A hivatalos ICD definíció szerint a rendellenességet „a nem tápláló anyagok, például nem élelmiszer-jellegű tárgyak és anyagok (pl. agyag, föld, kréta, gipsz, műanyag, fém és papír) vagy nyers élelmiszer-összetevők (pl. nagy mennyiségű só vagy kukoricaliszt) rendszeres fogyasztása jellemzi, amely elég tartós vagy súlyos ahhoz, hogy klinikai kezelést igényeljen egy olyan egyénnél, aki elérte azt a fejlődési kort, amikor már képes lenne különbséget tenni az ehető és nem ehető anyagok között" (kb. 2 év). Vagyis a viselkedés egészségkárosodást, funkciózavarokat vagy jelentős kockázatot okoz a lenyelt anyagok vagy tárgyak gyakorisága, mennyisége, illetve jellege miatt. Az ilyesmit az ICD szerint csak akkor érdemes picaként kezelni, ha tartósan fennáll vagy elég veszélyes ahhoz, hogy kezelést igényeljen – részletezi a Telex.
Hiánybetegség is állhat a furcsa evési szokás mögött
A nem evésre szánt dolgok elfogyasztása mögött állhat olyan banális fizikai ok is, mint a vas-, a cink- vagy a kalciumhiány – ebben az esetben az ICD szerint nem is beszélhetünk picáról. A nem ehető dolgok megkívánását azonban előidézhetik olyan tényezők is, mint a stressz. Volt, akinél például a terápia során derült fény arra, hogy a szappan- és mosószerevés azért alakult ki nála, mert az illatuk a gyerekkori ágyneműjét idézte, és amikor stressznek volt kitéve, ebbe a gyakorlatba menekült a problémái elől.
