"Nekem mint egészségügyi dolgozónak az a nagy szívfájdalmam, hogy hiába az elismert tudományág és a kiforrott módszertan, az orvosok és az élettudományok kutatói ritkán alkalmazzák ezeket a jövőkutatási módszereket a tanulmányaikban. Annak ellenére, hogy számos jövőkutatási metódus áll rendelkezésre, amelyek előnyösek lehetnek az orvostudomány és az egészségügy számára, ezek közül igazából nagyon kevés kapott jelentős figyelmet az orvosi közösségtől" – írja Árvai Nóra klinikai egészségpszichológus és orvosi jövőkutató PhD(c), tudománykommunikátor, előadó Optimista útmutató szorongóknak – A jövőkutató-pszichológus eszköztárával című könyvében.
Hozzátette, kiemelt figyelmet Eric Topol kardiológus 2019-es jelentése kapott, amely azt vizsgálta, hogy a modern technológia milyen változásokat hozhat az egészségügyi ellátásba, és hogyan készíthetik fel a brit egészségügyi szolgálatot a jövő kihívásaira.
"A jelentés nemcsak a technológiai lehetőségekre fókuszált, hanem arra is, hogyan kell felkészíteni az egészségügyi dolgozókat ezeknek az eszközöknek az alkalmazására. Topol úgy vélte, hogy az orvosi munka alapjaiban fog megváltozni, ahogy a digitális technológia egyre jobban integrálódik a napi rutinba. Ezért hangsúlyozta a folyamatos képzés és a készségek fejlesztésének fontosságát, hogy az egészségügyi dolgozók felkészültek legyenek a jövő kihívásaira. A jelentés egy olyan víziót vázolt fel a jövőről, amelyben az orvostudomány szorosan összefonódik a technológiával, ezáltal javítva a betegellátást és megkönnyítve a szakemberek munkáját. Az új technológiák és a megfelelően képzett munkaerő együttese ígéretes utat kínál az egészségügy modernizálása felé, és Topol reménye szerint mindez egy emberközpontúbb, személyre szabottabb ellátást eredményez majd."
Mint írja, sajnos kevés ehhez hasonló projekt létezik.
"Kutatótársaimmal és PhD-mentorunkkal végeztünk egy áttekintő elemzést Exploring the need for medical futures: insights from a scoping review of healthcare foresight (Az orvosi jövőkutatás szükségességének vizsgálata: eredmények egy egészségügyi jövőfeltáró áttekintésből.) címmel, amely tudomásunk szerint az első áttekintő elemzés a jövőkutatási módszerek alkalmazásáról és az egészségügyben publikált előre jelző projektekről. Elemzésünk feltárta, hogy a tudományos adatbázisokban jelenleg elérhető kutatásokban a jövőkutatói módszerek közül csak néhányat, a trendanalízist, a Delphi-módszert, a visszatekintést, a szakpolitikai elemzést, a technológiai értékelést, a horizontszkennelést, a jövőkereket és a szcenárióelemzést használják. Itt csak röviden térek ki arra, mit jelentenek ezek a módszerek, akit bővebben érdekel, PhD-mentorom, dr. Meskó Bertalan TMF-kurzusán tanulhat róluk.
- Trendanalízis (Trend Analysis): A múltbeli trendek vizsgálata a jövőbeni események előrejelzésére.
- Delphi-módszer (Delphi Method): Szakértői csoportok véleményeinek többszöri, anonim összegyűjtése és kiértékelése a jövőbeli fejlemények előrejelzésére.
- Visszatekintés (Backcasting): A kívánt jövőbeli állapot meghatározása, majd annak megtervezése, hogyan, milyen lépéseken keresztül lehet azt elérni.
- Szakpolitikai elemzés (Policy Analysis): Különböző jövőbeli döntési alternatívák következményeinek elemzése.
- Technológiai értékelés (Technology Assessment): A technológiai változások társadalmi, gazdasági és környezeti hatásainak vizsgálata.
- Horizontszkennelés (Horizon Scanning): Potenciális jövőbeli változások és korai jelek szisztematikus keresése.
- Jövőkerék (Futures Wheel): A jövőbeli események elsődleges és másodlagos hatásainak feltérképezése egy körszerű diagram segítségével.
- Szcenárióelemzés (Scenario Analysis): Különböző lehetséges jövőbeli forgatókönyvek kidolgozása és elemzése a jövő bizonytalanságainak kezelésére. Ez utóbbi a személyes kedvencem, később mutatok rá egy konkrét, általam kidolgozott példát is a klímaszorongás kapcsán.
Az látszik tehát, hogy a több mint 50 elérhető jövőkutatói módszerből az orvostudomány és az egészségügy területén mindössze nyolcat találtunk meg a publikációkban."