Megelőzhető a műtét utáni mélyvénás trombózis

Nem szeretjük, ha valaki erre figyelmeztet, de tény: minden második másodpercben meghal valaki szív- és érrendszeri betegségben a világon.

Magyarországon különösen fontos ez a terület, mivel ez a vezető halálozási ok: az ebben a betegségcsoportban elhunytak aránya kétszerese az uniós átlagnak. Így minden előrelépés kiemelkedő jelentőségű, amely a szív- és érrendszeri betegek terápiájában történik, és lehetőséget nyújt arra, hogy csökkenthessük az elvesztettek számát.

A Boehringer Ingelheim gyógyszergyár vezetői sajtóbeszélgetésen mutatták be az utóbbi évek innovációs eredményeit. A gyár több olyan, különösen nagy betegszámú klinikai vizsgálatot folytatott, amelyek a szív- és érrendszeri, vagyis a kardiovaszkuláris betegségek lehetséges terápiás eljárásait kutatták. Ezek közül néhánynak az eredménye már az elmúlt évben napvilágot látott, mások még idén is folytatódnak - ismertette dr. Zalai Gábor, a Boehringer Ingelheim magyarországi igazgatója. Nemzetközi orvosi szaktekintélyek szerint ezek az eredmények az utóbbi évek legmeghatározóbb sikerei az orvostudománynak ezen a terápiás területén.

Visszerek működéseAz egyik ilyen program például több mint 27 ezer beteg bevonásával a tromboembóliás betegségeket vizsgálta, és egy orálisan alkalmazható, dabigatran hatóanyagú trombingátló hatását elemezte a trombózisok és embólia megelőzésében és kezelésében. A szer jelenleg a térdprotézis műtétek utáni trombózis veszély csökkentésére adható, de a vizsgálatok bebizonyították, hogy más, súlyos trombóziskockázatot jelentő ortopédiai műtétek és betegségek, például a leggyakoribb szívritmuszavar, a pitvar-fibrilláció esetében is hatásos. A készítmény új indikációjának bevezetése még tart.

A jelentősége egyértelmű: Európában évente mintegy félmillió ember hal meg mélyvénás trombózis következtében, így nagy szükség van a minél hatékonyabb megelőzésre. Fontos az is, hogy gazdaságosabb, mint a jelenleg alkalmazott injekciós kezelés, hiszen nem igényel olyan folyamatos laboratóriumi kontrollt, és nem utolsó sorban kiemelendő, hogy a betegek együttműködési hajlandóságát, életminőségét lényegesen javítja, ha szájon át szedhető szert alkalmazhatnak majd az (ön)injekciózás helyett.

Kiss Éva