Több száz kisbaba él jelenleg is kórházban, mert szüleik nem tudják, vagy nem akarják hazavinni őket. A jogszabályi módosítások nyomán 2024. júliusa óta felgyorsult azoknak a babáknak az örökbe adása, akiket 6 hete nem látogat a családjuk. A KSH legfrissebb adatai szerint tavaly a nyilvántartott örökbe adható gyerekek száma 2095 fő volt, közülük 1291 gyermeket adtak örökbe. Minden negyedik egy éves kor alatti.
Drámai történetekkel indul az SOS Gyermekfalvak anyák napi kampánysorozata. Az alapítvány örökbefogadó anyák történetén keresztül mutatja be, mit tapasztaltak a hónapokra kórházban hagyott gyerekekkel és ellátásukkal kapcsolatosan a jogszabályi változások után. Közülük most Szilvia történetét mutatjuk be.
"Tizenöt kezelésen voltunk túl, a nyolcadiknál jött egy kislány, ő most óvodás. Szerettünk volna még gyereket, de nem akartunk több lombikot, mert egészségileg eléggé rámentem. Már régóta megfogalmazódott bennünk a férjemmel, hogy szeretnénk örökbe fogadni. Úgy voltunk vele, hogy igazából nem is ragaszkodunk kisbabához, nagyobbacska is lehet.
Két éve kaptuk meg a határozatunkat, hogy alkalmasak vagyunk, azóta vártunk. Úgy szólt a határozatunk, hogy 0-3 év közötti legyen, testvér vagy ikerpár is jöhet, mi elfogadóak voltunk. Annyi kikötésünk volt, hogy Down-szindróma, meg autizmus kizárt, de származási kikötést nem tettünk. Volt egy kiajánlás a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattól (TEGYESZ) egy ikerpárra, 3-4 évesek voltak, az egyik kislány szellemi fogyatékos. Átgondoltuk, hogy ezt így nem tudjuk vállalni. Ez pont egy évvel ezelőtt volt.
Augusztus 27-én csörrent meg a telefon, hogy van egy csecsemő, egy kisfiú. Mi lepődtünk meg a legjobban, mert nem is számítottunk újszülött babára. Két nap múlva már betekintésen voltunk a TEGYESZ-nél, másnap meg mentünk hozzá a kórházba. A betekintés azt jelenti, hogy elmondják, hogy mit lehet tudni a babáról, mit a szülőanyáról. Mivel ez titkos örökbe adás volt, annyit árultak csak el, hogy ő a második baba, és az anyuka szifiliszes, de a pici egészséges. A szülés után rögtön otthagyta az anyukája, meg se szoptatta. Hálásak voltunk neki, mert úgy ment el a kórházból, hogy az SMA (veleszületett gerincvelői izomsorvadás) szűrést is megkérte a picinek.
Amikor megkaptam a hívást, pont dolgoztam. A férjem éjszakás volt és még aludt, de rögtön felkeltettem, egész nap sokkban voltunk. Előtte pár héttel már épp adogattuk el a babacuccokat, babaágy, babahinta, etetőszék... Úgy voltunk vele az ikrek után, hogy már úgysem fog összejönni sosem. Októberben utaztunk volna külföldre nyaralni, már minden le volt szervezve, amikor jött a telefon. Azonnal mindent visszamondtunk.
Nomofóbia: meg tudsz lenni a telefonod nélkül? Ebből a tesztből kiderül
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A betekintés után másnap már mentünk be a kórházba. Megmutatták, kérdezték, hogy szeretném-e megfogni. Megláttam, és nem is akartuk már otthagyni az első alkalom után. Amikor eljöttünk a kórházból, meg sem tudtunk szólalni, egyikünk sem. Már a fénykép alapján úgy éreztük, hogy ő a mi kisfiunk. Rögtön ránk mosolygott, megnyugodott. Olyan, mintha ide született volna. Annyit lehettünk bent nála, amennyit akartunk, volt egy papírunk, hogy bármikor látogathatjuk. Jártunk be hozzá öt napig, és vártunk a papírozásra, hogy hazavihessük. Addigra már héthetes volt.
Nagyon nyugodt, mosolygós baba, szépen fejlődik, végigalussza az éjszakát az első pillanattól. Gondozatlan terhességből volt, de a szülőanya biztos nagyon vigyázott rá, mert nem lenne különben ilyen nyugodt. A nővérek is nagyon de nagyon szuperek voltak vele, csak pozitív dolgokat tudok mondani róluk. Ahányszor bementünk, a kisfiunk szinte mindig ölben volt, meg a többi babát is mindig felvették. Ha sírtak, babusgatták őket, etették, gondozták, játszottak velük.
Pedig voltak más babák is egyedül hagyva. Nem is bírtam sírás nélkül. Hárman voltak a mi szobánkban, mindhárman nehéz körülmények közül jöttek. Az egyiküket végül a nagymama vitte haza, mert az anya kiskorú volt, és megszökött. Volt egy féléves kicsi, aki azért volt ott, mert össze-vissza verték otthon, úgy hozták be. Róla aztán le is mondtak és örökbe adható lett. Én hazahoztam volna legszívesebben azt a bántalmazott kisfiút is..."
