A méz már ősidők óta jól ismert táplálék, hosszú ideig - ameddig a cukorgyártást nem fedezték fel - a legfontosabb édesítőszernek számított. Meghűlés, felső légúti panaszok esetén ma is szívesen alkalmazzák teában, de más indikációkban is elterjedt felhasználása. A Ködpiszkáló blog most a mézzel kapcsolatos állításokból szemezgetett.
Összetételét tekintve a méz legnagyobb részben cukor: 36-38 százalék fruktóz, 30-32 százalék glükóz (e kettő elegye az úgynevezett invertcukor), 7 százalék maltóz, 1-2 százalék egyéb cukor, de 16-18 százaléknyi víz is található benne. Glikémiás indexe általában 32 és 85 közötti.
Sok ásványi anyagot és vitamint is tartalmaz (előbbiek közül: vas, magnézium, cink, utóbbiakból: B2-, B3-, B6-, C-vitamin, folsav), de ezeket is csekély mennyiségben - nehéz lenne mézből pótolni ezeket, 100 g méz körülbelül 1-3 százalékát fedezné a napi bevitelnek.
A magas cukorkoncentrációnak és a kevés víznek (valamint alacsony pH-értékének) köszönhetően nem telepednek meg benne baktériumok. Spórák azonban előfordulhatnak benne, például a Clostridium botulinum spórái. Egy évnél fiatalabb gyermekekre lehet veszélyes - idősebbek emésztőrendszere leküzdi a kórokozót -, mivel a bélrendszerben átalakulva botulizmust okozhat. Ezért mézet adni egy éves kor előtt nem javasolt.
A méz összetétele természetesen nagyban függ attól is, hogy milyen növényekről gyűjtik a méhek, változhat a fruktóz/glükóz arány, valamint más anyagok előfordulásában és természetesen az ízben is lehetnek eltérések.
Sőt, előfordulhat mézmérgezés is, amikor a nektár nagy részét toxikus növényekről (nadragulya, maszlag, leanderfélék) gyűjtik a szorgos dolgozók. Szerencsére ez nagyon ritkán fordul elő, mivel általában a többi virágról gyűjtött nektár "felhígítja" a toxikus anyagokat.
Sokan úgy tartják, hogy az a kis mennyiségű pollen, ami a mézben mindig megtalálható, segít az allergiás tünetek enyhítésében. Az állításnak ellentmondanak a vizsgálatok.
Antiszeptikus hatása viszont tényleg van: a benne lévő metilglioxál nevű vegyület, valamint hidrogén-peroxid tartalma és egy defenzin-1 nevű fehérje miatt baktériumölő. Fekélyek gyógyításában értek már el jó eredményeket. Forró teában előszeretettel fogyasztják megfázás, influenza esetén , akut köhögés esetében javítja a tüneteket, gyermekeknél az alvás minőségét.
A méheknek azonban más termékeit is szívesen alkalmazzák a gyógyászatban. A népi gyógyászat széles körben használja a propoliszt, míg a modern orvostudomány vizsgálódásainak tárgya: placebónál és az aciklovirnál jobb eredményt értek el vele genitális herpesz kezelésében (igaz, kevés embert vontak be a vizsgálatba, csoportonként 30-30 főt), antibakteriális, potenciálisan gyulladáscsökkentő hatású, bizonyos vegyületei pedig ígéretesek egyes rákfajták kezelésében. Az ígéretes eredmények ellenére elég merész egyelőre kijelenteni, hogy jó például a megfázástól kezdve a tbc-n át a torokrákig (ennek ellenére nem zárható ki hatásossága).
A teljes bejegyzést ide kattintva olvashatják el .
