Vastagbélröntgen

A vastagbél nyálkahártyáján lévő fekélyes, gyulladásos folyamatok, a bél falából kiinduló daganatok, szűkületet okozó, illetve egyéb elváltozások röntgenvizsgálattal történő kimutatása.

Azok a szervek, melyeken a röntgensugár akadálytalanul halad át, nem adnak röntgenárnyékot. Ha ezeket a szerveket röntgennel akarjuk vizsgálni, akkor valamilyen módon meg kell tölteni azokat röntgenárnyékot adó sugárfogó anyaggal. Ezek az anyagok a kontrasztanyagok. A vizsgálat során a képerősítő képernyőjén folyamatosan követhető a mozgó kontrasztanyag útja, de természetesen egy-egy adott időpillanatban hagyományos felvétel, állókép is készíthető. Több felvételsorozatból álló, időigényes vizsgálat. A betegnek fel kell feküdnie a röntgenasztalra. Először kontrasztanyag nélkül nézik át a hasát, majd egy síkosítóval bekent, puha beöntőcsövet vezetnek óvatosan a végbélnyílásán keresztül a végbelébe. Az irrigoszkópia során sugárfogó anyagként leggyakrabban bárium-szulfátot alkalmaznak, amit előre elkészítenek egy beöntőzsákban (ez a korszerűbb és kényelmesebb módszer) vagy más beöntőedényben. A beöntőcső végén apró ballon lehet, amit ha felfújnak levegővel, a beteg könnyebben vissza tudja tartani a kontrasztanyagot. A beöntőzsák megemelésével a kontrasztanyag lassan beáramlik a vastagbelébe, és feltölti azt. A kontrasztanyag mellé levegőt is pumpálnak. Ez az úgynevezett kettős-kontrasztos irrigoszkópia. A kétféle kontrasztanyag a beöntőfolyadék és a levegő. Ekkor a bélfalak kifeszülnek, eltávolodnak egymástól, így a falra tapadó kontrasztanyag finomabban kirajzolja a nyálkahártya redőzetét és az azon látható eltéréseket. A páciensnek a vizsgálat közben többször testhelyzetet kell változtatnia, esetleg megnyomkodják a hasát, hogy a kontrasztanyag mozgását elősegítsék. A felvételek elkészítése közben megkérhetik, hogy tartsa vissza a lélegzetét. A vizsgálat végeztével a beöntőzsákba visszafolyatják a kontrasztanyagot, vagy a páciens ágytálra ültetve illetve a mellékhelyiségben kiüríti azt. Ezt követően is átvilágíthatják még a hasát, esetleg további felvételeket készítenek.

Az irrigoszkópiához általában hosszadalmas előkészítésre van szükség. Ennek pontos menete minden intézetben más és más, a helyi szokásoktól függően. A lényeg azonban alapvetően ugyanaz: a vastagbél lehetőség szerinti teljes kitisztítása. Lehet, hogy a beteg a vizsgálat előtt 1-2 nappal már nem ehet, csak turmixolt ételeket vagy csak folyadékot, például. szűrt gyümölcslevet, teát, vizet, szűrt levest. Bizonyos ételek fogyasztását (pl. magvas gyümölcsök, szőlő, dinnye) már napokkal a röntgenvizsgálat előtt kerülnie kell. Előfordulhat, hogy azt kérik, még a vizsgálat reggelén is hagyja el a reggelit. A vizsgálat előtti napon hashajtót kell bevennie, ami mellé több liternyi folyadékot kell elfogyasztania pár óra alatt. A leghelyesebb, ha a páciens a vizsgálatot végzővel pontosan megbeszéli, hogy miként végezze az előkészítést, mikor vegye be a hashajtót, mi legyen az, valamint azt, hogy mikor, mit és mennyit ehet. Vannak helyek, ahol a vizsgálat előtt még tisztító beöntést is adnak. Általánosságban a beteg a mindennaposan szedett gyógyszereit (pl. szívgyógyszerek, vérnyomáscsökkentők, asztma ellenes szerek) a vizsgálat előtti napokban, az előkészítés ideje alatt és a vizsgálat napján is ugyanúgy szedheti.

A terhességet vagy annak gyanúját jelezni kell a vizsgálat előtt. A fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra! Ha a páciens cukorbeteg, azt mondja el a vizsgálatot végzőnek, mert az előkészítés időszakában felborulhat a szénhidrát-anyagcseréje, és szükség lehet a gyógyszer- vagy inzulinadagolás, megváltoztatására is. Érdemes ezt azért is elmondani, mert sok helyen a cukorbetegeken - épp a gyógyszer-, inzulinadagolás, illetve az étkezés kötöttségei miatt - soron kívül végzik el a vizsgálatot.

Mivel a vizsgálat közben levegőt fújnak a vastagbélbe, ezért később a beteg puffadtnak érezheti magát, szélgörcsei lehetnek, míg a gázok ki nem ürülnek. Ha a vizsgálatot követő napokban erős hasi görcsei, fokozódó hasfájása, láza lenne, forduljon kezelőorvosához. A vizsgálatot követően pihenjen pár órát, és igyon sok folyadékot, hogy a hashajtás következtében elvesztett vizet szervezete mielőbb pótolhassa. A vizsgálat - főleg ha beöntést is kap előtte - 1-2 óra hosszat is eltarthat.

Bár a kapott sugárdózis alacsony, a felvételt csak akkor érdemes elkészíteni, ha érdemi információ várható tőle vagy befolyásolhatja a kezelés menetét. A méhen belüli magzat fokozottan érzékeny a röntgensugárra. Talán a leggyakoribb kellemetlenség, hogy az előkészítés, hashajtás, illetve a vizsgálattal járó mechanikus irritáció következtében aranyeres panaszok lépnek fel, főként akkor, ha Önnek korábban már volt hasonló panasza. Ezek általában enyhék, és konzervatív kezeléssel jól uralhatók. A vastagbél sérülése, falának kilyukadása, főként akkor, ha a bél fala daganat vagy gyulladásos betegség következtében elvékonyodott. Ez nagyon ritka, de igen veszélyes szövődmény, különösen akkor, ha a bárium a hashártyára kerül, mert súlyos hashártyagyulladást okoz. Ilyenkor azonnali műtétre van szükség. Ha a betegnek jelentős vastagbélszűkületet okozó elváltozása van, akkor az előkészítés, hashajtás során előfordulhat, hogy bélelzáródása (ileusz) alakul ki, ami sürgős műtétet tehet szükségessé.

A beöntés, levegőbefújás feszítő érzést okozhat, enyhe görcsös hasi fájdalommal járhat.

Rendszerint könnyen és jól értelmezhető. Tartalmazza, hogy mekkora bélszakaszt töltött fel a kontrasztanyag (általában a teljes vastagbelet), milyen a vastagbél lefutása, tágassága, van-e rajta nyálkahártya-eltérés, gyulladás, fekély, kesztyűujjszerű kiöblösödés (divertikulum), szűkült szakasz, daganat.