Magas rosttartalom, minőségi ételek
Az élelmi rost a növényi élelmiszerek minden olyan része, amit a szervezet nem tud megemészteni vagy felszívni. A rostok gyorsan és viszonylag könnyen áthaladnak az emésztőrendszeren keresztül, és segítik a megfelelő bélműködést.
Két osztályba sorolhatóak:
- A vízben oldhatatlanok gyorsítják a bevitt anyag áthaladását a bélrendszeren keresztül, növelik a széklet mennyiségét. Ezek a rostok székrekedés és rendszertelen székletürítés esetén fejtik ki kedvező hatásukat.
- A másik rosttípus a vízzel gélszerű anyagot képez. A vérkoleszterin- és glükóz szintjét képes befolyásolni, jótékony hatású a szív- és a cukorbetegség kialakulási kockázatának csökkentésében.
Az élelmi rostok kívánatos napi beviteli értékei az amerikai nemzeti ajánlások szerint nemenként, életkoronként eltérnek. Az ajánlott napi mennyiség nők esetében 21-25 gramm, férfiaknál ez az érték magasabb, 30-38 mg. 50 év felett az alsó értékek érvényesek. Gyermekek 1-3 éves korig 19 grammot, 4-8 éves korban 25 grammot fogyaszthatnak az élelmi rostokból. Szomorú statisztika, hogy hazánkban ennek még a felét sem teszi ki az egy főre jutó napi élelmi rostmennyiség.
Az élelmi rostok főként gyümölcsökben, zöldségekben, teljes kiőrlésű, hántolatlan gabonafélékben találhatóak meg nagyobb mennyiségben. A hámozással a zöldségek és a gyümölcsök rosttartalmának egy része elvész, hasonlóan a finomított gabonafélék esetéhez. A cellulóz a maghéjban található, ezért a hántolatlan gabonákból készült kása és müzli élelmi rostokban gazdag, értékesebb élelmiszer, mint a finomított lisztből készült tésztafélék és a fehérkenyér.
Az élelmi rost nem bomlik le, nem szívódik fel, hanem változatlan formában ürül a széklettel, növeli annak súlyát és méretét, lágyítja azt. Nem formált vagy laza széklet esetén szilárdítják az eltávozott salakanyagot, mivel ballasztanyagként "testet" képeznek. Egyes megfigyelések szerint túl gyors áthaladási idő esetén lassító hatást is kifejthetnek. Az élelmi rostok segítenek a megfelelő bél perisztaltika fenntartásában. Magas rosttartalmú élelmi összetevő sikeresen alkalmazható aranyér megelőzésére, irritábilis bél szindrómában ( IBS ) és divertikulózisban (a vastagbél zsákszerű kiöblösödése).
Testsúlycsökkentésben is használhatóak, hiszen megrágásuk hosszabb időt vesz igénybe, ami teltségérzetet kelt, így a túlevés valószínűsége elhanyagolhatóvá válik. A magas rosttartalmú ételek többnek néznek ki, és kisebb kalóriával (a rostnak magának nincs kalóriaértéke) rendelkeznek, mint szénhidrátban gazdag édes társaik, így segítenek a testsúlycsökkentő programok hatékonyságának növelésében. Energiabevitel szempontjából közel azonos értékű egy alma elrágása és fél csésze almalé gyors behörpintése.
Gyógyító növények
Oldhatatlan rostok közé soroljuk a cellulózt, a lignint, vízoldékony rostanyagok közé a pektint, mely zöldség- és főzelékfélékben, gyümölcsökben, gabonafélékben található.
Az alma hazánk egyik legnépszerűbb gyümölcse, táplálkozásbiológiai értékét magas rosttartalma és kiváló íze adja. A körte méregtelenítő hatása régóta ismert, kedvező hatásának kifejtéséhez azonban érdemes ezt a gyümölcsöt is héjastól fogyasztani. A szilva különösen aszalt formában hashajtásra alkalmas, a gyümölcsből készített szilvalekvár is béltisztító hatással rendelkezik. A kajszibarack és a "gyümölcsök királynője", az őszibarack egyaránt tartalmaz oldható és oldhatatlan rostanyagokat.
A közönséges búza szolgáltatja a gyógyászati célra használt keményítő közel háromnegyedét. A búzakorpát magas poliszacharid tartalma miatt ballasztanyagként, székrekedés megelőzésére illetve megszüntetésére alkalmazzák. Fél csésze búzakorpa a napi rostszükséglet harmadát tartalmazza, szinte kizárólag oldhatatlan formában. Az őrlés során a maghéjat és a tápanyagban gazdag csírát leválasztják a magról, amelyből aztán finomlisztet készítenek. A finomliszt tehát tápanyagvesztett termék. A lencse, a szárazbab, a zöldborsó és a belőlük készült főzelékek nemcsak finomak, de jelentős rosttartalmuknak köszönhetően a bélrendszer működését is serkentik.
Nehézségek rostügyben
Az élelmi rostok napi 50 gramm feletti, túlzott mértékű bevitele az étrendbe már nem javítja tovább a bélrendszer működését. A napi rostszükséglet fedezésére a teljes kiőrlésű lisztből készített ételek is alkalmasak lehetnek. A rostgazdag étkezést választók egy részénél kezdetben megfigyelhetőek enyhe gyomor-bélrendszert érintő panaszok (túlzott gázképződés, gyomor-bélgörcs), ezek azonban átmenetiek és fokozatos rosttartalom emeléssel kivédhetőek. A bőséges folyadékfogyasztás természetesen elengedhetetlen az étrendi módosítások mellett, máskülönben a rostok a nedvességet a bélfalból fogják elvonni, ez pedig inkább a székrekedés kialakulását segíti elő.
Egyes betegségek fennállása esetén, mint a fekélyes vastagbélgyulladás, a Crohn-betegség , bélszűkület orvosi felügyelettel, dietetikussal együttműködve alakítható ki a megfelelő étrend, az élelmi rostok szokásos mennyiségben történő bevitele ugyanis ezekben az esetekben káros lehet, a bélfal feszülhet, ami ronthat a beteg állapotán.
Okoz-e a rostszegény táplálkozás székrekedést?
Az egyik legelterjedtebb nézet, hogy a rostszegény táplálkozás székrekedést okoz, tehát a székrekedést megnövelt rostbevitellel kell kezelni. Ugyanakkor a négy nemzetközi hírű gasztroenterológus szakember által végzett felmérésből az derül ki, hogy egyrészt a rostszegény étrend nem okoz feltétlenül székrekedést, másrészt pedig, hogy a rostok fokozott bevitele mindössze az esetek húsz százalékában jelent segítséget.
A vizsgálatok eredménye szerint leginkább a betegség, vagy a túlzásba vitt diéta következményeként kialakult kórosan kevés széklet esetén idézett elő a rost javulás, normális mennyiségű széklet ürítésekor azonban a rost nem befolyásolta a vastagbél ürülésének mértékét. A szerzők azt is megállapították, hogy sok, súlyos székrekedésben szenvedő betegnél a rostbevitel nem hogy segít, hanem egyenesen ront a helyzeten, és még súlyosabbá teszi a tüneteket.
