakultak ki, az érintett végtagok (legtöbbször az ujjak) amputálására van szükség.

Mivel a sugárbetegség legveszélyesebb szövődménye, hogy elpusztítja a csontvelőt és a fehérvérsejteket, károsítja az immunrendszert, ezért vérátömlesztéssel, infúzióval és steril környezettel jellemzően javítható a betegek állapota. Ilyen kezelésre 2-3 gray feletti sugárdózisnál lehet szükség. A hosszabb távú szövődményeknél, így például daganatoknál az azokra vonatkozó kezelési protokollok az irányadóak.

A sugárbetegség gyógyulási esélyei

A gyógyulási, túlélési esélyek a dózis mértékétől nagyban függnek. Például a 6-16 grayt kapott 21 csernobili tűzoltóból csak egy fő, a 4-6 gray dózist kapott 22 sérültből pedig 15 volt megmenthető. Viszont a 2-4 gray sugárterhelést elszenvedett 50 főből csak egyet vesztettek el, őt is az 50 százalékot meghaladó, súlyos termikus bőrégés miatt (a halál közvetlen oka a halállal végződő akut csernobili esetek többségénél szintén ez volt).

Általánosságban elmondható, hogy az egész testet érő 3-4 gray terhelés kellő orvosi ellátás hiányában az érintettek felénél 60 napon belül halálhoz vezet. Ennek hátterében a vérsejtképzés csökkenése, illetve a fertőzések állnak. A megfelelő kórházi kezelés, a steril környezet, a folyamatos folyadékpótlás, antibiotikumok és vérkészítmények adása sokat javíthat a helyzeten.

Rengeteget számít az is, hogy egy adott sugárdózis mennyi idő alatt éri a szervezetet (a másodpercek-percek-órák-napok-hetek-hónapok-évek skálán). Ennek oka, hogy az időfaktor meghatározó az ionizáló sugárzás okozta kóros változások helyreállításában, kiküszöbölésében. Utóbbira egy pillanatszerű vagy néhány perces sugárterhelés után a szervezetnek sokkal kisebb esélye van, mint egy több napon vagy még hosszabb időtartamon át tartó sugárterhelést követően.

Hasznos tudnivalók

A környezetből érkező, nagy energiájú ionizáló sugárzásnak az emberiség ősidők óta ki van téve, de ez önmagában - az elenyésző dózis miatt - nem okozhat sugárbetegséget. Akut sugárbetegség csak akkor alakul ki, ha a testet vagy a törzs nagyobb részét legalább 1 gray dózisú sugárterhelés éri. A gray az elnyelt sugárdózis mértékegysége, jelentése az ionizáló sugárzás egységnyi testtömegben elnyelt energiája (1 gray = 1 J/kg). A Föld népessége a természetes forrásokból - kozmikus és földkérgi sugárzásból - évente személyenként 2,4 mSv sugárterhelést kap, ami a leggyakoribb sugárzástípusok esetén 0,0024 graynek felel meg.

Ha csak egyes szervek vagy testrészek kapnak nagy dózisú besugárzást, akkor nem sugárbetegség alakul ki, hanem helyi sugársérülés. Ilyen esetekben csak a konkrét szervekre, testrészekre korlátozódik a sugársérülés, ami azt jelenti, hogy például csak bőrégés, szürke hályog, tüdőgyulladás vagy pajzsmirigy-alulműködés alakul ki. A sugárkárosodásnak ez a korai, helyi formája csak akkor jelentkezik, ha kellően nagy a sugárterhelés. Hosszabb távú következmények ez esetben is vannak, ilyen lehet például a bőrrák.

Sokan használják a sugárfertőzés kifejezést, de ez nem helyes, mivel a sugárzás nem fertőz. Ennek oka, hogy az ionizáló sugárzást kibocsátó radioaktív anyagok nem jutnak át egyik személyből a másikba sem a kilélegzett levegővel, sem tüsszentéssel, sem verejtékkel, sem egyéb biológiai anyagok közvetítésével. Magyarán nem viselkednek úgy, mint a vírusok vagy a baktériumok, amelyek az emberi szervezetben szaporodnak a virulencia elérése céljából. A radioaktív anyagok mennyisége a szervezetbe jutás pillanatától csökken a fizikai bomlás (és a biológiai kiválasztás) révén.

A cikk elkészítésében dr. habil Turai István sugárbiológia-sugáregészségügy szakorvos, az orvostudomány kandidátusa, az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet korábbi főigazgatója, a WHO, az Európai Bizottság és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség korábbi munkatársa nyújtott segítséget, munkáját nagyra értékeljük.

A témáról az alábbi szakirodalmakban található bővebb információ:

  • Turai István: Sugáregészségügyi ismeretek. Medicina Kiadó, 1993
  • Turai István és Köteles György szerk.: Sugáregészségtan. Medicina Kiadó, 2014

Kategória: Balesetek és sérülések

Orvost vagy magánrendelőt keresek Sugárbetegség kezelésére! További kérdésem van Sugárbetegség témában

Szeretné megelőzni a betegségeket? Többet akar tudni róluk?
Töltse le most a Betegséglexikon applikációt!

Influenzatérkép

november 25. - december 01.
Influenzás tünetekkel
orvoshoz fordulók száma:
6 190
  • 0-14 évesek
  • 15-34 évesek
  • 35-59 évesek
  • 60 év felettiek

Kövesse a Házipatikát:

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+2, +10 °C
Minimum:
-4, +2 °C

Hazánkban vasárnap délelőtt helyenként tartósan megmarad a köd, másutt változóan felhős lesz az ég.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!
GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag