Ismerjük meg!
A hivatalosan köszmétének nevezett egres (Ribes uva crispa) a magasabb hegyvidékek erdeiben, sziklákon termő gyümölcs. Régóta ismerik, de nemesítését csak a XVI. század végén kezdték meg. Különösen Angliában volt népszerű, ahol 1740-ben mintegy száz, 1810-ben már négyszáznál is több nemesített fajtáját tartották számon. A magyar nyelvben több néven - köszméte, pöszméte, büszke, piszke, egres - is ismert.
A vad egres tüskés cserjéje magányos szőrös bogyókat terem, melyeknek héja erősen áttetsző, színe az éréssel halvány zöldből élénk vörössé változik. A cserje virágai sárgászöldek vagy pirosak, nem feltűnőek. A köszméte termése álbogyó, belseje húsos, leveses, 40-50 magot tartalmaz.
Az egyes fajták gyümölcse lehet zöld vagy pirosas, szőrös vagy csupasz, a gyümölcshús íze savanykás. Hazánkban ismertebb fajtái a szentendrei fehér, a zöld óriás, a pallagi óriás és a gyöngyösi piros. A köszméte félig és teljesen éretten is szüretelhető. A termés zömét május végén, június első felében szedik.
Miért jó?
A köszméte energiatartalma csekély, 44 kcal (184 kJ) 100 grammonként. A gyümölcsében sok A-, B1- és C-vitamin, 0,8 százalék körüli pektin, 0,5 százaléknyi ásványi anyag (kálium, kalcium, foszfor és niacin), illetve szervezetünk számára fontos elemek, citromsav, gyümölcs- és szőlőcukor található. A benne található nyomelemek miatt rendkívül értékes a szervezetünk számára. Az emésztést segíti, nem véletlenül adják főtt és sült húsok mellé köretként. Fogyasztása kedvező hatással van a belső elválasztású mirigyekre és a szívre, májra és a vesére is. Természetgyógyászok lázzal, gyulladással együtt járó betegségek esetén is ajánlják a nyugtató, hűsítő hatású egres szörpöt. A gyümölcs nagyobb mennyiségben való fogyasztása azonban hasmenést okozhat.
Hogyan fogyasszuk?
A termés túlnyomó többségét ún. ipari érettség állapotában szedik le és dolgozzák fel. Ekkor még a gyümölcs teljesen éretlen, magas pektin tartalma viszont különösen alkalmas adalékanyaggá teszi. Más, nehezen kocsonyásodó gyümölcsökből készült dzsemek, gyümölcsízek szilárdabbá tételére használják leginkább. Nagyon kellemes ízű befőtt készíthető belőle, ehhez is félérett gyümölcs szükséges. A piros fajták érett gyümölcsei elszínezik a készítményeket - de házi felhasználáskor ez sem lehet akadály.A köszmétében teljes éréskor alakul ki a fajtára jellemző íz és zamatanyag, ilyenkor viszont a gyümölcse gyorsan puhul, nehezen szállítható, eltarthatósága rossz. Friss fogyasztásra a háztáji, teljesen éretten leszedett termés a legjobb. Az érett egres hűvös helyen - hűtőszekrényben - egy hétig marad fogyasztható, nyersen vagy desszerthez használva. Az éretlen gyümölcs jól fagyasztható, így a téli időszakokra is elrakható. A belőle készített hideg gyümölcsleves, vagy mártás különösen nyáron, frissen üdítő, de télen is változatosabbá teheti az étrendünket egy-egy vitaminban gazdag finomsággal.
Az előkészítés során alaposan meg kell mosni a szemeket, majd késsel megtisztítani az esetleges szár, levél vagy tüske maradványoktól.
Tippek-tanácsok
Érdekességek
Míg Angliában évszázadok óta népszerű volt ez a bogyós gyümölcs, Franciaországban még csak saját neve sincs az egresnek, egyszerűen csak groseille de maquereaunak, makrélához való ribizlinek hívják, mivel szinte csak makrélához adják mártásként.Magyarországon az egyik nagyobb hazai termőterülete a Szentendre körüli dombokon volt. Akkor kezdték el nagyobb mértékben termelni, amikor a filoxéra 1875 után elpusztította a szőlőket. Azonban az Amerikából származó köszmételisztharmat 1908-ban megjelent, és tönkretette az ültetvényeket. Utána újra szőlőket telepítettek a helyére.
