![Stresszes felnőtt stresszes gyermeket nevel!](https://image-api.hazipatika.com/hazipatika/images/articles/4X/rY/d7FLvOB6Nj5aqRINDuA3w4H6w5iKdt3Chzvl8ifA.jpg?w=16&h=9&fit=contain&fm=webp&s=05efa28b7ef524074b1f6b0f5a3d4af5)
Mi a hipochondria?
A hipochondria olyan szomatoform zavar, amelynél az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, holott szervi baja többnyire nincsen. Az érintett gyakorta halálfélelemmel küzd, és a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit rendszerint pszichésen észleli is magán. A hipochondria leggyakrabban szorongást okoz.
Tünetek
A hipochondia előfordulása
A hipochondria gyakoriságáról nincsenek pontos adatok, súlyossága is különböző lehet. Azt azért tudjuk, hogy nagyjából egyforma arányban mutatható ki mindkét nemnél.
A hipochondia okai
Az érintettek élettörténetében általában olyan maradandó élmény lelhető fel, amelytől megrendült a biztonságérzetük. Ilyen például az, amikor valakinek kiskorában meghal egy óvodástársa, osztálytársa. Ez azért okozhat gondot, mert a gyerekek alapélménye a halállal kapcsolatban az, hogy általában az idős emberek halnak meg. Emiatt ha a kicsik azt tapasztalják, hogy a halálbármikor bekövetkezhet, és még egy kisgyerek sem védett vele szemben, az beindíthat olyan félelmeket, amelyek később hipochondriához vezetnek.
Ugyanígy hathat ilyen irányba, ha a gyerek azt látja, hogy a szülei mindig mindenen aggódnak. Nyilván mindenki félti a gyerekét, ezzel nincs is semmi gond, de a szélsőséges túlféltés biztosan nem tesz jót. Persze nem csupán a gyermekkorban gyökerezhetnek a probléma alapjai, későbbi traumák is okozhatják. Például ha valaki sokat betegeskedik, akár már gyermekkorától, úgy ítélheti meg, hogy a betegség egy veszélyes és kikerülhetetlen velejárója az életnek.
Lehet szerepe az öröklött hajlamnak is, azzal is számolni kell. Sőt a hipochondria kialakulásnak időpontja szempontjából az is számíthat, hogy a hozzátartozónál mikor jelentkezett a betegség. Ehhez az életkorhoz közeledve a személy elkezd egyre jobban aggódni egészségéért. Egyes elméletek szerint a hipochondria a lelki elhárítás egyik megnyilvánulási formája, amelynek segítségével az egyén igyekszik elkerülni, tudatából kizárni az elé tornyosuló magánéleti problémák megoldását.
A hipochonder problémájának fennállását elősegíthet az is, ha az orvos problémákra adott magyarázata nem egyértelmű, vagy a leletek nehezen értelmezhetőek. Ez vezethet ahhoz, hogy az érintett nem fogadja el a kedvező diagnózist sem. Másrészt ha sokat tud a betegségekről, akkor egyre több és több betegség tünetét fedezheti fel magán. Ha azonban keveset tud róla, akkor téves diagnózist állíthat fel. Ha a család kiszolgálja, támogatja a beteg félelmeit mérlegelés nélkül, az is csak a tünetek fenntartását segítheti elő.
A hipochondia tünetei
A köznyelv "képzelt betegségként" tartja számon a hipochondriát, de a helyzet ennél azért bonyolultabb: ez a probléma voltaképpen nagymértékű szorongást jelent az egészségért, több formája is létezhet. Az egyik létező és valójában jelentéktelen tünetek túlértékelése, ezek okának folyamatos keresése, a másik pedig külső - adott esetben tényleg káros - hatások túlértékelése. A hipochonderek szenvedésen és szorongáson mennek keresztül, miközben pontosan tudják magukról, hogy ők hipochonderek.
![A hipochonder retteg a súlyos betegségektől](https://image-api.hazipatika.com/hazipatika/images/import/sr/s2/1V1lC5mYZV6nvdbDdOclRRhGcCUJq9XZ6Bs4GKMA.jpg?w=20&h=20&fit=contain&fm=webp&s=0d117cce500fe6570f46afa246aa9af4)
Fő tünetük mindig az, hogy félreértelmezett fizikai jelek miatt súlyos betegségektől félnek, illetve azt gondolják, súlyosan betegek. Ez a félelem megmarad akkor is, ha szakorvosok kivizsgálják, megnyugtatják őket. Vélt betegségükkel annyira intenzíven foglalkoznak, hogy az komoly szociális problémákat, munkahelyi gondokat is előidéz. Súlyosabb esetekben a beteg állandó orvosi felügyeletre és folyamatos gondoskodásra tart igényt, noha voltaképpen egészséges és képes volna ellátni önmagát. A jelenség gyakran párosul a psziché egyéb kóros zavaraival, például paranoiával.
A hipochondia diagnózisa
A diagnózist a mentális betegségek diagnosztikus kézikönyve (DSM) alapján állítják fel a szakemberek. Ennek alapján akkor beszélhetünk hipochondriáról, ha a probléma legalább 6 hónapig fennáll, és igazak rá az alábbi állítások:
- Az érintett súlyos betegségtől fél, illetve azt hiszi, súlyos betegséggel küzd. Mindennek az alapját az adja, hogy félreértelmezi a magán észlelt fizikális jelenségeket.
- A problémával a megfelelő orvosi vizsgálat és a megnyugtató eredményt követően is foglalkozik.
- A bajjal való állandó foglalkozás klinikailag jelentős szenvedést, szociális vagy munkahelyi gondokat okoz.
- A probléma okozta szorongás nem magyarázható jobban általános vagy szeparációs szorongással, kényszerrel, pánikkal vagy depresszióval.
- Annak a hite, mely szerint az érintettnek baja van, nem téveszmés mértékű, nem éri el azt a szintet, amely a paranoid pszichotikus zavarnál jelentkezik.
A szakembereknek a hipochondriát más betegségektől is kell különíteniük. Ez azért fontos, mert ez a jelenség és a kényszeresség nem egy és ugyanazon a betegség. Például a sokak által ismert kézmosási kényszernél nem a hipochonder baktériumoktól való félelme jelenik meg, hanem annak a rituálénak fontossága, amely megnyugvást jelent a kényszerbeteg számára. Lényeges, hogy a hipochondriát elkülönítsék a betegségfóbiától is, ami azt jelenti, hogy valaki egy konkrét, meghatározott betegségtől retteg.
A hipochondia kezelése
A probléma pszichoterápiával és viselkedésterápiával többnyire kezelhető, bár hosszadalmas és sok esetben a beteg hajlamos a visszaesésre is. Esetükben érdemes az élet-halál természetes körforgásával foglalkozni. Olykor gyógyszeres terápia is szükséges a szorongás csökkentésére. A családtagok, barátok, a beteg esetleges párja is sokat segíthet a felismerésben, feldolgozásban, illetve az ő élményeik feldolgozása is fontos, hiszen általában számukra is megterhelő szerettük problémája. A beteg sokszor érezheti úgy, hogy hozzátartozói elárulják, amikor nem látják panaszait, szenvedését pedig nem tartják olyan jelentősnek, mint ő maga.
A hipochondia gyógyulási esélyei
A hipochonderek a pszichoterápiára lassan és nehezen reagálnak, de a helyzet korántsem reménytelen.
A hipochondia megelőzése
A szülők felvilágosító tevékenysége nagyon fontos. Ha például valakinek kiskorában meghal egy óvodástársa vagy osztálytársa, akkor erről a szülőknek beszélniük kell, fel kell oldaniuk az abból adódó ellentétet, hogy a gyerekek alapélménye szerint általában az idős emberek halnak meg.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük Tóth-Ádám Kinga pszichológusnak.