A gyomor falát alkotó sejtekből egy helyi hatású hormon, a hisztamin szabadul fel bizonyos ingerek hatására, például akkor, ha a gyomorba . A hisztamin a szervezetben szinte minden szövettípusban megtalálható és nagyon összetett hatású vegyület. Többek között ez az anyag felelős az allergiás és gyulladásos reakciók kialakulásáért, de az alvás-ébrenlét és a gyomorsav-termelés szabályozásában is jelentős szerepe van.
Mire jó a H2-receptor?
A hisztamin hatását a H2-receptorokhoz kötődő, gátló hatású vegyületek megakadályozzák, így csökkenteni tudják a gyomorsav termelését, ami fekély vagy refluxbetegség esetén terápiás hatással bír. Mivel a hisztamin termelődését többféle inger serkenti, a H2-receptor blokkolók különböző okok miatt kialakuló savtúltengést is mérsékelni képesek. A H2-receptor gátlók csökkentik mind a folyamatosan kis mennyiségben termelődő, mind az étkezés által stimulált nagy mennyiségű, mind az éjszakai gyomorsav-elválasztást. Hatásukra kevesebb lesz a kiválasztott gyomornedv mennyisége, a savtartalma, valamint csökken az emésztőenzim kiválasztása is.
Ezek a gyógyszerek elősegítik a fekélyek, valamint a refluxbetegség során a felmaródott nyelőcső gyógyulását, azonban szedésük abbahagyása után a betegség kiújulásának valószínűsége elég nagy. Ennek az az oka, hogy bár csökkenteni tudják a gyomorsav -termelést, de nem tudják azt teljes mértékben meggátolni. A kiújulás megakadályozására fenntartó kezelés alkalmazható, vagy más kezelési módszer. A H2-receptor blokkolókat a betegek általában jól tolerálják, viszonylag kevés mellékhatás jelentkezik. Ritkán hasmenés, izomfájdalom, bőrkiütés léphet fel. Idősebb betegeknél néha zavartság, aluszékonyság előfordulhat. A vesében választódnak ki, emiatt veseelégtelenségben figyelni kell rájuk, dóziscsökkentés és rendszeres laboratóriumi vesefunkció-ellenőrzés szükséges. Bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba lépnek főképp azért, mert a H2-blokkoló a gyomornedv savasságát csökkenti, ezáltal csökken a másik gyógyszer felszívódása és hatása. A H2-blokkolók csökkentik a B12-vitamin, a gombaellenes ketokonazol és itrakonazol hatóanyagok, valamint a vas sók vérbe való felszívódását. A H2-receptor blokkoló hatású gyógyszerhatóanyagok közül jelenleg a ranitidin, a famotidin és a nizatidin van forgalomban Magyarországon.
Gyomor-bélmozgást elősegítő gyógyszerek
A refluxbetegség kialakulásához a magas gyomorsav-szint mellett az is hozzájárul, hogy a nyelőcső és a gyomor közötti záróizom működése károsodik, vagyis nem zár megfelelően, vagy gyomor alsó záróizma túlműködik, azaz a gyomor ürülése lassabb a kelleténél. Ezen kívül fontos tényező még a nyelőcső féregszerű mozgásának csökkenése is, amely élettani funkciója az, hogy a táplálékot a gyomorba továbbítsa. Ezeket a funkciókat úgynevezett prokinetikus, vagyis a gyomor és a bélrendszer mozgását serkentő gyógyszerekkel lehet elősegíteni, amelyek gyorsítják a gyomor ürülését és segítik a záróizmok megfelelő működését. Ilyen hatású hatóanyagok a metoklopramid és a domperidon, melyek a refluxbetegség tüneti kezelése mellett hányáscsillapításra vagy a gyomor és a felső bélszakasz diagnosztikus célból történő kiürítésére is alkalmasak. Ezek a hatóanyagok a gyomor savtartalmát azonban nem csökkentik, a felmaródott nyálkahártyát sem gyógyítják, és viszonylag gyakran alakulnak ki mellékhatások szedésük során.
Szukralfát
A szukralfát hatóanyag-tartalmú gyógyszerek a reflux vagy a fekély következtében kialakult nyálkahártya-károsodás helyreállításában nagyon hatékonynak bizonyultak. A vegyület szerkezete a gyomorban erősen savas kémhatás esetén úgy változik meg, hogy a molekulái egymáshoz kapcsolódnak és gélt képeznek. Fontos kiemelni, hogy csak savas közegben fejti ki hatását, ezért nem szabad együtt szedni savlekötőkkel, H2-receptor bénítókkal, vagy protonpumpa-gátlókkal. A keletkező gél ezután elektrosztatikusan kötődik a nyálkahártya sérült felületéhez, vagyis sokkal erősebben kapcsolódik a károsodott nyálkahártya-részekhez, mint az ép felületekhez. Így a gyulladt területet bevonva megvédi azt a további, sav és emésztőenzim általi károsodástól. Ráadásul megköti a gyomor emésztőenzimét, a pepszint és az epesavakat is, ezáltal tovább csökkenti a károsító tényezők jelenlétét.
A szukralfátnak kevés mellékhatása van, leggyakoribb a székrekedés. Vesekárosodás esetén nem szabad sokáig szedni, mert a hatóanyagból felszívódó alumínium kiürülése lelassulhat, és a vérben felhalmozódva agyvelőbántalmat okozhat. Naponta négyszer kell bevenni, mindig étkezés előtt, hogy a hatóanyag ne kötődjön a táplálékhoz, illetve lefekvéskor. A refluxbetegség kezelése összetett gyógyszerelést és hosszan tartó terápiát kíván. A kiújulás megelőzése miatt fontos, hogy mindig betartsuk az orvos utasításait.
