Hogyan alakult ki a filmbevonás?
A cukros bevonásos eljárást a 19. század végén dolgozták ki, mivel a gyógyszeres drazsék alkalmazása nagyon sok előnyt hordoz a tablettákkal szemben. A drazsék készítése azonban fáradságos, időigényes és költséges munka, ezért a technika fejlődésével újabb módszereket kellett kifejleszteni, melyek által lehetővé vált a tabletták nem cukor alapú bevonása.
Filmbevonat kontra cukorbevonat
A filmbevonatoknál is alapvető követelmény volt azoknak a szempontoknak a teljesítése, melyek egy cukorbevonattal rendelkező drazsénál alapvetőek. Ez jelenti a hatóanyag keserű ízének elfedését, és az instabil hatóanyagok védelmét fénnyel, levegővel vagy nedvességgel szemben.
A technológusok olyan bevonatokat hoztak létre, melyek megfelelően elfedik a rossz ízt, szagot, viszont nincs ízük. Mivel cukrot nem tartalmaznak, így egyrészt a cukorbetegek is fogyaszthatják, másrészt a gyermekek is kisebb valószínűséggel eszik meg, ha nincs megfelelően elzárva előlük, mert nem édes. A filmbevonatok különböző, sokszor mesterséges szerves molekulák polimerjei. Használnak cellulóz alapú polimereket, akrilát származékokat, poli-vinil-származékokat és makrogolokat. Közös jellemzőjük, hogy rendkívül stabil anyagok, és emellett megfelelően plasztikusak is, nem úgy, mint a drazsék felületén lévő vastag és rideg cukormáz, mely ütődés hatására könnyen sérülhet. Ezeket a polimereket csak vékony filmrétegben kell a tablettamagok felületére felvinni, innen származik a gyógyszerforma elnevezése is. A bevonó anyagok sokfélesége nagyon sok különböző tulajdonságú és hatóanyag-leadású gyógyszer kifejlesztésére adott lehetőséget, és az új bevonatok és ezekkel bevont medicinák fejlesztése még napjainkban is tart.
További előnyök
A legegyszerűbb filmbevonatok, melyeknek célja csak az ízfedés vagy a hatóanyag védelme, a gyomorban bomlanak le, a hatóanyag felszabadulása ugyanolyan, mint a hagyományos tablettáknál. Léteznek azonban olyan bevonatok, melyek ellenállnak a gyomornedv savas kémhatásának így a gyomorban nem oldódik ki a tablettából a hatóanyag. Ahogy a filmtabletta továbbhalad és eljut a belekbe, ahol a kémhatás már nem savas, feloldódik a filmréteg és a hatóanyag felszívódva elindul a hatás helyére.
Sok előnye lehet bélben oldódó filmtabletták alkalmazásának, például így megvédhetjük a gyomrunkat egyes hatóanyagok gyomornyálkahártya irritáló hatásától, sok gyógyszer ugyanis károsodásokat okozhat, sőt akár fekélyt is, különösen hosszú ideig szedve. A legjobb példa erre a nem szteroid típusú gyulladásgátló fájdalomcsillapítók esete, melyet sokan gyakran alkalmaznak izom vagy ízületi fájdalom csillapítására. Egyes hatóanyagok érzékenyek a gyomor savas kémhatására, ugyanis savas közegben elbomlanak, nem tudják kifejteni hatásukat, ezért ezeket a hatóanyagokat bélben oldódó filmtabletták formájában forgalmazzák. Sőt némely hatóanyagok zavarhatják az emésztést, ennek kiküszöbölésére is célszerű lehet a filmtablettás formulálás. Bélben oldódó filmtabletták alkalmazásának további fontos haszna lehet az, ha a gyógyszer hatására kifejezetten a bélben van szükség.
Ideértendők a kifejezetten a bél fertőtlenítésére szánt szerek, vagy pedig a gyulladáscsökkentők alkalmazása gyulladásos bélbetegség kezelésre, mert azok hatására is ott van szükség.
Megemlíthetjük még azokat a filmbevonatokat, melyek lassan oldódnak fel függetlenül a gyomor vagy a bél kémhatásától. Az ilyen bevonatú készítmények alkalmazásával elhúzódó hatást érhetünk el, mivel csak lassan tud kioldódni a hatóanyag belőle. Így lehetővé válik a napi két vagy háromszori gyógyszeradagolás helyett az egyszeri adagolás, ami nagyban csökkenti a gyógyszerelési hibák valószínűségét.
Nem szabad törni!
Fontos tudni, hogy a filmtablettákat, csakúgy mint a drazsékat, nem szabad eltörni vagy porítani a könnyebb lenyelés érdekében. Ez azért is fölösleges, mert ezek a bevonatok már nagyon sima felületűek, vagyis könnyen lecsúsznak, ha egy pohár vízzel vesszük be a filmtablettát. Egyesek azonban képtelenek lenyelni bármiféle gyógyszeres bogyót, de nekik is figyelembe kell venni azt, hogy a bevonat sérülésével akár a terápiájukat is veszélybe sodorhatják. Egyrészt, mert a hatóanyag elbomolhat a gyomorsav hatására, másrészt pedig akár gyógyszer-mellékhatások is kialakulhatnak, különösen olyan pácienseknél, akik gyomorfekélyben szenvednek vagy más egyéb gyomorproblémájuk van. Inkább vegyünk erőt magunkon és a filmtabletta lenyelésekor gondoljuk a gyógyulásra.
A filmbevonat kifejlesztésével nagyot haladt előre a gyógyszergyártás, és új bevonó anyagok feltalálásával még a ma ismertnél is több előnyt hordozó bevont tablettákat leszünk képesek előállítani.
