Ismerjük meg!
A fehér vagy angol mustár (Sinapis alba) a káposztafélék rokona, a keresztesvirágúak közé tartozik, szórt állású, nyeles, szárnyasan tagolt levelei, vékony szára, hengeres gyökere van. Ismert a fekete vagy francia fajta is (Brassica nigra), amelyet házi fűszerként nem, inkább csak az élelmiszeriparban illetve gyógyszergyártásban használnak. A növény magjai sárgák vagy világosbarnák, aprók, egy-két milliméter átmérőjűek, gömbölydedek, magas olajtartalmúak. A mustárt a Földközi tenger környékén ma is fellelhető gyomnövényből, a vadmustárból nemesítették, és évezredek óta alkalmazzák fűszerként, illetve gyógynövényként.
Miért jó?
A mustár legfontosabb hatóanyagai a nitrogén- és kéntartalmú, ún. mustárolaj-glikozidok, amelyek enzimek (például mirozin) hatására (víz vagy nyál jelenlétében) jellegzetes, csípős ízű cianátokra, allil mustárolajakra és nitrilre bomlanak. Összetevői növelik az étvágyat, jótékonyan segítik az emésztést, fokozzák a nyál- és emésztőnedvek termelését, szabályozzák az anyagcserét, csökkentik a vércukorszintet. A mustármagnak általános méregtelenítő hatást tulajdonítanak, a természetes gyógymód hívei szerint külsőleg és belsőleg is bevethető székrekedés, bélgázok, gyomor-, máj- és epegondok, anyagcserezavarok, aranyér, köszvény, reuma, isiász, helyi bőrgyulladások, pattanások, ekcéma esetén. A vérkeringést serkenti, az érrendszerre pedig tisztító hatással van, csökkenti a véralvadást, a vérrögképződést.
Jótékony hatásai mellett egy pillanatra sem felejtkezzünk el arról, hogy a mustár ráadásul egyszerűen jó ízű, aromás. Magját egyedi fűszerként illetve mártás-alapanyagként világszerte ismerik, a legtöbb nagy gasztronómiai kultúrában saját recept alapján készítenek belőle mustármártást.
A mustármagokból nyerhető olajat elsősorban külsőleg alkalmazzák izomgörcsök, izom és ízületi fájdalmak esetén, mivel a bőrbe dörzsölve növeli a hajszálerek áteresztőképességét, helyi vérbőséget okoz, görcsoldó, fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatású. Tüdőgyulladásra, hörghurutra légzéskönnyítő pakolásként, megfázáskor meleg lábfürdőbe téve is ajánlják házi szerként a használatát.
Hogyan fogyasszuk?
Aki szívesen kísérletezik a konyhában, maga is előállíthatja a saját mustárát: az őrölt mustármaghoz ízlés szerinti arányban kevernek ecetet, fekete vagy fehérborsot, hagymát, sót, tárkonyt, esetleg kevés cukrot és szegfűszeget vagy más fűszereket is. Sajátos ízvilágú és mutatós mártást készíthetünk dijoni módra, vagyis úgy, hogy a keverékbe egész mustármagokat is teszünk.
Tippek-tanácsok
Aki méregtelenítő, vértisztító, emésztésrendező kúraként szeretné kipróbálni, annak naponta háromszor egy csapott kávéskanálnyi fehér mustármagot kell vízzel vagy teával lenyelnie, egészben, szétrágás nélkül. Az ajánlások szerint a kúra időtartama hat-nyolc hét.
A mustármag-pakolás, vagyis az úgynevezett mustártapasz őrölt magok és meleg víz vagy ecet keverékéből készül, de egyes vidékek népi gyógyászatában sótlan disznózsírral viszik fel az átmelegítendő, kezelendő testrészre.
Érdekességek
A mustármag több bibliai példabeszédben szerepel, általában a kicsinységük ellenére is nagy erővel és hatással bíró dolgok szimbólumaként, a nagy teljesítményre képes személyes hit és lelkierő példázataként említve.
A XVI. századi Mélius Juhász Péter, aki füvészkönyvben gyűjtötte össze a hagyományos (korabeli), népi gyógymódokat, nagyra becsülte a mustár gyógyerejét, többek között a lankadó férfiasságra is jó hatásúnak tartotta. A középkorban magyar nyelvterületen mustovármagnak, muskottérmagnak is ismerték. A mustár olyan régen használatos, alapvető fűszer, hogy Angliában egy múzeumot is berendeztek a tiszteletére, ahol minden együtt van, amit a mustár termesztéséről és felhasználásáról tudni érdemes. A németek fürdőkultúrája hagyományosan kiemelkedő volt már évszázadok óta- nem meglepő, hogy a mustárt is felfedezték ilyen célokra. A Duden-féle gyógyfürdőt légúti bajok, fertőzések esetén rendelték: ilyenkor mustármagőrleményt tettek vászonzacskóba, azt áztatták a fürdővízbe.
