A pandémia előtti években lassan, de biztosan növekedett a halfogyasztás Magyarországon. Ezzel együtt még a szomszédos Ausztriában is a magyar mennyiség dupláját (13,2 kilogramm) fogyasztották 2019-ben. Hogy a csekély növekedésből mennyi volt írható a többmilliárdos állami népszerűsítési programok számlájára, az erősen kérdéses, és már nem is fontos. Hiszen a pandémia, majd a drasztikus áremelkedések padlóra küldték a hazai halgazdálkodást- és fogyasztást. A lezárások miatt elmaradtak a turisták, akik kifejezetten keresték a halételeket. A növekvő infláció miatt pedig az egyre árérzékenyebb vásárlók a pénztárcabarát, egyszerűbben elkészíthető alapanyagokat keresik. Mindennek tetejébe súlyos aszály pusztít Magyarországon is: a hazai tógazdaságokban lévő halak pusztulnak, és szűkül a kínálat – így szinte biztosan további áremelkedés várható a halas termékeknél.
Az általunk megkérdezett szakemberek szerint az általános drágulás minden halfogyasztót, halas termelőt, forgalmazót, éttermet érint. Drasztikusan nő az alapanyag, a munkaerő, a szállítás, az energia költsége, és természetesen a feldolgozott, konyhakész haltermékeké is. Ilyen helyzetben az átlagos fogyasztó kétszer is meggondolja, hogy megveszi-e a diszkontban a szálkamentes afrikai harcsát, amelynek ára egy év alatt 50 százalékkal emelkedett kilónként 1990 forintra. Azért ezt a halat hoztuk példának, mert a pandémia előtt az afrikai harcsának bővült legnagyobb mértékben a piaca, mind a termelést, mind a fogyasztást illetően. És mert a diszkontokban, hipermarketekben általában hazai halgazdaságokból származó harcsát lehet kapni, amelynek feldolgozása kevésbé környezetszennyező, mint a sok ezer kilométert utazó argentin hekké – hiszen „mindig az a legfinomabb hal, ami helyben készül”.
Természetesen Magyarországon is van egy réteg, amely keresi és ki is tudja fizetni az afrikai harcsánál jóval drágább minőségi halakat. Nekik szinte mindegy, hogy étteremben vagy otthon esznek halat. A tengeri halakkal foglalkozó Vörös Homár Bisztró vevőkörét például nem igazán érintette az általános áremelkedés. Üzletük az ország egyik leggazdagabb kerületében található, az itteni vásárlóknak nem nagyon számít, hogy drágábban szerzik be a mindennapi lazacukat. „Január óta átlagosan 10 százalékot emeltünk az árainkon, de nem tapasztaltunk visszaesést. Például a norvég lazacunkra ugyanakkora a kereslet, mint korábban, noha 30 százalékkal drágult az importköltség” – mondta lapunknak Szabó Balázs, a Vörös Homár Bisztró üzletvezetője.
Keresik a fogast – hiába
A szakember kiemelte: korábban balatoni halakkal is foglalkoztak, de üzletileg ez kevésbé érte meg, mint a tengeri halak importja. Pedig a vásárlóik a mai napig érdeklődnek a balatoni halak iránt, például kifejezetten keresnék a balatoni fogast. Szabó szerint az elmúlt hat évben alig történt érdemi előrelépés a balatoni halak állami népszerűsítésében. „Hiába vezették be a minőségi magyar hal védjegyet négy éve, a vevőink nagy része, akik elkötelezettek a halfogyasztás iránt, még csak nem is hallott erről” – mondta. Illetve egy éve a balatoni hal kapott uniós oltalmat, de tapasztalataik szerint ennek sem lett különösebb ismertsége vásárlóik körében.
Kerestük az Agrárminisztériumot, hogy mennyire látják sikeresnek a halfogyasztás népszerűsítését az elmúlt tíz évben, különös tekintettel a balatoni halakra, illetve a jövőbeli tervekre, de nem reagáltak megkeresésünkre. Szerettünk volna interjúzni Szári Zsolttal, az állami Balatoni Halgazdaság elnökével, de az új szabályok szerint, ehhez engedélyt kellett kérnünk az Agrártárcától, azonban a minisztérium nem válaszolt interjúkérésünkre.
Lombár Gábor, a Balatoni Szövetség elnöke, Balatonfenyves polgármestere nem tartja elégségesnek az agrártárca törekvéseit a halgazdaságok megerősítésére, illetve a halfogyasztás népszerűsítésére. „Nem látni a folyamatos jelenlétet. Az emberek nem tudják, hogy mi a balatoni hal” – mondta lapunknak. Szerinte a szándék jó, de például hiába kapott uniós védelmet egy éve a "balatoni hal" kifejezés, ha nem jön át a lakosságnak ennek tartalma. Holott egy Győr mellett tenyésztett fogasnak nem olyan az íze, mint egy balatoni tógazdaságból származónak, mondta.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Lombár szerint nemcsak az állami marketing döcög, de a balatoni halak, illetve az egész hazai halágazat helyzetét sem rendezték megfelelően, holott a korábbi ígéretek erről is szóltak. Öt évvel ezelőtt például szóba kerültek az úsztatott halgazdaságok, de a tervből – miszerint a környező tógazdaságok halait fogyasztás előtt beleillesztenék a Balatonba – , végül nem lett semmi. Kitért a hat éve érvényben lévő balatoni horgászati tilalomra. Szerinte a Balaton halállománya elbírná, hogy a horgászok egy bizonyos mennyiséget értékesíthessenek, és meg lehetne oldani, hogy ezt legálisan tegyék. Például halászati cégeken keresztül, amelyeket sokkal könnyebb lenne ellenőrizni, mint a 40 ezer egyéni horgászt. A kontrollra mindenképpen szükség van, mert a Balatonból nem lehet kiszedni annyi halat, amennyi igény lenne rá, de a teljes tiltás sem megfelelő.
Az aszály most a legsúlyosabb probléma
Jelenleg az aszály jelenti a legnagyobb kihívást a tógazdaságoknak, ahol sorra pusztulnak a balatoni telepítésre szánt egynyaras süllők. A mórichelyi tógazdaságban egy tonna egynyaras süllő pusztult el oxigénhiányos állapot miatt a meleg miatt. Korábban a balatonföldvári tógazdaságból szedték napokig az ugyancsak telepítésre szánt, ám az aszály miatt elpusztult halakat, adta hírül a Balatoni Halászati Zrt. A kánikula miatt úgynevezett felhősödés indul be, amelynek következtében a vízben élő növényi planktonszervezetek nem jutnak a fotoszintézishez elegendő fényhez, így oxigéntermelés helyett oxigénfogyasztásra térnek át. Éjszaka értelemszerűen szintén nincs oxigéntermelés, így a halak a hajnali kelő nap első sugaraiban bízhatnak, amely újra beindíthatná a fotoszintézist, így növelve a víz oldottoxigén-tartalmát. Az elmúlt napok esőzései némileg megoldották a problémát, de félő, hogy nagy kánikula esetén tovább fognak pusztulni a süllők.
Strukturális probléma, hogy a hazai halágazatnak ma nincs területalapú támogatása. A hírek szerint a kormány az uniótól kérne pénzt a magyar halgazdaságok rendbetételére. A Magyar Halgazdálkodási Operatív Program Pluszban – társfinanszírozás nélkül – mindössze 10 milliárd forintot osztanának szét a régi és újonnan alakult halgazdaságok között 2027-ig. A cél a hazai haltermelés és halfeldolgozás versenyképességének javítása, valamint „fenntarthatóságának innováció és digitalizáció révén történő növelése a környezetterhelés csökkentése mellett”. Szerettünk volna többet megtudni ennek részleteiről, de az agrártárca nem reagált megkeresésünkre.
Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője erről azt mondta korábban lapunknak, hogy a hazai haltermelők nem rendelkeznek kellő önerővel ahhoz, hogy a pályázati pénzt érdemben hasznosíthassák. Szerinte az elszálló költségek miatt a hazai halastavak egy részét is fel fogják szántani, ez a folyamat a szomszédos Romániában már el is indult, ez pedig tovább emeli majd a hal árát az üzletekben, illetve az étlapokon is.
Legjobban: