A Scandinavian Journal of Medicine & Science in Sports folyóiratban megjelent tanulmány azokról a vizsgálatokról tudósít, amelyek arra voltak kíváncsiak, hogy a fizikai aktivitás különböző formái hogyan hatottak mintegy 1000 idős japán nőre és a fizikai fogyatékosságok megjelenésének kockázatára a körükben, amit az olyan képességek mérésével határoztak meg, mint a gyaloglás, a fürdés és az öltözködés. A résztvevőket a vizsgálat kezdetén kikérdezték általános egészségi állapotukról és rendszeres fizikai aktivitásukról, majd nyolc éven keresztül figyelték a fogyatékosság jeleit.
Ez alatt az idő alatt 130-an fedték le a fogyatékosság kritériumait. A kutatók megállapították, hogy a fizikai aktivitás általában segítette a nők önállóságának megőrzését az öregedésük során, de bizonyos típusú edzéseknek nagyobb hatásuk volt, mint másoknak.
A legjobbnak a tánc bizonyult. A vizsgálatok felderítették, hogy akik gyakran táncoltak, 73 százalékkal kisebb eséllyel szembesültek azzal, hogy fogyatékossággal kell élniük azokhoz képest, akik nem voltak fizikailag aktívak. A többi testmozgás - beleértve a tornagyakorlatokat, a gyaloglást és a jógát - nem volt ilyen erős hatással - írja a Time magazin .
Mi a titok?
A titok az lehet, hogy a tánc sokféle különböző képességet kíván mind mentális, mind fizikai oldalról. "A tánc nemcsak egyensúlyt, erőt és kitartást, hanem kognitív képességeket is igényel: alkalmazkodóképesség és koncentráció kell hozzá, hogy a zenéhez és a partnerhez alkalmazkodva tudjon a táncos mozogni, művészien kecses, folyamatos mozdulatokat tegyen, de emlékezzen a koreográfiára is" - írták a kutatók.
Az Amerikai Geriátriai Társaság folyóiratában közzétett dokumentum tovább vizsgálta a tánc mentális egészségi előnyeit. A kutatók 32 korábbi tanulmányt elemeztek, amelybe több mint 3500, 50-85 éves embert vontak be. Arra kerestek választ, hogy az úgynevezett elme-test tevékenységek, beleértve a tai chit, a jógát és a táncot, javíthatja-e az öregedő emberek kognitív funkcióit. Ez azért is különösen érdekes, mert jelenleg nincs ismert módszer a demencia és a kognitív hanyatlás végleges megelőzésére vagy megfordítására. Az összes adat felülvizsgálatát követően a kutatók megállapították, hogy az elme-test tevékenységet gyakorlóknak általánosan erősebb volt általános felfogóképességük, mint azoké, akik semmi ilyesmit nem tettek.
Heti egy-két óra tánc már javítja az agytevékenységet
Amikor pedig az elemzést úgy finomították, hogy a konkrét elme-test tevékenységeket vizsgálták meg, és ezek függvényében ellenőrizték a kognitív funkciókat, akkor még erősebb bizonyítékokat találtak rá, hogy a heti 60-120 perces tánc vagy tai-chi javíthatja a felfogóképességet még azok esetében is, akiknél már kialakultak bizonyos károsodások. Ezek a tevékenységek a kognitív képességek rugalmasságát is pozitívan befolyásolták, az új és változó helyzetekhez való alkalmazkodás képességét, a folyékony beszédet, a tanulást, a memóriát és a szervezőkészséget pedig még inkább javították mint más elme-test tevékenységek.
Egyik tanulmány sem bizonyította azonban, hogy a táncnak egészségi előnyei volnának - csak azt, hogy a tánc kapcsolódik ezekhez. Lehetséges ugyanis, hogy a fizikailag és szellemileg egészséges felnőttek inkább hajlamosak táncolásra, mint azok, akik nem olyan egészségesek. Mindazonáltal ezek a tanulmányok nem az elsők, amelyek arra utalnak, hogy a tánc egészségi előnyökkel jár. Egy 2017-ben bemutatott kutatás agyi képalkotást alkalmazva feltárta, hogy a tánc növelheti a fehérállomány mennyiségét az idős emberek agyában. Ez azért fontos, mert a fehérállomány az életkor előrehaladtával lebomlik, ami kognitív hanyatlással jár. A tánc mindezen túl a testmozgás hasznos formája, amely rengeteg kutatás szerint javítja a hangulatunkat, ezáltal használ a mentális egészségnek - maga a mozgás pedig értelemszerűen jó a fizikai egészségnek is. Azaz a tánc nemcsak szórakoztató, de igen hasznos szórakozás is.
