A függőség folytonos természete a legpusztítóbb jelenség. A mögöttes mechanizmusok megértése elengedhetetlen a hatékony terápiatervezéshez.
A Cell Press által publikált "Neuron" folyóiratban jelent meg legutóbb két tanulmány arról, hogy a kokain különleges változást okoz a dopaminerg (DA, dopamin termelő) neuronokban, melyek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a drogfüggő viselkedésben. A dopaminerg idegsejtek a jutalomérzésért és motivációért felelős agyterületben, a mezolimbikus rendszerben találhatók, mely egyben a drogfüggőség első számú célpontja.
Mind a mai napig egy kritikus, megoldatlan fejezet, hogy a kábítószer által kiváltott szinaptikus (ingerületátviteli) változások miként járulnak hozzá a függő magatartáshoz. Az addiktív (függő) folyamatban a serkentő glutamát szinapszisok okoznak plasztikus változást a ventrális tegmentális agyterület (VTA) dopaminerg neuronjain. Korábbi kutatások a kokain indukált szinaptikus erősödést - a VTA dopaminerg neuronjain - egy glutamát receptor altípushoz, az NMDA receptorokhoz (NMDAR) társították, és egy másik fajta glutamát receptorban, az AMPAR egyik alegységében bekövetkező változásoknak tulajdonították.
Az egyik tanulmányban Dr. Larry S. Zweifel és munkatársai a Howard Hughes Orvosi Intézetből, valamint a Seattle-i Washington Egyetem Biokémiai Osztályáról - vizsgálták a glutamát jelátvitelt a DA neuronokon, és azt találták, hogy a kábítószer hosszabb távon szelektíven inaktiválja (hatástalanítja) az NMDAR jelátvitelt a dopaminerg neuronokon. Ezt két általánosan használt addikciós egérmodellen végezték. Dr. Zweifel és kollégái megfigyelték, hogy míg a kokain a viselkedésbeli érzékenység általános progressziója mellett nem okozott változást a motoros aktivitásban, a követő-kiváltó drogkereső magatartás és az elvonás utáni kábítószeréhség erősödése jelentős rosszabbodást okozott azokban az egerekben, ahol hiányoztak a funkcionális NMDA receptorok a DA neuronokon.
"Vizsgálataink alátámasztják az NMDA receptor függő változások szerepét a dopaminerg neuronokon, a kábítószer függőség visszaesésben" - mondta Dr. Zweifel. Egy másik tanulmányban Dr. Engblom németországi munkatársaival, valamint egy svájci kutatócsoport vizsgálta a glutamát jelátvitelt és a kábítószer által kiváltott viselkedésbeli változásokat speciális egereken, melyekben szelektíven hiányoztak a GluR1, GluR2, vagy NR1 glutamát receptor alegységek a dopaminerg neuronokon. Az egerekben a megzavart NMDAR jelátvitel vagy AMPAR plaszticitás a DA neuronokon megakadályozta a kokain által kiváltott szinaptikus erősödést, de megmaradt a normális alap- és a kábítószer által kiváltott dopamin felszabadulás. Mindemellett azonban a drogkereső magatartás fennállásának két változatát is felismerték. Az NMDAR útvonalba való beavatkozás megszüntette a kokain visszaeső magatartást, és a GluR1 alegység hiányával - a DA neuronokon - megszűnt ennek a kokain indukált megerősítő viselkedésnek a kioltása.
"Kutatásaink a DA neuronokon történő NMDAR jelátvitelt kapcsolják a függő magatartásbeli változásokhoz, és új alapokkal szolgálnak a kokain függőség kezeléséhez. Különösen a GluR1 alegység szelektív aktivációja javíthatná a terápiák kimenetelét" -vonta le a következtetést Dr. Engblom.
Mindkét tanulmány eredményei alátámasztják azt a hipotézist, miszerint a kokain által kiváltott szinaptikus plaszticitás nem vált ki egyidejűleg rövid távon magatartásbeli változásokat, azonban kihangsúlyozzák, hogy hosszabb távon felelősek az állandó drogkereső magatartás kialakulásáért.
