A túlsúly és elhízás a jövő egyik jelentős egészségügyi problémája. Szinte minden szervrendszerben káros folyamatokat indít el, és a társadalom minden rétegét és korosztályát érintheti, tipikus civilizációs betegség. Több felmérés is készült Magyarországon, ahol a vizsgálatban részt vevő egyének testtömeg-indexét regisztrálták. Az eredmények szerint a vizsgáltak 37-44%-a túlsúlyosnak, míg 19-23 százaléka elhízottnak bizonyult. Ez azt jelenti, hogy az orvoshoz forduló egyének több mint 60%-a küzd súlyfelesleggel. A túlsúly és az elhízás ilyen mértékű elterjedése már nem pusztán kozmetikai probléma, hiszen a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának önálló rizikótényezője.
Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja így definiálja: "Az elhízás krónikus betegség, amely tartós kezelést igényel testsúlycsökkentés, majd súlytartás céljából."
A férfiak elhízása életük harmadik évtizedétől, az idős korig tart, míg a nők elhízása inkább első terhességük és a szoptatás alatt alakul ki.
Az elhízás gyógyításának négy alappillére az energiaszegény étrend, a fokozott fizikai aktivitás, a beteg pszichés állapotára való odafigyelés vagy viselkedési terápia alkalmazása és a gyógyszeres kezelés. Súlyos elhízás esetén a gyomorballon elhelyezése vagy gyomorszűkítő műtét is szóba jöhet.
Nem csak a kilók számítanak
Az elhízás mértékét a testtömegindexszel (BMI) fejezzük ki, ezt úgy kapjuk meg, hogy a testsúlyt (kg) elosztjuk a testmagasság négyzetével (m2). Ez 18,5-25 között normális, 25-30 között túlsúlyról, 30 felett orvosi értelemben vett elhízásról beszélünk. Az elhízás típusa, a zsíreloszlás még fontosabb, mint az elhízás mértéke, így az ún. alma típus veszélyesebb, ekkor ugyanis a hasüregben halmozódik fel a zsír, és ez maga is a szervezet számára káros anyagokat termel. Ez akkor tekinthető kórosnak, ha a haskörfogat férfiaknál a 94 cm-t, nőknél a 80 cm-t meghaladja. Férfiakban a 102 cm, nőkben a 88 cm-es haskörfogat már nagy kardiovaszkuláris kockázatot jelent, ekkor már egyértelműen előtérbe kerülhet a gyógyszeres kezelés. A gyógyszeres kezelést másik megközelítéssel elsősorban a 30-as BMI felett kell elkezdeni, nem feledve azt, hogy az elhízás orvosi kezelésében a másodlagos megelőzés prioritást élvez. Ez azt jelenti, hogy valamilyen kardiovaszkuláris betegség, érelmeszesedés, vagy cukorbetegség meglétekor már 25-ös BMI felett, vagy egyéb rizikófaktor jelenléte esetén 27-es BMI felett el kell kezdeni a túlsúlyt, az elhízást kezelni, sőt az orvosi kezelés megindítása sürgetővé válik.
Mit takar az orvosi kezelés? Ez azt jelenti, hogy a fogyókúrát orvosnak és dietetikusnak együtt kell irányítani, ez magában foglalja a beteg rizikóstátuszának felmérését, és amennyiben az orvos úgy ítéli meg, szükséges lehet a gyógyszeres kezelés elindítása is.
Ezek után ismerkedjünk meg a gyógyszeres kezelés lehetőségeivel.
Segítség a diéta betartásához
Az efedrin 1924-es felfedezése óta több mint félévszázadon át az elhízás gyógyszeres kezelésében központi idegrendszerű támadáspontú efedrin és amfetamin-származékokkal próbálkoztak. Hatásukra átmenetileg csökkent az étvágy, azonban a központi idegrendszert izgató mellékhatások, és a hozzászokás miatt nem lehetett e szereket biztonságosan alkalmazni, így az elhízás addigi gyógyszeres kezelése zátonyra futott.
Az elhízás gyógyszeres kezelésére hazánkban jelenleg 2 gyógyszer áll rendelkezésre, az egyik a jóllakottság érzését kiváltó és hőtermelést enyhe mértékben fokozó sibutramin, a másik az orlistat, amely a zsírok felszívódását gátolja a bélből, így azok 30 százaléka a széklettel távozik. Mindkét gyógyszer eredményességét számos vizsgálat bizonyította.
A sibutramin csaknem 10 éve kapható hazánkban. A központi idegrendszerben hat, a szerotonin és noradrenalin visszavételét gátolja. Napi adagja egyszeri 10 mg, mely 15 mg-ra emelhető. Hatékonyságát számos nemzetközi vizsgálat igazolta. Mellékhatásai aránylag ritkák, szájszárazság, fejfájás, alvászavar, székrekedés, szaporább szívműködés vagy kissé emelkedett vérnyomás jelentkezhet.
Az eddigiektől eltérő hatású orlistát, egy zsírbontóenzim (lipáz) működését gátolja a bélben, megakadályozza a gyomor- és a hasnyálmirigy-lipázt abban, hogy lebontsák az összetett zsírokat zsírsavakra. Az emésztetlen összetett zsírok nem tudnak felszívódni, és a széklettel távoznak. A zsírok megnövekedett távozása a széklettel a kalóriafelvétel csökkenését eredményezi. Nagyobb mennyiségű, zsírfényű széklet, hasi puffadás, hasmenés, fokozott "szélképződés" lehetnek a panaszok. Minél több zsíros ételt fogyaszt az egyén, annál több panasz jelentkezik, ezért a beteget mintegy rákényszerítik a zsírszegény diéta betartására.
Forrás:
Dr. Audikovszky Mária, Dr. Pados Gyula: Az elhízás kezelési irányelvei és gyógyszeres kezelése
Hippocrates
Eü. Minisztérium szakmai protokollja
