Elméletben az emberi szív nem képes percenként 300-nál többet dobbanni. Egy 2012-ben publikált esettanulmány azonban igencsak próbára tette ezt az elképzelést: egy férfi pulzusa ugyanis rövid időre elérte a 600 ütést percenként.
Rekord pulzus
A történet egy 57 éves, mind a négy végtagjára lebénult beteggel kezdődött, akit szédülés és mellkasi nyomás miatt vittek kórházba. Az orvosok akut koszorúér-szindrómára gyanakodtak, ezért nitrátokat és heparint kapott, majd bent tartották megfigyelésre. A harmadik napon azonban váratlanul rosszabbodott az állapota: többször jelentkezett nála mellkasi fájdalom, amit gyors és szabálytalan szívverés kísért. Az egyik epizód során a pulzusa egészen elképesztő szintre ugrott: körülbelül 600 ütést mértek percenként, és ez az állapot mintegy 20 másodpercig tartott. Ezután a szívritmus fokozatosan lassult 300-ra, majd magától visszaállt normális működésre.
Szó szerint halálra nevette magát
Bár ez az érték már önmagában is döbbenetes, nem ez volt az első ilyen extrém eset. Korábban is dokumentáltak már nagyon magas pulzust, a korábbi rekord például 480 ütés/perc volt.
Az orvosok egy különösen különös példát is megemlítenek: egy dán audiológus, Ole Bentzen 1989-ben állítólag szó szerint halálra nevette magát, miközben A hal neve: Wanda című filmet nézte. A beszámolók szerint a pulzusa ekkor 250 és 500 között ingadozott, mielőtt szívmegállás következtében meghalt.
Mindezek az esetek azonban komoly kérdéseket vetnek fel, hiszen több is jóval meghaladja az elméletileg lehetséges maximumot. Normál esetben a szív működésének vannak szigorú élettani korlátai. Egy-egy szívösszehúzódás után ugyanis következik egy olyan periódus, amikor a szívizom nem képes azonnal újra ingerületet felvenni. Ez nagyjából 0,2 másodpercig tart, ami elméletben percenként körülbelül 300 ütésnél húzza meg a felső határt. Hasonló korlátot jelent a szívizomsejtek ingerületének időtartama is – írja az IFLScience.
Hogyan léphető át mégis ez a határ?
Az orvosok szerint rendellenes működés esetén a szív „rövidítéseket” használhat. Ilyenek lehetnek például az úgynevezett kerülő ingerületvezetési pályák, amelyek megkerülik a normál szabályozást, illetve a szívizomsejtek gyorsabb újraaktiválódása. Ezek együtt lehetővé tehetik, hogy a szív jóval gyorsabban verjen, mint ami elméletben lehetséges.
Kapcsolódó cikk
A konkrét esetben azonban nem állt rendelkezésre minden szükséges adat – például nem készült 12 elvezetéses EKG-felvétel az esemény pillanatában –, így a pontos okot nem sikerült egyértelműen meghatározni. A legvalószínűbb magyarázat szerint a beteg pitvarfibrillációt élhetett át, amelyet több rendellenes ingerületvezetési pálya tovább súlyosbított.
