Mégis, honnan tudjuk, valóban jó-e, ami annyira jólesik? Sokszor a szervezet tudja legjobban, miért kívánja ezt vagy azt, miből van hiánya, de a reklámok, a bőséges árukínálat, a divat és a rengeteg, sokszor ellentmondásos információ bizony eltompíthatja velünk született érzékünket.
A hétágra sütő nap, a kellemes meleg miatt több hűsítő italt csurgatunk le torkunkon, így azután nyáron még nagyobb jelentősége van, mivel is oltjuk szomjunkat. Bár általában nem tanácsos egyetlen folyamatot kiragadni nagyon összetett anyagcserénkből, és táplálkozásunkat sem szabad soha egyetlen szemponthoz igazítani, mert súlyos, egészségi állapotunkat károsan befolyásoló aránytalanságok lehetnek a következményei, mégis hadd ejtsünk most néhány szót a folyadékbevitelről, különös tekintettel annak hatásáról a csontjainkra.
Vajon hányan nézik meg legalább egyszer kedvenc élelmiszereik csomagolásán annak összetételét? Tudjuk egyáltalán mit eszünk, vagy csak automatikusan bepottyantjuk a bevásárlókosárba?
Reménytelen vállalkozás volna teljes listát adni az élelmiszereinkben található, hosszú távon kifejezetten káros, mérgező anyagokról, úgyhogy most csak egyetlen példát hadd említsünk, hátha elég lesz figyelemfelkeltőnek. A kólafélék között találunk olyat, amely etilén-glikolt tartalmaz, ami tudvalevőleg nagyon jó fagyálló és lassan ható méreg. Szerencsére nem tudunk egyszerre olyan sokat meginni, hogy a méreg valóban halált okozzon. Mégis felmerül a kérdés, finom a jéghideg üdítő, de muszáj nyáron pont fagyállót inni?
Jó, jó, de miért ártanánk az üdítőitalokkal a csontjainknak? A legtöbb szénsavas üdítőital nemigen tartalmaz fontos ásványi anyagokat, vitaminokat, mint a természetes gyümölcslevek vagy a tej. Bővelkednek viszont szénsavban és foszforsavban. Némely üdítőital pH-értéke akár 3,4-es is lehet, amely bizony jócskán savas, és a fogzománcot veszélyezteti. Egyszer valaki kipróbálta, mi történik egy letört fogdarabbal, ha ázni hagyja a kólával teli pohárban. 10 nap elteltével egyszerűen feloldódott! Nem tanácsoljuk, hogy ezért bárki is kitörje a fogát, de ha már úgy alakul, lehet, hogy érdemes ellenőrizni az állítást.
Külön figyelmet érdemel a némely üdítőben megtalálható, nagy mennyiségű foszforsav. Grace Wyshak tanulmányából, melyet a Harvard Medical School (Boston/USA) közreműködésével, kamaszlányok körében végzett vizsgálatok alapján tett közzé, egyértelműen kiderül, hogy azoknak a lányok, akik folyadékigényüket előszeretettel fedezték szénsavas üdítőkből, azon belül pedig főleg kólából, sokkal törékenyebbek a csontjaik, mint azoknak, akik kerülték ezeket az italokat. A csontok törékenységéért minden jel szerint nagyrészt a foszforsav tehető felelőssé.
Általánosságban háromszor nagyobb az esélye a csonttörésre a szénsavas és foszfortartalmú üdítőket fogyasztó lányoknak, mint kortársaiknak, a sokat mozgó, sportoló lányok pedig ötször annyira veszélyeztetettek. Nyilván, alapvetően nem a sport miatt, hanem, mert a sportolás közben könnyebben sérülhetnek. A felnőtt nőket vizsgálva is hasonló tendenciára bukkantak. A sok foszforsav, ha nem is szó szerint, de szinte "kioldja" a csontokból a kalciumot, ezáltal csökkentve a csont össz-ásványanyag-tartalmát, és elősegíti a csontritkulásos folyamatot.
Minél több foszfátot fogyasztunk, annál többet kell a vesének kiválasztania. A vese normál esetben káliummal együtt választja ki a foszfátot, de ha abból nincs elegendő, kalciumra is szüksége lehet. A szervezetben a csontokban található a legnagyobb kálium- és kalciumraktár, a parathormon hatására tehát innen szállítódnak el a kiválasztás számára szükséges ionok. Hasonló a helyzet a szulfátokkal is, melyek egy kicsi, az epében lebomló mennyiségen kívül nem távolíthatók el a szervezetből másképp, mint a vesén keresztül, szintén kálium kíséretében. (Itt a kiválasztás szabályozásában a parathormon nem játszik szerepet. A szulfátok a fehérjék kéntartalmú aminosavainak lebontásával kerülnek a szervezet anyagcseréjébe. Minél több szulfátot kell kiválasztani, annál kevesebb kálium marad a gyengébb foszfátok kiválasztására.) Kiegyensúlyozott táplálkozás esetén napi 1,6 grammos káliumigényünket bőven fedezzük, a probléma tehát sokkal inkább a megnövekedett foszfor, azon belül is a szervetlen foszfor bevitelében van. A lényeg: ne fogyasszuk fölöslegesen csontjaink ásványanyag-taralmát, különösen ne fiatalkorban, aláásva ezzel időskori egészségünket.
További lényeges kérdés persze, honnan szerezzük be a csontjaink számára fontos ásványi anyagokat, azon belül is főképp a kalciumot, amelynek jelentőségét ma már senki nem vitatja, aki a csontokhoz ért. A vélemények csak abban oszlanak meg, hogy hogyan kell táplálkoznunk ahhoz, hogy valóban fölvehető formában kerüljön szervezetünkbe a kalcium. Az orvosok, dietetikusok nagy része a tej (és tejtermékek) mint kitűnő kalciumforrások fogyasztását kifejezetten ajánlja, ellentétben a vegetarianizmus híveivel, akik szerint az állati eredetű kalciumforrások nem hasznosíthatók annyira jól, éppen az egyidejűleg viszonylag nagy mennyiségben fölvett foszfát és kénvegyületek miatt. Ráadásul a tejet nem is tudja mindenki meginni. A szakmai vitát egy cikk keretében nem fogjuk tudni és nem is akarjuk eldönteni, hiszen a szervezet anyagcseréje annyira összetett, hogy nem is szabad csupán egy-egy szempont alapján ítélni. De egy biztos: bizonyos üdítőitalok - főként túlzott mértékű - fogyasztása két szempontból is káros. Egyrészt, mert a bennük lévő anyagok nem egészségesek vagy nagyon egészségtelen arányban vannak jelen, másrészt mert a hasznos italok, ásványvíz, 100 %-os rostos gyümölcslevek, tej helyett fogyasztjuk őket.
Ha már a szénsavas üdítők hátrányainak felsorolását a fagyállóval kezdtük, fejezzük is be valami "hűsítővel". A jegelt italok alaposan felborítják a gyomor és béltraktus hőháztartását. A gyomorban az emésztőenzimek működéséhez szükséges 37 °C-os belső környezetet alaposan lehűtjük, ha az elfogyasztott táplálékot sokkal alacsonyabb hőmérsékletű folyadékkal "öntjük nyakon". Ezzel a normális emésztési folyamatok helyett az erjedésnek kedvezünk, amely a bélben felszívódó, mérgező anyagok képződéséhez vezet. Melegen ajánljuk, hogy ha még ezek után is megkívánnak egy-egy pohár kólát, legalább ne jéghidegen igyák!
