Az SBO ( sürgősségi betegellátó osztály) a legszűkebb keresztmetszete egy egészségügyi ellátórendszernek, tekintve, hogy rengeteg beteg keresi fel, gyakorlatilag bármelyik orvosi szakterületet érintő problémával - írja a Magyar Narancs . A lap szerint sajnos sokan nem a megfelelő módon használják ki, így az ellátórendszert érintő gondok itt csúcsosodnak ki igazán. Ráadásul a betegek többsége fokozottan érzékeny, bizonytalan, rémült a váratlan és ismeretlen helyzettől, az akár életet veszélyeztető állapotváltozás, a kiszolgáltatottság érzése pedig különösen kiélezi a helyzetet.
Hogy működött a rendszer korábban?
A sürgősségi betegellátó osztályok létrehozása előtt döntően a kórházak belgyógyászati osztályaira kerültek azok a betegek, akiknek hirtelen, súlyos tünetekkel járó állapotromlása nem volt kezelhető járóbetegként, vagy nem volt tisztázható a tünetek pontos oka. Ma az SBO-k döntik el, hogy van-e és milyen ellátásra van szüksége a betegnek, így jut a beteg a különböző kórházi osztályokra.
Ez már önmagában jóval több beteget jelent, de az SBO-ra nem kell beutaló sem, a beteg saját döntése alapján is bemehet. Így a jelenlegi átláthatatlan betegutak, a hosszú várakozási idők vagy csak a munkahely féltése miatt (nem akar munkaidőben orvoshoz menni) gyakran keresik fel a betegek az SBO-t, remélve, hogy így megkerülik a rendszer akadályait. A túlzsúfoltságnak, a hosszú várakozási időnek pedig ez a leggyakoribb oka.
Mikor fordulhatunk az SBO-hoz?
Sürgősségi betegellátásra akkor van szükség, ha az ellátás elmaradása vagy késlekedése maradandó egészségkárosodást, súlyos állapotromlást, akár halált okozna, így nem a beteg kivizsgálása lenne az elsődleges feladata az SBO-nak. Ha pedig a beteg nem szorul sürgősségi ellátásra, akkor panaszai további vizsgálatára a háziorvoshoz vagy a szakrendelésre irányítják.
Sokszor mondják a betegek, hogy azért mentek az SBO-ra, mert nincs háziorvosuk vagy nem elérhető, pedig mindenkinek van háziorvosa, bár tekintve, hogy nagyon sok alapellátó orvos hiányzik a rendszerből, gyakran messzebb kell menni érte, és többet kell várni.
Pedig fontos tudni a következőket:
"A biztosított betegsége esetén a választott háziorvosához fordulhat, amennyiben azonban a választott háziorvosát felkeresni nem tudja, annál a finanszírozott szolgáltató háziorvosánál veheti igénybe az ellátást, amelynek ellátási területén tartózkodási helye van."
Illetve:
"A háziorvos - házi gyermekorvos - köteles ellátni az ellátási területén (körzetben) lakókat, a hozzá bejelentkezett és általa elfogadott biztosítottakat, továbbá a rendelési idejében hozzá forduló személyeket, ha heveny megbetegedésük vagy krónikus betegségük miatt ellátatlanságuk az egészséget károsító vagy a gyógyulást lassító állapotromláshoz vezethet."
Nem sürgős esetben tehát ez a választandó út, míg rendelési időn kívül, sürgős esetben a 0-24 órában rendelkezésre álló háziorvosi ügyeletet is fel lehet keresni.
Miért nem érkezési sorrendben látják el a betegeket?
Az SBO-ra került betegeknek fontos tudniuk, hogy az ott dolgozók legfontosabb, minden mással szemben előnyt élvező feladata a súlyos, életveszélyes, kritikus állapotú betegek ellátása, stabilizálása, az életveszély elhárítása - így az ellátás nem érkezési sorrendben történik.
Ennek érdekében először egy állapotfelmérő, triage (triázs) ápolóval találkoznak, aki szakmai előírások alapján feltett kérdésekkel, vizsgálatokkal megállapítja, hogy milyen súlyossági kategóriába tartozik az állapotuk, a várakozási idő pedig ettől függ. Amennyiben romlik az állapotuk, akkor szólni kell, és a triázsápoló újra elvégzi a vizsgálatot.
Az is gyakran előfordul, hogy a sürgősségi szakorvos más szakorvostól is kér véleményt, vizsgálatot, akár sebésztől, neurológustól: sok esetben ezért kell tovább várni az első vizsgálat után, és időbe telik a labor és a képalkotó vizsgálat elkészülése is, de a vizsgálat és ellátás után általában várni kell az írott orvosi dokumentumra is.
Sokszor azért mennek a betegek az SBO-ra, mert tanácstalanok, megijednek, vagy egyszerűen nem tudják, kihez fordulhatnának. A lap szerint nagyon fontos lenne már gyermekkortól egészségügyi ismereteket oktatni, mert nagy a lemaradásunk.
