Világszerte napjainkban körülbelül 350 millió embert kezelnek valamilyen biológiai gyógyszerrel, melyek több betegség esetében is reménykeltő eredményeket hoztak. Az élő szervezetből kinyert biológiai gyógyszerek a sclerosis multiplexben, a gyulladásos ízületi megbetegedésekben, a rákban, a Crohn-betegségben, a cukorbetegségben és a májgyulladásban szenvedő betegek számára jelenthetnek új reménysugarat. A hagyományos, kémiai úton szintetizált, kismolekulájú gyógyszerekhez képest azonban ezen szerek alkalmazása eltérő tulajdonságaik és komplex szerkezetük révén fokozott figyelmet és elővigyázatosságot igényel.
A megszokott, kismolekulájú gyógyszerek szabadalmának lejártát követően könnyen legyártható azok másolata, úgynevezett generikus változata. A generikus gyógyszerek (olyan kismolekulájú gyógyszerek, melyek az eredetileg engedélyezett referenciaszer hatóanyagának másolatát tartalmazzák) előállítása és szerkezeti struktúrája tökéletesen lekövethető. Ezen szerek gyártási eljárása viszonylag egyszerű és állandó, és hatásuk is megegyezik az eredeti gyógyszerével, ezért a legtöbb esetben az orvos vagy a gyógyszerész az eredeti és a generikus változatot helyettesítheti egymással. Erre az is alapot ad, hogy áruk általában töredéke az eredeti gyógyszerének. Automatikus helyettesítésről akkor beszélünk, ha a kezelőorvos engedélye nélkül, a patikában a gyógyszerész által történik a helyettesítés.
A nagymolekulájú, biológiai gyógyszerek esetében már nem ilyen egyszerű a helyzet. Olcsóbb, de nem azonos, csupán nagyfokú hasonlóságot mutató változataik, a biohasonló gyógyszerek bár rendkívül hasonlóak az eredetihez, mégsem pontos másolatai annak. Rendkívül összetett, többlépcsős gyártási folyamatuk, valamint a fehérjék érzékeny, és analitikai módszerekkel tökéletesen nem leírható szerkezete és viselkedése miatt a tökéletes másolatok nem állíthatók elő, így a legtöbb esetben az eredeti és a hasonló biológiai szer egymással történő helyettesítése sem megengedett. Különösen igaz ez a nagyméretű komplex fehérjemolekulák egymással történő automatikus helyettesíthetőségére és felcserélhetőségére. A felíró orvos általában a készítmény hatásosságával, vagy biztonságosságával kapcsolatos gond(ok) miatt vált gyógyszert, azaz cseréli az egyik gyógyszert a másikra.
A biohasonlók csak hasonlóak, felcserélhetőségük így gyakori vitatéma
Az eredeti biológiai gyógyszert akkor tekintjük felcserélhetőnek a biohasonlóval, ha a biohasonló gyógyszer a betegre gyakorolt hatása tekintetében nem jár nagyobb kockázattal és ugyanazt a terápiás hatást eredményezi. Ennek igazolására klinikai vizsgálatok lehetnek szükségesek. A biológiai gyógyszerek (automatikus) helyettesíthetőségéről és felcserélhetőségéről földrajzi régiónként más-más álláspontok vannak.
Európában a gyógyszerkészítmények forgalomba hozataláról az Európai Gyógyszerügynökség (European Medicines Agency, röviden EMA) dönt, a felcserélhetőség kérdésének elbírálását azonban a tagállamokra bízzák. Némely államok megengedőbbek, a Finn Gyógyszerügynökség (FIMEA), illetve a német Paul Ehrlich Institute (PEI) álláspontja szerint a biohasonló gyógyszerek felcserélhetőek a referencia termékkel. Velük szemben a brit Gyógyszereket és Egészségügyi Termékeket Szabályozó Ügynökség (MHRA), valamint az ír Egészségügyi Termékeket Szabályozó Hatóság (HPRA) már jóval tartózkodóbb álláspontot képvisel a biológiai gyógyszerek és biohasonlók felcserélhetőségével kapcsolatban. Európán kívül például Kanadában sem támogatják az eredeti biológiai gyógyszer és a biohasonló felcserélését. Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrzési Hatóság (FDA) pedig abban az esetben tartja elfogadhatónak, ha a biohasonló várhatóan ugyanolyan klinikai eredményt kínál a páciensnek, mint a referenciatermék, illetve a váltástól nem lesz kevésbé hatásos és biztonságos a terápia.
Egyelőre még arról sincsen egységes tudományos konszenzus, hogy milyen mennyiségű kutatási bizonyíték szükséges két biológiai gyógyszer felcserélhetőségének megállapításához. A forgalmazott termék állandó monitorozása minden referencia, valamint hasonló biológiai gyógyszer esetében elengedhetetlen, a szakemberek nagy része pedig egyetért abban, hogy a gyógyszerek közötti váltás csakis a beteg és az orvos közös döntése alapján, a beteg tájékozott beleegyezésével és kizárólag orvosi indokok alapján, a jobb terápiás eredmény reményében valósuljon meg.
Felhasznált irodalom:
- Sekhon BP, Saluja V. Biosimilars: an overview. Biosimilars. 2011; 1: 1-11.
- International Alliance of Patients' Organizations (IAPO). Briefing paper on biological and biosimilar medicines. 2013.
- Choy E, Jacobs I A. Biosimilar safety considerations in clinical practice. Semin Oncol. 2014; 41(suppl 1): S3-S14.
- 4. European Medicines Agency. Committee for Medicinal Products for Human Use (CHMP). Guideline on similar biological medicinái products containing monoclonal antibodies - non-clinical and clinical issues. június 22. Megnyitva: 2016.04.08.
- US Food andamp; Drug Administration. Nonproprietary Naming of Biological Products. Guidance for Industry. 2015. augusztus 15.
- World Health Organization. Guidelines on evaluation of similar biotherapeutic products (SBPs) 2010.
- European Medicines Agency. Questions andamp; answers on biosimilar medicines (similar medicinái products). 2015. szeptember 28.
- Weise M, Bielsky M-C, De Sme K, és mtsai. Biosimilars: what clinicians should know. Blood. 2012; 120: 5111-17.
- Health Canada. 'Q&A on Information andamp; Submission Requirements for Subsequent Entry Biologics', 2010;
- http://www.pei.de/EN/medicinal-products/antibodies-immunoglobulins-fusion-proteins/monoclonal-antibodies/biosimilars/position-pei-interchangebility-biosimilars-content.html
- http://www.fimea.fi/documents/542809/838272/29197_Biosimilaarien_vaihtokelpoisuus_EN.pdf
- https://www.england.nhs.uk/wp-content/uploads/2015/09/biosimilar-guide.pdf
- https://www.hpra.ie/docs/default-source/publications-forms/guidance-documents/guide-to-biosimilars-for-healthcare-professionals-andamp;-patients-v2.pdf?sfvrsn=18
