Világszerte egyre több ember küzd súlyproblémákkal. Az elhízás már-már járványszerű terjedésével párhuzamosan az a korábbi szemlélet is kezd átalakulni, amely az extra kilókat az egészséggel, illetve a gazdag táplálkozással hozta kapcsolatba. Napjainkban inkább a jelenség árnyoldala kerül előtérbe, hiszen az elhízás számos más krónikus megbetegedésre hajlamosít. Fontos tehát, hogy törekedjünk a normál testsúly elérésére és megtartására, hiszen ez hosszú távon a keringés, az anyagcsere vagy éppen a mozgásszervrendszer szempontjából is lényegesen előnyösebb helyzetet teremt. Ahhoz azonban, hogy ezt jól csinálhassuk, a szakértők szerint érdemes jobban megérteni, mi is történik szervezetünkben a fogyás során.
Hova lesz a zsír, ha lefogyunk?
Az egyik leggyakoribb félreértés azt a kérdést övezi a témában, hogy mi történik pontosan a felhalmozott zsírtartalékkal, amikor csökkenni kezd. Leegyszerűsítve: hova tűnik el a zsír? Egyes hiedelmek arról szólnak, hogy átalakul izommá, mások szerint a vizelettel kiürül a szervezetből, megint mások pedig úgy tartják, hogy a zsírsejtek egyszerűen csak megszűnnek létezni, ahogy a mérleg egyre kevesebbet mutat. „Rengeteg mítosz kering a körül, hogy hova tűnik el a zsír a fogyás közben. Csakhogy a válasz sokkal egyszerűbb, mint azt sokan gondolnák” – idézi a HuffPost cikke dr. Katie Bucknert, a Kaiser Permanente Southern California családorvosát és obezitológusát, aki praxisában maga is gyakran szembesül az elhízás következményeivel.
Általánosságban elmondható, hogy szervezetünk különböző testi funkciókon keresztül szabadul meg a súlytól, mint a légzés vagy bizonyos tekintetben a vizeletürítés. A folyamat persze ott kezdődik, amikor kevesebb kalóriát viszünk be, mint amennyit testünk a nap folyamán felhasznál. Ilyenkor kénytelen az energiatartalékaihoz nyúlni. Dr. Adrian Dobrowolsky, a dél-kaliforniai Hoag egészségügyi hálózat bariátriai programja igazgatója rámutat: az energiatartalékot elsősorban a glikogén, azaz az elraktározott szénhidrátok és a testzsír jelenti. Ha viszont az energiafelhasználás tartósan meghaladja az energiabevitelt, úgy testünk egyre inkább a zsírtartalékait kezdi felélni. Lebontása során pedig a zsír kémiai reakciók egész sorozatán megy keresztül.
Ez utóbbi folyamatok során melléktermékként szén-dioxid és víz képződik, amelyek aztán a normál testi funkciók révén ürülnek ki a szervezetből. Mindegy, hogyan érjük el a kalóriadeficitet, a fogyás minden esetben ezt az utat követi. „Sokan úgy hiszik, hogy a testmozgás közvetlenül olvasztja a zsírt. Valójában a mozgás is csak a test energiaigényét növeli, így segít elérni a fogyáshoz szükséges kalóriadeficitet. A zsírcsökkentés ugyanúgy anyagcsere-folyamatokon keresztül történik, ami aztán szén-dioxid- és vízkibocsátást eredményez” – magyarázza Dobrowolsky doktor.
Érdekesség, hogy nem is olyan régen még az orvostudomány előtt sem volt teljesen tisztázott a teljes folyamat. Ausztráliai kutatók aztán 2014-ben publikáltak egy tanulmányt, amely egyértelmű választ adott az addig még nyitott kérdésekre. Korábban azt feltételezték, hogy a zsír azáltal tűnik el a szervezetből, hogy energiává vagy hővé alakul, a széklettel távozik vagy izom épül belőle – utóbb kiderült, ezen elméletek egyike sem igaz. Ehelyett a leadott súlyfelesleg 84 százaléka szén-dioxid formájában a légzéssel távozik. „Bizony sokakat meglep, amikor megtudják, hogy a szervezet elsődleges zsírcsökkentő szerve a tüdő” – mutat rá Dobrowolsky.
A leadott zsírból képződő melléktermékek fennmaradó 16 százaléka víz, amelytől izzadás és vizeletürítés útján szabadul meg a szervezet. E ponton a szakember megjegyzi, hogy bár a verejtékezés nyomán közvetlenül is csökkenhet a testsúly, ezt nem szabad összetéveszteni a zsírként tárolt felesleg leadásával. „Néhány dekát akár intenzívebb edzés vagy szaunázás során is leadhatunk az izzadás révén, de ez elsősorban a folyadékvesztés eredménye, és azonnal visszajön, amint pótoljuk a folyadékot” – mondja Dobrowolsky. Hozzáteszi továbbá, hogy noha a zsír lebontásakor keletkező víz egy része a vizelettel ürül ki, ez sem jelenti azt, hogy a zsír közvetlenül vizeletté válna. „A vizeletürítés csupán az egyik útja annak, hogy testünk kiválassza a súlycsökkenés közben képződő vizet” – így a szakértő.
Miért fontos mindez?
A fogyás élettani hátterének ismerete segíthet abban, hogy a súlyfelesleg leadására törekedve arra tudjunk fókuszálni, ami valóban működik, illetve megkíméljük magunkat az olyan praktikáktól, amelyek nem hatásosak. Egyszersmind Dobrowolsky szerint ez a fenntartható súlycsökkentés és az egészséges életmód záloga is egyben. Mint mondja, a lényeg, hogy „ne a méregtelenítő, tisztító kúrák és egyéb gyors megoldások legyenek a középpontban, hanem olyan fenntartható szokások, mint az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás, a megfelelő alvás és a stresszkezelés”.
