"Mi főleg arra fókuszálunk, hogy a szűrővizsgálatokra minél többen menjenek el, hogy a nők elegendő információhoz jussanak arról, hogy milyen módszerek léteznek, azok mire valók, kinek milyen vizsgálat javasolt. Fontos ugyanis, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy az adott élethelyzetben, illetve az adott életkorban mire van szükség" - mondja Jó Marianna, a Női Egészségmegőrző Program és Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen vezetője. Kezdeményezésük 2006-ban indult két nemzetközi szervezet, a Susan G. Komen for the Cure és az American Jewish Joint Distribution Committee támogatásával. Társaságuk rengeteg szűrőprogramot szervezett az elmúlt években, ötvennél is több ilyen köthető a nevükhöz.
Vidéki útvesztő
"Főleg azokra a vidéki területekre figyeltünk, ahol nagyon rossz az infrastruktúra, ahol viszonylag kevesen élnek, a települések pedig eléggé elszegényedtek . A tapasztalataink visszaigazolták azt az előzetes sejtést, hogy ezeken a vidékeken az emberek gyakran azért nem járnak szűrésekre, mert nem jutnak el azokra a helyekre, ahol ilyesmit végeznek" - mondja Marianna. Hozzáteszi, hogy programjukkal emiatt próbálták segíteni azt, hogy a kistelepüléseken élők az ÁNTSZ által szervezett mammográfiás szűréseket könnyebben elérhessék. Ezzel lehet ugyanis elérni azt, hogy az emlőrákot időben felfedezzék, emlődaganatban pedig a lehető legkevesebben haljanak meg. Ezt a szűrővizsgálat azért segíti, mert általa a probléma hamar felfedezhető, a diagnózis is gyorsan felállítható, az idejekorán megkezdett kezeléssel pedig nagyobb eséllyel gyógyítható a betegség.
A szervezet foglalkozik annak kommunikálásával is, hogy az emlődaganat a népesség szintjén legjobban mammográfiával szűrhető. Hiába terjednek ugyanis alternatív módszerek, azok nem megbízhatóak. Marianna kiemeli, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a mammográfia mennyire fontos. Emiatt kell elérni azt, hogy a nők vegyék komolyan, ha megkapják a szűrővizsgálatra vonatkozó meghívót, vagy szűrőkamion érkezik településökre.
Kulcskérdés az utazás
"Rengeteget dolgoztunk azon, hogy mobilizáljuk az érintetteket, megszervezzük a megyei szűrőközpontba történő utazásukat, vagy elérjük, hogy az ÁNTSZ által szervezett szűrést mobil szűrőkamionon végezzék. Emellett segítünk olyan kisebb civil szervezeteket is, amelyek szintén emlőrákkal foglalkoznak, hiánypótló kiadványokat is folyamatosan készítünk" - sorolja Marianna. Kiemeli, hogy tavaly óta szervezetük vezeti az Egészség Hídja a Mellrák Ellen Összefogást is. Ez az összefogás kiterjesztett, nem csak a civilekre épít, hanem az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatalával, egyéb népegészségügyi szervekkel is szeretne partnerségben, közösen ügyeket képviselni. Ez tehát egyfajta kapocs lehetne a civil és az állami szféra között.
"Most a legfontosabb feladatunk, hogy a nők értelmezni tudják, miért kell szűrésekre járniuk, egyáltalán mik a szűrések, kinek mi javasolt, illetve mi az, ami már nem szűrés, hanem diagnosztikai vizsgálat . Fontos tudni azt is, hogy a hazai és nemzetközi sztenderdek szerint kinek mikor javasolt ilyesmin átesni. Van érdekképviseleti feladatunk is, azokat szeretnénk képviselni, akik nehezen jutnak el szűrésekre. Valahogy rá kellene ugyanis jönni, hol vannak lukak a rendszerben, hol esnek ki a nők" - emeli ki Marianna. Mint mondja, igyekeznek fellépni a téves információk ellen, segíteni azt, hogy az álhírek fölismerhetők legyenek. Sokan ugyanis hajlanak arra, hogy a könnyebb megoldást válasszák, ezzel pedig veszélybe sodorják magukat.
Marianna fontosnak tartja a kisebb betegcsoportok szerepét is, azokon ugyanis tapasztalatokat tudnak cserélni az érintettek, javítják, gyorsítják a gyógyulást . Az önsegítő csoportok programjai, betegedukációs, főzős, testmozgásos foglalkozásai emiatt nagyon hasznosak, országszerte támogatják őket.
Októberben Hídséta
Mariannáék már szervezik azt a hídsétát is, amelyet október elsején, a mellrák elleni küzdelem világnapján tartanak. Ezen nem csak az egészségesekhez akarnak szólni, nem csak a szűrés fontosságát akarják hangsúlyozni, hanem azokra is figyelni akarnak, akik betegek, vagy már gyógyulófélben vannak. Fókuszálni akarnak az áttétes betegekre is, ők ugyanis nehezebb helyzetben vannak, az életminőségük nagyon leromolhat.
A betegség gyógyíthatósága szempontjából fontos rávilágítani arra is, hogy Magyarországon átlagosan 40 napot kell várni arra, hogy az emlőrák diagnózisát felállítsák, az érdemi kezelést megkezdhessék. Pedig a mellrákot jelző mammográfia és a diagnózis felállításhoz elengedhetetlen biopszia elvégzése között nem kellene ennyi időnek eltelnie, mert az komoly időveszteség. Marianna kiemeli, hogy Kaposváron például működik olyan szoftver, amellyel a bekerüléstől számított 15 napon belül felállítható a biztos diagnózis, megkezdhető a terápia.
Nagy kérdés, hogy ha az egyik nagyvárosban ez megoldható, akkor máshol miért nem használnak ilyen vagy hasonló rendszert, betegutat menedzselő, gyorsító és optimalizáló szoftvert. Az összefogással mindenképp szeretnék elérni azt, hogy az egyes településeken élők ellátása között ne legyen ennyire hatalmas különbség. Az Egészség Hídja abban is segíteni szeretné a betegeket, hogy a terápiához akár másodvéleményt is kapjanak. Ez a fajta védőháló szintén hiányzik a hazai ellátórendszerből.
