Régi házibarát
Erdők szélén, árokpartokon, kertek alján szinte gyomnövényként nő a fekete bodza. Cserje, de néha 2-3 méter magas fává is fejlődik. Mesék, legendák fűződnek ehhez a közismert növényhez: a középkori falvakban a házat és a háziakat tűztől és más bajoktól is megvédő jó szellemet látták benne, szívesen ültették a csűr, az istálló, az ólak mellé. Dús zöldjével szépen takarta a takarnivalókat, árnyékot adott a baromfiudvar lakóinak, illatos és szép virágja pedig a porta dísze lehetett. Virágja ízesítésre szolgált, gyengébb borokat lehetett muskotályos aromájával feljavítani, termését színezőanyagként használták nemcsak fonal festésére, hanem a vörösboroknak szép mélyvörös színt is kölcsönözve vele. A legfőbb haszna azonban régről ismert gyógyerejében van: virágja, levele és termése is felhasználható.
Az első magyar nyelvű füveskönyv, Melius Juhász Péter Herbáriuma (1578) főleg hurutos megbetegedések ellen ajánlotta, valamint: "torokgyékot mosd az vizével..., köszvényes lábra jó a levelét párlani".
A gyalogbodza nem az igazi
A bodzacserje egyéves hajtásai zöldek, az idősebbek szürkésbarna színűek. A fekete bodza (tudományos neve: Sambucus nigra) összetett levelei keresztben átellenesek, nagyok, páratlanul összetettek, a levelet alkotó levélkék tojásdadok, a szélük fűrészes. A bodza egyes virágai kicsik, fehérek-sárgásfehérek, erős illatúak, és úgynevezett álernyőben csüngve alkotják a közismert, tekintélyes méretű virágzatot. A virágzásra legtöbbször május-júniusban kerül sor, a termések csonthéjas, 2-3 magos, fekete bogyók.
A fekete bodza rokona a gyalogbodza (Sambucus ebulus) nem fogyasztható, fajtársával való összetévesztése általában enyhe lefolyású, hányással-hasmenéssel járó növényi mérgezést okozhat, amely elsősegélyt vagy orvosi segítséget nem igényel. Ugyanis nemcsak levelei, de éretlen gyümölcsei is cián-glükozidokat (sambunigrin, prunasin) tartalmaznak.
Megismerhető arról, hogy a gyalogbodza csak kivételesen nőhet meg másfél méternél magasabbra, levelei nem tojásdadok, hanem hosszúkásak, virágai kellemetlen illatúak, mindig a szár végén lévő bogernyőt alkotnak, szintén fekete bogyótermései - eltérően a fekete bodzától - felálló terméscsoportban állnak.
Gyógyító csemegék
A növény egyik gyógyhatású része - a drog - a virágzat, amely elsősorban flavonoidokat, szaponinokat, nyálkaanyagokat, némi illóolajat, nagyon kevés ciánglikozidot tartalmaz. A bodza friss terméseiben szerves savak mellett cukrok és C-vitamin is előfordul. A virágdrog sokféle hasznosítása ismert. A bodzatea nyugtató, izzasztó vagy vizelethajtó teakeverékek alkotója lehet, a virágzatból üdítőital készíthető. A termése gyümölcssavakat, vitaminokat, cseranyagot, antocián-festékeket tartalmaz. A bogyókból lé, szörp, kiváló lekvár készíthető, izzasztásra, vizelethajtásra, székrekedés ellen jól használható, de a bogyók gyógyhatásai közé sorolható az álmatlanság, a migrén, a fájdalmas ideggyulladások elleni alkalmazás is.
A bodzacserje levele cseranyagot, gyantát, szambucin-alkaloidát, szambunigrin kéksavat, A-provitamint tartalmaz. Teáját reumás bántalmak ellen, továbbá vizelethajtónak, izzasztónak, lázcsillapítónak használják, koszorúér-betegségben szenvedők időnkénti légszomjának csillapítására is ajánlják.
Európa egyes országaiban a palacsintatésztába mártott és forró zsiradékban kirántott bodzavirágzat a kedvelt, különleges csemegék közé tartozik.
Nálunk a bodzalimonádé és a bodzaszörp a legismertebb. Az előbbi elkészítése igen egyszerű: nagy kancsó limonádét készítünk, és abba néhány jól megmosott virágot áztatunk. Néhány óra múlva kellemes, muskotályos ízzel gazdagodik limonádénk, és kész van a pompás, tisztító és gyógyhatású frissítőital. A bodzaszörp receptje is ezen alapul, csak, mivel hígítva fogyasztják majd, jóval több cukorral, citrommal, - és ha télire szánják - tartósítva készül.
Ha a virágokat nem szedték le, kék, fényes kis bogyókká érik nyár végére. Nyersen hashajtó hatása miatt nem ajánlatos sokat fogyasztani belőle, de felfőzve nem kell ettől sem tartani: például szilva vagy körtedarabokkal együtt elkészítve kellemes, gyógyhatású kompótot, lekvárt főzhetünk, szörpöt készíthetünk, sőt, egyes vidékeken bort és pálinkát is főznek belőle. Szárítva teának is használják.
