A lábbal előre világra kívánkozó kisbabák súlyos szövődményeket okozhatnak mind saját maguknak, mind édesanyjuknak. Az egyes terhességek 3-5 százalékában fordul elő medencevégű fekvés, amikor nem a baba feje, hanem a feneke van legközelebb a szülőcsatornához. A viszonylag ritka előfordulás ellenére a kockázat nagy, így az időben diagnosztizált medencevégű fekvés segíthet a szülőknek és a szülészorvosnak dönteni, vajon próbálkoznak a méhen belüli fordítással vagy császármetszésre készülnek.
Napjainkban a legtöbb farfekvéses baba császármetszéssel születik, mivel a hüvelyi szülés ebben az esetben szövődményekkel járhat. A fej megszületése gondot okozhat, mert a test nem mindig képes kellően kitágítani a méhnyakat. Emellett a baba teste mellett a szülőcsatornába előreesett köldökzsinór további veszélyeket rejthet. A medencevégű fekvés hagyományosan tapintással észlelhető, azonban nagy a hibaszázalék, kételyek esetén a szülészek ultrahangvizsgálatot kérnek.
Ha az ultrahang igazolja a medencevégű fekvést, meg lehet próbálni a külső fejrefordításnak nevezett manővert, amelyet jellemzően a 35-36. héten végeznek. "A 34. hét előtt nem aggódom a medencevégű fekvés miatt, mivel a babák gyakran forgolódnak" - mondta el Susan Moray, portlandi szülésznő, az Észak-Amerikai Szülésznők Szövetségének szóvivője. A medencevégű fekvés családi halmozódást mutathat.
Ha a szülés várható idejéhez közeledve a baba még mindig medencevégű fekvésben helyezkedik el, császármetszést javasolnak, néhány nő azonban a hüvelyi szülést választja, amelynél a lehető legnagyobb gondossággal kell eljárni és fel kell világosítani a szülőket az esetleges szövődményekről (csípőficam, köldökzsinór-előreesés). Azonban a császármetszés sem kockázatoktól mentes (gyakoribb vérzések és fertőzések, hosszabb kórházi tartózkodás). A legfontosabb az, hogy a kismama orvosával beszélje meg a lehetőségeket, hogy mind az anya, mind a gyermek számára megfelelő megoldást találjanak.
Animáció: HáziPatika.com
